HEAVEN Záró party

Face Music Club - 2000. október 22.
Felső szint: Surprise, McGregor, Pöli, Kühl
Alsó szint: Spike, Güntar, Garfield

Hogy is kezdjem? Nehéz, nagyon nehéz feladat erről a buliról tudósítást írni. Azért belevágok.

A Heaven partik tradicionálisan Kühl, Pöli és Surprise nevéhez fűződnek, ők alapították meg a formációt 1999-ben. Akkor október 23-án rendezték az első közös pillangós bulit az akkor még E-Play név alatt futó szórakozóhelyen. Minden hónap utolsó szombatján tartották a deep és progresszív trance uralta partykat. Majd amikor újra kinyitott az E-Play, már Face néven, átalakítva, még színvonalasabb, két szinten működő észvesztően őrületes bulikat hozott össze a Heaven csapata. Különlegességként mindig felléptek vendég DJ-k és live act-ek is a megszokott trión kívül (járt már itt Ian Ossia, Draft, Duel, Candyman, Palotai, Cadik, egy thaiföldi DJ, akinek a nevére sajnos nem emlékszem, de a szettjére annál inkább, és még sokan mások). Ezen a napon elérkeztünk az utolsó Face-ben rendezett Heaven partyhoz, és valami nagy durranásra számítottunk...

Véleményem szerint ez azonban elmaradt, sőt... Igaz, a Heaven mellett ugyanezen a napon Budapesten és vonzáskörzetében két nagyobb horderejű bulit is rendeztek (Sziget Events Hall -- Ministry of Sound, Industry -- Dave Clark), de mi mégis a Face-t választottuk, hiszen ha annyi Heavent végigéltünk már, akkor nem hagyhattuk ki az utolsót. Ezt rajtunk kívül még kb. 350-en gondolták így, tehát a hely jó félházon üzemelt. Ez nem is lett volna baj, ha az emberek nem 2 tájban kerülnek elő, hanem éjfélkor. Pedig igenis megérte volna végighallgatni Surprise frenetikus szettjét, én ilyen jól még nem hallottam őt játszani, mint akkor este éjfél és fél kettő között. Szokásához híven trance-t játszott, méghozzá a progresszívebb fajtából.

Fél kettőkor lépett a pultba McGregor, az angol DJ. Előzetes érdeklődésemre elárulták, hogy általában deep trance-t szokott játszani, de sosem lehet nála tudni. Most ez utóbbit bizonyította, mert olyan másfél órán keresztül össze-vissza ténferegtem, nem találtam a helyem és ami a legfőképpen zavart, nem értettem a zenét. Járkáltam, ücsörögtem és csodálkoztam magamon, míg végre találkoztam Snoopyval, aki felvilágosított, hogy ez a tribal. A műfaj megnevezését persze ismertem, csak az volt a gond, hogy ilyen intenzíven, ilyen hosszú időn keresztül nem ért még tribal-ös behatás. És ahogy időközben figyeltem magamat, nem is fog... Persze sokan élvezték és talán értették is a lassabb, de mélyrehatóbb ütemekkel a fület és az agyat szaggató dallamokat. Fel-felcsendült néha egy-egy ismerősebb track is (pl. Silvio Ecomo -- Standing), de csak gondos odafülelés után tudtam megállapítani, mi is az, ami forog, mert általam még sosem hallott mixeket rakott fel a srác. (Ez persze nem jelent semmit...) Aztán elkövetkezett szettjének utolsó 20 perce, amikor már végre a közönségnek (és nekem is) tetsző dallamokkal gyönyörködtetett bennünket. Áttért a deep majd a hard trance-re, és ezt mások is örömujjongással fogadták. Bár már lehet, hogy annak örültek, hogy megpillantották Pölit a lemezjátszók mögött.

Háromkor állt be a pultba Pöli, a közönség nagy kedvence. Mivel ez a meglepetések vasárnapja volt, ekkorra már rezzenéstelen arccal tűrtem, hogy a tőle jól megszokott deep-es hangzást a progreszzív ütemek váltották fel. A gond az volt, hogy elvette a kedvem a másfél órás " mi-ez-a-zene-miért-nem-értem " gondolatmenet, és nem tudtam követni a hirtelen váltásokat. Inkább lementem az alsó szintre, ahol Garfield szolgáltatta a talpalávalót és elücsörögtünk egy fél órácskát. A srác nagyon jól végezte dolgát, de rajtunk már ez sem tudott segíteni. Menthetetlenül tönkrement az esténk és sajnálatos módon már nem éreztem annyi erőt magamban, hogy megvárjam Kühl Tomit, aki kb. 5-kor állt a pultba.

Azt hiszem, így lehiggadt fejjel meg tudom magyarázni, miért romlott el az estém (és nem csak az enyém, vegyük példának Dextert, az igényes zene rajongóját, aki az este után hazafelé annyit mondott: " Ennél még a Citadella is jobb volt..."). Véleményem szerint az volt a gond, hogy a DJ-k nem annyira a közönséggel, hanem inkább magukkal foglalkoztak és játékuk nem adott ki egy kerek egészet. Surprise-zal semmi gond nem volt, úgy kezdett, ahogy az a "Nagy Könyvben meg van írva". Csak ezután következett egy hirtelen váltás -- a progresszív trance-ből egyből öt szintet ugrottunk a szakadékba, a tribalba. Lehet, hogy nem lett volna vele semmi gond, ha az angol srác legalább 5 percet a pultban töltött volna Surprise szettje vége felé és aztán fokozatosan vitt volna át a lassabb és agyrombolósabb ütemekbe. Majd szettjének tribal-ös része végén ukk-mukk-fukk hard és deep trance darabok váltogatták egymást. Persze ez az én véleményem, de ezzel valószínűleg többen is egyetértenek majd.

Összességében úgy érzem, egy teljesen értelmetlen party részese voltam a Heaven zárón. Ez valószínűleg az én hibám volt, és elnézést kérek azoktól, akik jól érezték magukat. Ez egy teljesen szubjektív megfigyelés, de hogy is lehetnék objektív, ha annyira imádom a zenét. Remélhetőleg az új helyen, a Home-ban a régi tradíciókkal folytatódik majd a Heaven bulik megszokott hangulata.

Ágica

2000. október 30.