EGYBŐL HÁROM - watch the sunshine

Mikor megtudtam, pontosabban lecsekkoltam (www.sofie.at), hol is rendezik a szomszédok a mókát, hirtelen nagyobb lett a lyuk, mint az oldalam. A helyszín ugyanis nem más, mint a császári "bálpalota", a Zsófia főhercegnőről elnevezett Sofiensäle, nyersfordításban "Zsófia-termek". Az 1800-as években megálmodott csodaszép épület kuriózuma, hogy kezdetben nem operák, maszkabálok, vagy koncertek hangjaitól voltak hangosak a termek: vízcsobbanás moraja visszhangzott a falak között! A Sofiensäle ugyanis eleinte gyógyfürdőként üzemelt, csak később fedték be a hatalmas medencét, mely fölött ma az úgynevezett vörös szalon található. Október 28-án itt, mázsás kristálycsillárok, teljes mennyezetet befedő freskók, vörös bársonyfüggönnyel díszített páholyok, boltívek, márványlépcsők és faragott oszlopok között táncoltunk - Strauss helyett például Moguai, Rokis, Matthew Bell, Observer zenéjére; míg a ceremóniamesteri feladatokat MC Spot & MC Mars látták el (www.livingfx.at). Soha nem tapasztalt élmény volt a csillárokkal egy magasságban lévő páholyokból figyelni a színes forgatagot. A hely maga kétségkívül lepipálta a zenét. A kisebb, kék szalonba lépve, mely Hyperspace-teremként nyelte el az embereket ezen az éjszakán és ahol a Deadcode dj-hármasa, Hot X, Igor Do'Urden, valamint Jay pörgették a jobbnál jobb techno-bakeliteket, mintha akváriumba csöppent volna a látogató: a kék különböző árnyalataiban pompázó falak, kanapék, fények különös világa fogadott minket. Varázslatban nem volt hiány az ambient-teremben sem: aranyló fénynyalábok szétszóródó pöttyei ragyogtak a barátságos félhomályban. Mint egy mese, ahol még gyümölcsárus nénit is találtunk! Barack, dinnye, alma, banán és még sorolhatnám, a gyümölcsös stand kínálata kimeríthetetlennek tűnt. Érthető, miért térnek vissza kéthavonta újra és újra ezekbe a termekbe az Ultraschall trance-rajongói. Ők és a parti mellesleg átlagon felül vizsgáztak kultúráltságból. A szervezők például nem osztanak VIP-kártyát se dj-nek, se senkinek. Mégis, az "átlag" partiarcnak eszébe sem jut elcsatangolni a backstage felé (ahol két nagyméretű hűtőládában Absolut vodka, Red Bull, ásványvíz, Gösser Ice, és bor várja a kártya nélküli "vipeseket"), vagy felmenni a dj-pultnak is helyt adó óriási színpadra. Nem rémül meg senki, ha netán elvétve egyenruhát lát, mert a rend őrei nem riogatni jönnek, hanem hangerőt ellenőrizni - féltik a régi kristálycsillárokat -, és mindezt ráadásul szinte észrevétlenül teszik. Nem zavarják a partizókat, de miért is tennék egy olyan helyen, ahol lépten-nyomon ismertető táblákba, meg "check your drogs" fülkébe ütközik a "más" útra tévelyedő... Működik a tolerancia. Igaz, nem tart reggelig a buli, 5 óra után nem sokkal a ceremóniamesterek megköszönik, hogy együtt töltöttük e csodálatos éjszakát, majd lassan bezárulnak mögöttünk a mesepalota kapui. Irány az autó, indulás haza. Útközben lelkes élmény-felidézések, és persze szárnyaló gondolatok: ha majd egyszer a budai Várban...! De aztán jön a határ, a nappal, a morgó szomszédasszony, a valóság. A többi? Egyelőre utópia.

Egy héttel később ismét a császárvárosban talált minket az éjszaka, pedig nem terveztük. Csak aztán szombat délután mintegy poénként elhangzott a mondat: "Menjünk ki Biosphere-re!". (www.biosphere.at; www.stargategroup.at) Jó vicc volt, komolyan vettük... J A helyszín ezúttal egészen más, a Budocenter monumentális sportcsarnoka akár 8000 ember befogadására is képes. A technika "nagysága" igazodik a hely méreteihez, magyarán szólva nem győztem felszedni az állam a különféle fényeffektek láttán. Na és az sem mellékes, hogy a lelátó tetején ugyanúgy élveztük a hangokat, mint lent a "kűzdőtéren" vagy közvetlenül a DJ előtt állva. Bár ez a "közvetlenül" sántít egy kicsit, legalábbis ami a DJ közelségét illeti, hiszen a pultot egy kb. két méter magas emelvény közepére tették. Mindennek az volt az előnye, hogy messziről is jól láthattuk az előző hétvége át-transzportált ceremóniamestereit, Mars és Spot varázslókat. Varázslók, mert egész éjszaka kedvük szerint manipulálták a "bionautákat", ahogy ott a Biosphere-rajongókat nevezik. Több ezer partiarc mered egy szemként a két MC-re a partik alkalmával, akik nagyon sokat dobnak a hangulaton. Nem mintha egyébként lett volna panaszra okunk: Leo Lycra, Adelic, Brenda Russel, Juan Atkins, Jim Masters, Joro nem rossz line-up. Observer, Space Navigator, Sdricci szintén játszottak, ők a mindkét helyen megforduló Joroval együtt 4 to the Floor bemutatót tartottak a VIP-teremben. (www.4totheFloor.at, www.titan.co.at) Hogy ki mit teljesített a lemezjátszók mögött, arra most nem térnék ki részletesen. Legyen elég itt és most annyi, hogy Leo Lycra-t nem hallottuk; Adelic profin felspannolta a népeket Breda előtt; a női lemezlovasok fekete gyöngyszeme szerintem kenterbe verte az őt követő urakat; akik közül Juan Atkins itt-ott elektroval tarkított szettjének első fele megérte a kiutazást, ám a második már kevésbé; míg Jim Masterstől egyáltalán nem voltam elragadtatva. A Biosphere éjszakájának megkoronázása reggelre maradt. Joro - akit szerintem jelenleg nyugodtan Ausztria első számú kedvencének nevezhetünk - minden várakozást felülmúlt. Komolyan mondom, úgy játszott, úgy vitte magával az utolsó percig kitartó bionautákat, mintha épp a parti közepén lennénk, nem pedig a végén. Háromszor hívtuk vissza Jorot az "utolsó" bakelit után. A "nagyember" ráadásul képes volt elkövetni ellenünk egy hosszútávon megemlegetett, maradandó károsodást okozó merényletet: The Horrorist - One night in New York city.

MC Mars tolmácsolásában, nem sokkal a buli vége előtt!! Aki ismeri a lemezt, tudja, miről beszélek. Aki nem, annak nagyon ajánlom, hogy mielőbb hallgassa meg & no comment. (megtalálható: Mike Vinyl - Favorite Tools 10) Az abszolút csúcspont azonban még hátravolt. 'Watch the sunshine!' - és az MC-k felszólítására egy emberként fordítottunk hátat a DJ-nek, hogy átadhassuk magunkat egy feledhetetlen élménynek: a hatalmas sportcsarnok hátsó ablakain a felkelő nap első fénysugarai kúsztak be ragyogva a Biosphere jótékony félhomályába. Ezek után már nem kívánhattunk többet...

...mint egy laza levezetést a Volksgartenben, azaz a Club Infantilban, még pontosabban a Biosphere hivatalos after-party-ján. (www.volksgarten.at)Több mint két éve, a 98-as Free Party alkalmával jártam itt utoljára, és a társaság, a környezet már akkor is lenyűgözött. Ott ugyanis nem arról szól az after, mint ami itthon eszünkbe jut e szó hallatán. Nincs vaksötétség, nincs füst, nincs darálás, szeletelés, nincs kattogó zombiáradat. Helyette lágy fények, puha kanapék, akvárium, burjánzó növények, kedves bárpultosok, közvetlenül mosolygó és lassan fáradó arcok. Lazítás, 'light time'. A 4 to the Floor DJ-k a hangulatnak tökéletesen megfelelő tech-trance-et játszanak, hol elektroval, hol régi, klasszikus techno-himnuszokkal tarkítva szettjüket. Dallam mindenütt. Lemezjátszók, keverők a bárpulton, a dj a pultban, karnyújtásnyira tőlünk. MC Mars arcán földöntúli nyugalommal, törökülésben üldögél a bárpult tetején, a lemezjátszók mellett. Halkan, mélyen beszél a zenére, mintha csak esti mesét mondana. 'Peace'. Búcsúzóul kettényílik felettünk a tető. 'Watch the sunshine' - de ja vu, csak ezúttal sokkal intenzívebb a napfény. Nem csoda, 11 órához közelít az mutató. Autó, indulás, épp mint egy héttel ezelőtt. Élmény-felidézések, szárnyaló gondolatok: ha nálunk is ezt jelenthetné az 'after'...! Újabb utópia...?

...nem sokat filozofálunk a kérdésen, helyette inkább a Sonic felé vesszük az irányt. Ez persze már egy másik hét és másik város. Budapest, Supersonic Technicum. (www.sonic.ini.hu ; www.bernathy.nextra.hu) Erről írnom a legnehezebb. Mert szeretem. Ez minden. Bernáth/y & Son, Grega, Mono-tone, B.E.N.C.E, Snoopy - a Night Tech Zone aznapi (nov.11.) csapata; Scarface, Experte, Acid Faces és mindenki, aki vállalta már, hogy a Sonic pultjából vezényelve vad vizekre evezzen velünk képzeletünk techno-birodalmában; a hétről hétre visszatérő, jól ismert, mosolygó arcok; a chill-out room növényei, színpompás vízoszlopai és a szökőkút... - bármire gondolok, határtalan jó érzéssel tölt el. Itt láttam életemben először (és könnyen lehet, hogy utoljára), amint egy termetes grizzly fényes jókedvében magához ölel egy vékonyka, mongoloid srácot. No comment...

...just watch the sunshine!

tys

2000. november 20.