Nan-D: The Sound Expedition

Meglehetősen kevés ismerősöm van, akinek el kéne magyarázni, kit is rejt a Nan-D művésznév. Friss alkotását legalább akkora várakozás és lelkesedés övezte köreimben, amelyet csak egy Manchester-Juventus UEFA-döntő vagy a legutóbbi suzukai F1 futam alkothat. Tekintettel arra azonban, hogy e sorokat baráti körömnél jóval nagyobb embertömeg fogja majd látni, megpróbálom e nem mindennapi zenealkotó tevékenységét saját (igencsak korlátozott) szókincs-állományom eszközeivel a tudatlan látogatók még fehér agyfelületeire felfesteni. Szóval szentendrei barátunk már régóta elkötelezett, sőt megátalkodott híve és követője az ún. detroiti minimáltechno elnevezésű zenei műfajnak. E következetességét sem más agresszív eszközökkel marketingelt zenei irányzatok, sem a hazai zenei életben uralkodó káosz nem tudta megtörni (hála az égnek). A szóbanforgó CD belső borítóján Kömlődi Ferenc eképpen méltatja: "..ha Detroit és Magyarország, együtt, egy időben, akkor az csak Nan-D lehet." Miként a lemez címe is utal rá (The Sound Expedition), a hallgatók expedícióra indulnak, a Mester pedig precíz kézzel vezeti őket a minimáltechno, a drum'n'bass, a breakbeat és a trip-hop úttalan útjain és még sosem hallott mélységein. Komplex visszafogottság, írja róla Kömlődi, s igaza van: a szikár, csupasz ritmusszerkezetekre cselekmény nélküli hangok feszülnek, az első hallásra talán monoton lüktetést zajok csoportjai bontják érzésekre, hogy egy újabb örvénnyel más és más ösvényre vezessenek. "Ezt a zenét nem érteni, hanem érezni kell." - állítja róla Vályi Gábor (DJ Shuriken). Nem használható háttérzajként, esti ellazuláshoz vagy TV közben. Erre figyelni kell, mintha az ember komoly és igazi szépirodalmat olvasna. Nem lehet munka után 10 percre bedobni és kinyitni hozzá egy sört. Tudom, mert megtettem, s közben úgy éreztem magam, mint aki alsógatyában megy be a templomba. Csak akkor kap el a Nan-D új lemezéből ömlő mágia, ha figyelünk rá. Még valami: az album negyedik track-je Yonderboi-jal együtt készült. Szívet melengető, hogy amíg a könnyűzene felszínesebb rétegeiben tombol a szakmai féltékenység, addig ez a két arc simán együtt tud dolgozni. Azt hiszem, nem csak én örülnék, ha ez így maradna.

2000. október 1.