|
MILLENNIUM DANCE 2001
Freee Magazin vs. Underground Records
A számtalan nagyszabású óévbúcsúztató rendezvény közül a Freee Magazin és az Underground Records közös partyjára esett választásunk. Elvárásaink nem voltak alacsonyak, hiszen a tavalyi Millennium Dance 2000 színvonala után hasonlóra, vagy még annál is jobbra számítottunk. Nem kellett csalódnunk.
Bármerre járhattunk a városban, mindenhol belebotlottunk az óriásplakátokba, amik a bulit hírdették.
"Nem ciki korán jönni "- ordított a mondat a szórólapokon is, így 21.00-kor már a bejárathoz érkeztünk. Mondanom sem kell, hogy rajtunk kívül még kb 500-an választották ugyanezt az időpontot, ezért már korán hosszú sor kígyózott a bejárat előtt. Valami azonban nem hagyott nyugodni. Amikor novemberben itt jártunk, nem emlékeztem arra, hogy vaksötétben kellett volna botorkálnom, és valamiféle zene is kiszűrődött a házból. Az a sanda gyanúm támadt, hogy bizonyára áramszünet honol az Events Hallban, de ebben senki sem erősített meg. Jó fél órás sorban állás és idegeskedés után ("Ugye nem marad el a party?") visszajött a fény és szép lassan elkezdték az embereket befelé engedni. Fémdetektoron keresztül lehetett belépni a házba, ami persze egy kis időt azért igénybe vett.
| Tényleg kedves security és ruhatár fogadott és Randall melegített. Szegénynek alig maradt fél órája, hogy megmutassa, mit is tud. Szó mi szó, megmutatta. Nem a lágy latinos lemezeit pörgette ezen az estén, hanem ütősebb nótákkal örvendeztetett meg minket. Nem ő volt az egyetlen.
22.00-kor lépett NewL a lemezjátszók mögé. Mosolygós stílusához igencsak illett a zene, szépen elkezdte pörgetni az egyre nagyobb számú közönséget. Szettjét egy kb 2 perces (előre bejelentett) áramszünet zavarta meg, hogy utána még nagyobb lelkesedéssel bulizhassunk tovább.
23.00-kor következett azt est meglepetésembere (legalábbis számomra) - Junior. Nem ám Ibiza & roller feeling, inkább halálkomoly zene, fantasztikus keverések és a közönség tiszeteletben tartása. Többen összenéztünk és értetlenül konstatáltuk a hirtelen javulást, hiszen pl egy Flash nem képezi Junior szettjeinek szerves alkotórészét. A szigeten ez volt a harmadik lemez, amit felpakolt...
23.55-kor Schulz ragadta meg a mikrofont és megköszönte a Freee-nek öt éves munkásságát, Budai Iminek és Gazsi Tillának a szíves közreműködést. Elhelyezett egy digitális órát is a pultban és a kivetítő segítségével ezt az addigra már 3000-3500 főre dagadt közönség is láthatta. 0.00-kor felcsendült a himnusz, mindenki egymás nyakába borulva köszöntötte az új évet. Két perccel később Zsolti már a lovak közé csapott, és ezután már az egész közönség önfeledt bulizásban tört ki. A tőle megszokott virtuóz keveréseket itt sem hagyta el, és inkább klubhimnuszokkal szórakoztatta a nagyérdeműt egészen 1-ig.
|
Ekkor állt a pultba az Events Hall egyik kedvence, Budai Imi. Szettjéről csak annyit mondanék, hogy hihetetlenül jól érzi, mit kell adnia a közönségnek. Az emberek egy része előrenyomult a pulthoz, hogy legalább szemkontaktust tartsanak vele. 2-kor kezdtem egy kicsit sajnálni, hiszen ilyenkor autóba ülni és vezetni (vagy utazni) 2,5-3 órát nem leányálom. Talán ezért nem vigyorgott annyit, amennyit eddig megszokhattunk tőle.
2-kor kezdett pörgetni Clark, aki folytatta az Imi által megkezdett vonalat. Végre nagy közönség előtt is megmutathatta, mire is képes egyedül. Úgy tűnt számomra, hogy ezen az éjszakán a fellépők mind örömjátékot mutattak be, és ez kiváltképp illett Clark játékára. Ekkorra a közönség nagy része örömmámorban úszott és élvezte a zene minden egyes ütemét.
3-kor állt a lemezjátszók mögé a másik kedvenc, Tommyboy. Az eddig megszokottól eltérően azonban ő nem egy órát, hanem háromnegyed órával többet játszhatott. Nem vette elő lightos lemezeit, végig járt a keze, csak inni állt meg néha-néha. Persze más egy Garage és egy szilveszteri party - itt a keményebb hangzást értékelték az emberek. Nem maradt el a visítás sem.
4.45-re megérkezett Kühl Tamás is és végre leerszthettünk egy kicsit a döngölés után. Nála úgy éreztem, mintha félretette volna hard trance lemezeit és a deep-esebb vonal felé mozdult volna. Persze nem repített akkorát, mint tavaly (hiszen akkor 2 órán keresztül a legmélyebb trance felvételek pörögtek), de hihetetlenül jól esett a kifinomult hangzásvilág.
6.30-tól játszhatott Andrew J., akiben most sem kellett csalódnunk csakúgy, mint a novemberi Freee bulin sem. Hihetetlen érzékkel és technikával pakolta a lemezeket úgy, hogy közben a közönség hozzáértő része elismerően bólogatott. Remélem, neki is ugyanakoora élmény volt ez az egy óra, mint nekem.
7.30-kor kezdte pörgetni lemezeit Levi, aki ugyanúgy, mint Clark, most végre megmutathatta, mit is tud egyedül. Szó mi szó, reggel 8-kor óriási döngölésbe kezdtünk, de még mindig rengetegen bírták az iramot. Nagyon tetszett Levi játéka, csak ekkorra már olyan laposakat pislogtam, hogy éreztem, lassan haza kell mennünk. A szettet a galérián hallgattuk, ahova már besütött a nap és így hangulatos érzettel örvendeztetett meg minket.
8.30-kor állt a pultba az utolsó fellépő, Sylvie. A törékeny kislány óriási lemezeket pakolt fel, precízen összerakva. Tudtam már, hogy utolsó energiatartalékaimat élem fel, ezért hegyeztem fülem. Többnyire Hooj Choons kiadványokkal szórakoztatott minket. Sajnos nem élvezhettük végig játékát, mert 9-kor eljöttünk, hiszen már alig álltam a lábamon. Viszont ekkor még kb 1000-ren partyztak a házban.
Összességében véve a party óriásira sikeredett, minden fellépő legjobb oldalát mutatta meg a közönségnek.
Egész este alatt kettő gondom volt:
1) a WC-ért, ha nem voltál szemfüles, kb fél órát kellett sorban állni (persze a fiúk ezt megúszták, csak a lányokat büntették).
2) Ha meghirdették, hogy ennivalót is lehet kapni a Millennium Dance-en, akkor miért néztek rám értetlenül a pultoslányok, amikor rákérdeztem erre. 12 óra színtiszta buli kaja nélkül kicsit húzósra sikeredett. Az elfogadható árról is szó esett a szórólapon -- hmmm, mi inkább nem ittunk pezsgőt...
Ezek azonban csak kis gondok, nem árnyékolták be a hangulatot. Köszönjük a lehetőséget, hogy részt vehettünk a bulin és remélem jövőre sem szakad meg a hagyomány és ha lehet, még az ideinél is nagyobb durranást szerveznek a rendezők.
Ágica
2001. január 5.
| |