FREEE 5 ÉVES SZÜLETÉSNAPI PARTY - SZIGET EVENTS HALL - 2000.11.11.

Öt éves a FREEE Magazin és ebből az alkalomból egy hatalmas összejövetelt szerveztek a Hajógyári szigetre. Nem most debütál a FREEE a Sziget Events Hall-ban, hiszen tavaly Szilveszterkor is itt rendezték meg az óévbúcsúztató partijukat, nem kis sikerrel. Ezekkel az emlékekkel vágtunk neki a bulinak a fogcsikorgató hidegben, remélve, hogy a születésnapi parti még jobban sül majd el.

21.00-ra hirdették meg a kapunyitást, amivel 20 percet késtek. Ekkorra már szép kis sor kígyózott a bejárat előtt, hiszen mindenki szerette volna elkerülni a másfél órás sorban állást. Öt perccel a kapunyitás után már benn is voltunk dacára a fémdetektor állandóan vinnyogó hangjának. Valóban a meghirdetett őrzött parkoló és udvarias security fogadott minket és benntről már kihallatszott Keyser és Shuriken new jazz-e.

Mivel ekkor még elég kevesen lézengtek a kb 4500 fő befogadására képes Hall-ban, megragadtuk az alkalmat és szétnéztünk. Ugyanúgy, mint tavaly, most is szőnyeg borította a padlót, ami engem akkor is és most is aggodalommal töltött el (később ki fog derülni, hogy miért merült fel bennem ez a para). Az alsó szinten rendelkezésünkre állt egy hosszú bárpult (italárak -- RedBull: 700 HUF, ásványvíz: 250 HUF, Evian: 450 HUF -- közepes árkategória), a ruhatár, fotelek és a szinte véget nem érő tánctér. A chill out-os foteleket remek ötletnek tartottam, és más is így vélekedett, mert sosem lehetett találni üres helyet. Két színpadot állítottak fel, az egyiken a DJ pult és a tánckar, a másikon (ami kisebb volt) a többi táncos kapott helyet. A pult elrendezésével akadt némi problémám: túl magasan volt és túl messze. Az embernek olyan érzése támadt, mintha koncerten lenne. Galériás megoldás bővítette a befogadóképességet. Fennt is volt egy pult valamint rengeteg szék és asztalok. Hogy ne legyenek fennt túl sokan, biztonsági őrök ügyeltek a partizókra. Séta közben találkoztunk Budaival, P.G-vel, Varga Dáviddal, Sylvie-vel, XXL-lel, Blackman-nel, Kyra-val és Kömlődi Ferivel is. Egy elcsípett beszélgetésből megtudtuk, a DJ-k tartani fogják magukat az előre meghirdetett sorrendhez és időponthoz, ami nem mellékes pozitívum.

Szóval 21 órától Keyser és Shuriken melegítettek, ha jól értelmeztem, new jazz muzsikákat rakosgattak fel elég nyugis hangulatot teremtve. Látszott, hogy aznap este nem akarják megváltani a világot, hiszen tudták ők is, hogy többnyire house, trance és techno fanok töltik meg a táncteret. Viszont akkor is jó ötletnek tartom, hogy a szervezők szerették volna a csőlátású embereknek megmutatni, a 4/4-en kívül is léteznek zenei irányzatok...

22-től Blackman és Kyra rakosgatta a lemezeket, először elég nyugis hangulatban. Kérdésünkre Blackman elmondta, hogy nem játszhatnak akármilyen kemény zenét, hiszen nem passzolna az utánuk következő DJ-k szettjéhez. Hihetetlen, hogy a fellépők mennyire figyeltek a közönség igényeire, hiszen nem akarták őket ide-oda dobálni. Azért szettjük végére mégis csak sikerült bekeményíteni az addigra már szép számmal összegyűlt partiarcok nagy örömére.

23-tól Newl és Randall állt a pultba tökéletesen kiegészítve egymást. Igaz, mindketten saját hangzásvilágukat hozták, de ezek nagyszerűen passzoltak egymáshoz. Randall a jól megszokott Garage-os feelinget adta, néhány nagyszerű slágerrel, amire Newl rátett még egy lapáttal. Tudták, mire van szüksége a közönségnek, néha úgy éreztük, szinte olvasnak a gondolatainkban. Kellemes hangulatban és már teltházzal üzemelt ekkorra a hely. Azon filozofáltunk idő közben, mennyien lehetnek a teremben és megegyeztünk a köztes 4000-ben. 4000 arc együtt bulizik, együtt élvezi a zenét, együtt táncol és nem balhézik (...)

Éjféltől mindenki Zsazsája (Slam Jr.) lépett a lemezjátszók mögé Blueboy-jal együtt. Nagyon sokan várták megjelenésüket és nem is csalódtak a trance-mesterekben. Zsazsáék a kellemesebb, deepesebb hangzást képviselték, hozták az Aquariumos formát. Szettükben el-elejtettek egy-egy nagyobb slágert, mint pl. a Dave Seaman Renaissance Awakening mixalbumán megtalálható Kundalini Rising Kayomani című felvételét, vagy Sasha 013-sáról is felcsendültek dallamok. Nagyon szállós, nagyon kellemes hangzást képviseltek, amit a közönség ovációval jutalmazott.

1 órakor Andrew J. és Gemhand állt a pultba, nem kis meglepetést okozva. Az addigi fellépők közül nekik volt a legnagyobb sikerük, hiszen sehol a várt pumpa hangzás, hanem inkább már a techno felé hajló house darabok pörögtek a lemezjátszókon. Ez a jól megszokott Andrew-s hangzás, ezt hiányoltam már elég régóta. Nagyon régen láttam a srácot játszani, de biztosíthatok mindenkit, semmit nem változott: ugyanúgy trükközik, mixel és mozog, mint régen. Nagyon átgondolt 1 órát játszottak, amikor is az idő csak úgy repült, az emberek pedig visítoztak. Megérdemelték a sikert, még akkor is, ha a partizók fele más miatt esett extázisba.

Pontban 2-kor Junior és Soneec kezdett zenélni. Daft Punk One More Time-jával indítottak és kezdtem megijedni, hogy szép lassan leültetik a bulit. De nem így történt, mert a kezdeti visszaesést a szett során sikerült kompenzálniuk, sőt a végére mind a 4000 partizó keze a magasba lendült. Junior és Soneec nem back to backet játszott, hanem inkább fél-fél órát. Be kell vallanom, hogy nem igazán vagyok Junior rajongó, de igen kellemes csalódást okozott éjszakai játékával. Soneec hozta a maga stílusát, persze egy kicsit őt is tuningolta a nagyszerű hangulat.

3-kor végre megérkezett a várva-várt páros, Budai és Tommyboy. A szett elején kissé megijedtem, mert nem láttam egyetlen fehér sapit sem felvillanni a pult mellett. Elkezdtem parázni, hogy megint úgy járunk, mint az előző heti Sexomaticen... De Tamás most csak egy kicsit késett, addig Budai hergelte a közönséget. Arcán ott ült a jól megszokott ördögi vigyor, nagyon élvezte, hogy darabokra szedheti a közönséget. Persze nem adhatta a legkeményebb formáját, mert akkor sehogy sem jöttek volna ki Tommyboy-jal. De nagyszerű kompromisszumot kötöttek és kettejük különböző stílusa tökéletes összhangba került (Green Velvet: Flash, Chemical Brothers: Hey Boy, Hey Girl, Timo Maas, Richie Hawtin, stb). Túlzások nélkül jelenthetem ki, hogy ők voltak az est fénypontjai, az egész csarnok szinte felrobbant. Csodálatos látvány volt 4000 kezet a magasban látni, több ezer boldog arcot megfigyelni. Hihetetlen, mennyire tudnak bánni a közönséggel.

A Budaiék által megkezdett vonalat folytatta tovább Levi és Clark, a jó öreg páros. Ők is a kedvenceim közé tartoznak, így nem is kellett csalódnom bennük. Egyre keményedő ütemek, agyzúzós cinek, minimál dallamok és újra Green Velvet... Nyugodtan kijelenthetem, az emberek ekkorra már elérték azt a pontot, amelyet már nem lehetett fokozni. Leviék hihetetlen lelkesedéssel játszottak, tetszett nekik a több ezer ember boldogsága. A zene gyógyító erővel bír...

5-kor Chriss és Kühl vette át a pultot és egész másként ugyan, de ők is utaztatták a közönséget a zene által nyújtott érzések hullámhosszán. Ők ketten együtt az egyik legütőképesebb páros, hihetetlen profizmussal és érzékkel rakosgatták fel a jobbnál jobb trance felvételeket. Inkább a progresszív vonal dominált, ami mindkettejüknél már a megszokott stílus. Azért a szett végére becsúszott a Dombok felett című magyar trance himnusz, amire már alig bírtam magam vonszolni, pedig az egyik kedvenc felvételem. De sajnos annyit kivett belőlem (és másokból is) ez a 7 óra, hogy már alig álltam a lábamon.

Ezért nem sikerült végighallgatnom Sylvie és Korányi szettjét, bár csodálatos deep trance dallamok ütötték meg a fülem a ruhatárban sorban állás közben (Sacred Cycles). Amikor eljöttünk olyan fél 7 körül, még háromnegyed házzal üzemelt a Hall, köszönhetően a "fáradhatatlan" partiarcoknak.

Néhány szó ezekről a fáradhatatlan arcokról: sajnos néhányan talán túlzásba is vitték a bulizást, mert amikor kiléptünk a kapun, akkor állt be éppen a mentő és vizsgált meg egy srácot. Nem úgy tűnt, mint akinek komolyabb a baja, de mégis kissé ijesztő volt. Ugyanebben az állapotban láttunk embereket este 22-kor, ami nem kis teljesítmény, gratulálunk!!!

Akkor valamit még a szőnyegparáról. Mindenki a szőnyegre dobálta a csikket, féltem, nehogy kigyulladjon. De ennél is jobban megijesztett, amikor a bárpult felé igyekezve furcsa szagok csapták meg az orrom. Kiderült, hogy akkora forróság volt, hogy a fémgömb felett a műanyag megolvadt és nagy cseppekben a partizók fejére hullott. Iszonyatosan büdös volt, de valamit tehettek később az ügy érdekében, mert megszűnt a csöpögés.

Külön köszönettel tartozunk a csodálatos Kinky tánckarnak, akik hihetetlenül sokat dobtak az est hangulatán, valamint a 40 000 Watt csúcsminőségű JBL HLA hangtechnikának, amely egyes híresztelések szerint a Grooverider fellépésén is fantasztikusan üzemelt. A hangulat fokozására bevetették még a speciális dekorációt, monumentális fényeffektusokat és a videoanimációt is.

Egyetlen negatívumot tudok felsorolni, és ez a mosdókban felgyülemlett tömeg. Emberek, kulturált parti, ez a kulcsszó! Nem volt grizzlifélelmem, mert ha voltak is kétajtós szekrények, nem a kötekedéssel, hanem a bulizással voltak elfoglalva.

Összességében véve nagyon kellemes bulit hoztak össze a szervezők, mind a 4000 partiarc örömére. Remélem, lesz még visszhangja a partinak és a Szilveszteri esemény is hasonló minőségűre sikeredik. Majd meglátjuk. Köszönjük a szervezők és a fellépők munkáját.

Ágica

2000. november 15.



Click to Visit

HÍRDETÉSEK



FÓRUMOK

Trance
Superbutt
Linkin Park
Heaven Street Seven
Placebo
Limp Bizkit
Darren Hayes
Blue
P!nk
A legjobb klubok
Eminem
50 Cent
Snoop Dogg
Sub Bass Monster