HOUSE TO TRANCE - Citadella (2000.11.24)

"Végre, végre! " -- gondoltuk magunkban, amikor megláttuk városszerte a partyt beharangozó plakátokat. Természetesen arra gondoltunk, hogy ismét Budapesten hallhatjuk Magyarország egyik legtechnikásabb DJ-jét, Dän von Schulz-ot, aki az utóbbi időben inkább a vidéki és a külföldi klubokat tisztelte meg. Kíváncsian vártuk, mit hoz ki az estéből.

Éjfél előtt már leértünk, és nem kígyózott hosszú sor a Citadella előtt. Könnyen bejuthattunk, tüzetes átvizsgálás után, majd a portán kedves lányok fogadtak minket és invitáltak beljebb (Belépő: éjfél előtt 1500 HUF, éjfél után 2000 HUF). A fenti részt még nem nyitották meg, így lent tájékozódtunk. Itt éppen Chriss szolgáltatta a muzsikát, aki deep-es és kissé slágeros trance-t képviselt ezen az estén (Orbital: Nothing Left, BT: Dreaming, Carin Ramirez: Lies). Amikor szettje végén rákérdeztem ennek okára (hiszen a FREEE-s bulin azért más volt a felállás), csak annyit mondott, hogy tudta, a közönségnek erre van szüksége. Meg is kapta érte a jól megérdemelt tapsot és a hangulat is az egekbe szökkent. Chriss azt is elárulta, hogy szeretne megjelentetni egy mixalbumot az Underground Records támogatásával, és ha minden jól megy, tavasszal már a boltokban lesz a lemez. Végre!

Fél egy körül kinyitották a panorámás fenti részt, és a lightosabb muzsikák kedvelői el is hagyták az alsó termet. 5vös kezdett, akiről utoljára akkor hallottam, amikor még Schulz vezette a Groovy-t az egyik kereskedelmi rádióban. Lady, See The Trouble With Me -- ilyesmi zenék jellemezték a fiatal srác szettjét. Majd jött Junior, aki folytatta a megkezdett vonalat, és ismerős zenékkel (Back Ass Motherfucker, Cafe Del Mare, Doom's Night, Bird of Prey, Groovejet, stb) táncoltatta lelkes közönségét. Látszott, sokak kedvence, mert jó páran áhítattal nézték a pultban. Ügyesen fokozta a hangulatot, megadva az alaphangot a "Mester" fellépése előtt.

Fél háromkor lépett a pultba Dän von Schulz, akit utoljára a C2 záróestjén hallottunk. Ilyet azonban még akkor sem tapasztaltunk tőle. Jobbnál jobb zenék hihetetlen keverési technikával. Fogjál két poharat, tedd a lemezjátszó alá, és úgy scrach-cselj! Na milyen? Fantasztikusan kiszolgálta a közönséget, akik megőrültek az erőteljes kezdésre. Színtiszta house, majd eurotrance (a legnagyobb slágerekkel), majd valami más. Közben lemezjátszó-kopogtatás, keverés egy kézben tartott másik bakelit segítségével, hatásvadász szünetek (közben Sterbinszky és "Hello-szia" bekiabálások), de aki már egyszer is hallotta és látta, tudja, mik ezek a kellékek. Lazán bemutatta, mennyire profi, és fájdította a szívünket, hogy ezt csak nagy ritkán hallhatjuk. Elmondta, hogy őt nem nagyon érdekli Budapest, mert nem tud mutatni egy olyan helyet, ahol szívesen játszana. " Engem Európa érdekel. Nincs igazam?" Klasszissal van dolgunk, meg kell mutatnia a világnak, hogy mit tud.

Az egyetlen gond talán az volt, hogy trükközését csak az ismerős közönség fogadta akkora lelkesedéssel. A véletlenül letévedt vendégek néha értetlenül bámultak a pult felé, nem tudták hova rakni az áradó profizmust. Őket csak az érdekelte, hogy úgy szóljon a zene, ahogy otthon megszokták. Így fél ötre elég családias hangulat alakult ki, amikor az emberek nagy része már otthon szunyókált. Mi azonban nagyon jól éreztük magunkat, és tisztelettel adóztunk Zsoltnak. Amikor eljöttünk, csak azt sajnáltuk, hogy tudtuk, beletelik még egy kis időbe, míg Pest újra megkaphatja a magáét. Tűnődtünk még arról is, vajon lehetséges-e a régi C2-ős felállás újraindítása. " Van rá remény "-- kaptuk meg a választ egy bennfentestől. " Sok pénz kell hozzá, de megoldható! "

Persze, az még hozzátartozik az estéhez, hogy Chriss után Kühl játszott az alsó szinten, akinek nemrég jelent meg új mixlemeze. Tamás hozta szokásos nagyszerű formáját, és mivel az utóbbi időben elég sokat hallottuk és írtunk is róla, nem hiszem, hogy újra meg kellene ezt tennem. Bár azt elmondom, hogy ő azért ódzkodott a slágerektől, saját közönségének játszott, akik mindenhova hűségesen követik őt.

Elég hamar befejezték a munkát, mert négy körül már a helyi rezidens szolgáltatta a talpalávalót. Látszott, hogy neki is megvan a saját közönsége, akik már alig várták, hogy letűnjenek a pultból az "érthetetlen zene" képviselői. Slágerek - így jellemezhetőek azok a zenék, amiket azalatt a rövid idő alatt hallhattunk, amíg lent voltunk.

Összességében véve egy kellemes hangulatú, két stílust is felvonultató, színvonalas partyn vehettünk részt péntek este. A közönség 5-ből 3/4-edet érdemel, a zene 5-öst, a DJ-k 5*-öst. Köszönjük a szép estét és a felejthetetlen keveréseket!

Ágica

2000. november 28.