Air – Talkie walkie

Törékeny, leheletfinom, elringató. Az új Air albumról elmondhatóak az előzőek, de egy valami sajnos nem: első lemezüket most sem sikerült felülmúlniuk. A Talkie walkie címet viselő új anyag azonban finom, jó ízlésű, profi munka, amely tulajdonképpen nem okoz csalódást.

A francia könnyűzene nemzetközileg is méltán elismert éllovasa (a Daft Punk mellett) kétségtelenül az Air nevet felvett duó. Afféle üstökösként robbantak be a köztudatba, a Moon Safari címet viselő albumuk valóságos divathullámot indított el, s az azóta eltelt már majdnem 6 év alatt a lemez elérte a kultikus kategóriát.

Aztán azonban megtört a lendület. A második, 10000 Hz legends címmel megjelent anyaguk csalódás volt, valahogy félresikerült lett, a progresszív rock valahogy nem feküdt nekik. No persze a nyomás is nagy volt rajtuk. Az Air több projectben is részt vett még (pl. írt filmzenét), de ezekkel sem sikerült igazán korrigálnia: sok hallgatónál nem került vissza azokba a magasságokba, ahová a Moon Safari emelte.

Harmadik stúdiólemezük, a Talkie Walkie éppen ezért mindenképpen próbálja elkerülni az újabb csalódást. Nem akar merész lenni, de nem akar direkten a régi albumokból sem építkezni, ezért a duó finom megoldásokat választ, lassabb dalokkal. Ezek általában jól sikerültnek mondhatóak: a nyitó Venus és a második, Cherry blossom girl kedves darabok, s erős dalok. Remek még az elszállós Run, valamint az Another day, vagy az album utolsó előtti, legérdekesebb dala, a Biological. S nem szabad megfeledkeznünk még a legkeményebb és talán legjobb dalról, a gyorsabb, de az album „porcelán” hangulatába szintén illeszkedő Surfing on a rocket-ról sem. A többi szám sem rossz, de az előbb felsoroltak mindenképpen mutatják, hogy az Air bármikor kirukkolhat egy újabb csodalemezzel. Most ez ugyan nem történt meg, de a tisztességes helytállás ezúttal sikerült. Sajnos az olyan együttesek esetén, akik egyszer már alkottak valami zseniálisat, az ilyen egyébként jó albumok is csak a „nem okozott csalódást” címkét kaphatják meg.

Való igaz, az Air esetében mostmár mindig a Moon Safari marad a kiinduló pont. Ha ez a viszonyítási alap, az album nem váltja be a reményeket. Nem mondható zseniálisnak. De ha picit talán igazságosabban nézzük az új lemezt, akkor észrevehetjük, hogy egy finom, különleges hangulatú anyaggal van dolgunk, amelyet szerethetünk, s többször le is vehetjük a polcról, ha épp olyan ringatózó, törékeny hangulatban vagyunk, amelyhez az Air most remek kísérőzenét csinált.

-HZ-

2004. március 17.