|
Ajándék délután.
Ma nem megyek sehova már.
Olyan jól elvagyok itt egy széken az ablaknál.
Odakinn a város igazi, hétköznapi színház.
Ma csak nézem. Játsszon valaki más.
Utazók, csavargók.
Egy őrült háztetőn.
Szereplők egy darabból,
amit végignézni nincs időm.
Odakinn a város igazi,
hétköznapi színház.
Sosincs vége. Jön majd valami más ezután.
Ez a kávéház ma hajnalban bezár.
Soha senki se fogja újra kinyitni már.
Az se számít, hova megyünk,
valahol lesz-e újra helyünk,
ami úgy fogad még,
mintha hazamennénk.
Ha benézel estefelé,
még tehetnénk egy kört talán.
Figyelnénk az utcazenészt.
Vagy ennénk lenn a kínainál.
Da ha nem jössz, nem baj.
Valahol úgyis látlak reggel.
El ne tévedj éjjel. Túl sok itt már a szamuráj.
Ez a kávéház ma hajnalban bezár.
Soha senki se fogja újra kinyitni már.
Az se számít, hova megyünk,
valahol lesz-e újra helyünk,
ami úgy fogad még,
mintha hazamennénk.
|
