|
Álltam a huzatos hallban.
Fáradt és idegen voltam.
Nem volt, aki hozza a kulcsom.
A portás aludt a pulton.
Lassítva ébredt.
Árthat a nagy rohanás.
Mondtam, ha lendít a bolton,
pár napig most itt leszek otthon.
Nézett üveges szemmel.
"Viccelsz? Nézz körül, ember.
Ezek csak házak.
Az otthon, az valami más."
Később a bárban egy helybeli lány
tudta, hogy egy mosoly több a szavaknál.
A zenekar játszott. Csupa ré-
gi dal szólt.
És valamit éreztem, ami iga-
zi volt.
Áruld el, kértem, csak a ne-
ved talán.
Campari, juice - mondta és
nevetett rám.
Jártam a hajnali várost.
Újból nem voltam álmos.
Utcák ébredő fényben.
Néztem és azt hittem, értem.
Ezek csak házak.
Az otthon, az valami más.
Tíz év úton és közben.
Lassan megtelik a könyvem.
Végiggondolom sorban.
hányszor hány helyen laktam.
Házak és házak.
Az otthon, az valami más.
Akkor, ott jó volt, hogy látta a lány,
egy mosoly sokkal több lehet a szavaknál.
A zenekar játszott. Csupa ré-
gi dal szólt.
És valamit éreztem, ami iga-
zi volt.
Ha asztalod, ágyad akad ott,
ahol jársz,
hívhatod otthonnak, de az
valami más.
A zenekar játszott. Csupa ré-
gi dal szólt.
És valamit értettem, ami egy-
szerű volt.
Ha asztalod, ágyad akad ott,
ahol jársz,
hívhatod otthonnak, de az
valami más.
|
