DJ Vadim: Life from the Other Side

Bevallom, nem kis fenntartással kezeltem az új Vadim albumot, mert valami nagyon belassult, nagyon befordult triphopos dologra számítottam, aztán mikor meghallgattam, rendkívül kellemes meglepetés ért: tanítani kellene, ahogy ez az ember a hiphopot műveli. Persze, utólag már leesett, hogy egy Ninja Tune CD nem lehet rossz, de ez valahogy kiment a fejemből. Menjünk csak szép sorjában:

1. A külső design: elég bonyolult, háromdimenziós rudak, téglalapok és egy térbeli elemek bonyolult szövedéke, nem is nagyon lehet kideríteni, hogy mi az. Ez az ábra csak a weben kap értelmet, de ott nagyon: www.djvadim.com - mindenképpen érdemes megnézni. Egyébként az egész úgy néz ki, mintha egy megkopott, az idő vasfogától nem éppen megkímélt képeslap, vagy plakát lenne a CD-borító, a négy sarkában természetesen az elmaradhatatlan USSR betűkombinációval (merthogy a művész szovjet származású).

2. A zene: bámulatos, ahogy Vadim bánik a hangokkal - teljesen lecsupaszított minimál hiphop, vicces, néha kicsit morbid feelinggel, a számok között gyakran orosz nyelvleckével. Érdekes, hogy nem sok az instrumentális szám, több vendég MC közreműködik a lemezen, s nem is akárhogyan. Ami még nagyon izgalmas ezen a korongon, hogy rengeteg az emberi hangokkal való scratch-elés, s ez igazán színessé, hogy mást ne mondjak, ízletes csemegévé teszi a hozzáértők számára.

Mindezt összefoglalva azt hiszem, megint nem tudtunk csalatkozni a nindzsákban, de ez már annyira megszokott, hogy szinte hagyományszámba megy. Ez a lemez is bizonyítja, a zene lehetőségei kiaknázhatatlanok, s ez csak egy nagyon kis szelete az egész tortának.

2000. október 4.