The GOLDEN ARMY - Egomachine

És íme, megint egy magyar megjelenés, újra az UCMG gondozásában. Ez kéremszépen nem más, mint 21. századi popzene, és ezt nem negatívumként említem. Meghallgatáskor nekem leginkább a Depeche Mode és a Chemical Brothers neve ugrott be. Az első három számnál leginkább a trance és a breakbeat az irányadó, majd a golden c. tételben downtempo-ból szép lassan átfolyunk dobba és basszusba. Bár a stílusokat meg lehet határozni, mégse sematikus dologra gondoljunk. Érdekes, sokat ígérő megoldásokkal van tele a lemez. HardDiskJockey Tom zenei alapjait tökéletesen kiegészíti Golden Sztaniol éneke. Bár a csúcspont szerintem elég hamar eljön, mégpedig az egomachine transzos elszállásával, az anyag mégis végig fenn tudja tartani a figyelmet. Tizenegy számot hallhatunk, és nem nagyon tudnék bármelyikre is rosszat mondani. A hangzás kicsit populárisra sikeredett, de persze még a vállalható keretek között maradunk. Sokan, sok helyen elmondták már, de tényleg furcsa, hogy az ilyen és ehhez hasonló, igényes, magyar munkák kevés teret kapnak, de talán egyszer a honi könnyűzenei ipar kinövi gyerekbetegségeit, és egyre többen válnak nyitottá a minőségi zenék felé. Ja, és vizsgaidőszakban sok reményt tud adni egy ilyen hanghordozó!

Belehallgatás -

Johnson

2001. május 24.