Miraque i Myro: Eden Zoo

Hetvennégy perc nyugizene

Képzeljünk magunk elé egy underground bárt, ahol a megnyitón az első vendégekre várnak. Várnak, várnak, és évekig nem jön senki... Körülbelül ilyen hangulatra számíthat, aki végighallgatja Miraque és Myro, azaz a magyar-lengyel Janzsó testvérpár lemezét. Ha muszáj egy stílust cimkézni, akkor a "pesszimista easy listening" jelző jutna eszembe. De nem muszáj. A számokat a melankólia és a parttalanság érzése teszi feszültté. Az Our Oz Theme-ben a feszültség már kézzelfogható, és a hallgató szinte imádkozik, jönne már egy kommerszbe hajló tucc-tucc pörgés, hogy feloldja ezt a homályt. És nem jön... Jönnek viszont tompa csilingek, harangok, antik C64-es játékok hangeffektjei, szaggatott basszusok. A hangulat azonnal érthetővé, illetve magyarázhatóvá válik, ha végigfutunk a testvérpár életútján, amit alapvetően a két népi kultúra keveredése, kelet-európai bezártság és az identitáskeresés határozott meg. Zenei tanulmányaikat (gitár, trombita, ének) a fiúk már hazánkban, Szombathelyen végezték. A táncversenyeiről híres városban hamar a latin tánc mellett kötöttek ki, amit hat évig űztek versenyszerűen. Zenei stílusukat mégis inkább a komolyzene, a jazz, a hip-hop és a filmtörténelem klasszikusai alapozták meg. Az elektronikus zenéket múló divatnak tartották egészen addig, amíg egy filmes szaklapban terjedelmes cikkre nem bukkantak a kibontakozó cyberkultúráról. Lenyűgözte őket az elektronikus zene kimeríthetetlensége. Első számaikat egy szedett-vedett számítógépen szerezték. A demófelvételek kedvező fogadtatásra találtak, Janzsóék több drum’n’bass klubban játszottak mint rezidens lemezlovasok. Itt azonban félretették a mélyértelmű gondolatvilágot meg az eszmei mondanivalót, és táncolható zenés üzemmódba kapcsoltak. Egymás számait remixelve ismerkedtek meg Virgáccsal, akivel kiegészülve alkotják élő zenekarukat, a Woo Logic-ot. A fiúk egy londoni producer intelmére hallgattak, és magyar kiadónál jelentették meg első lemezüket, az Eden Zoo-t. Közben szerepeltek a Future Sound of Budapest 3. albumán, és egyik számuk felkerült Pierre Henry remixalbumára is.

2000. október 23.