Parádé Afterparty Partiview

22.00-23.00 Dj Schimek (PL)

Hála (vagy nem?) a 92.9 rádiónak, akik élőben közvetíttették a Parádé Bonuszt volt szerencsém meghallgatni még otthon, ezt a lengyel dj-t. Elég érdekes módón képzelte el a warm-up–ot, szinte az első percektől kezdve beindult az ötlettelen techno. Jó keverések, nem túl jó zenék jellemezték, azt az égy órát, míg játszott. Közben bepattantam a kocsiba és elindultam az ex-SAP, új nevén SYMA csarnok felé, hogy a megbeszélt időben ott legyek. Rádiót áttekertem a Tilosról a 92.9-re, hogy továbbra is „élvezhessem” ezt a szettet. Pont 23.00-ra sikerült megérkeznem, mikor a műsorvezető bejelentette, hogy a következő fellépő Dj. Budai.

23.00-24.00 Dj Budai (H)

Budait hallgatva, végre megkaptuk a „rendes” warm-up–ot, a rá jellemző, könnyed és dallamosabb techno-t, tech-houset, favorizálta a veretéssel szemben. Nagyon sajátos és egyből beazonosítható stílusban játszik, amit a közönség nagyon tud értékelni, mert a „megszokott” minőséget kapjak. A közönség láthatóan nagyon élvezte, ezt az egy órát, volt nagy ugrálás és táncolás.

24.00-01.00 Dr Motte (D)

Pontban éjfélkor váltotta Budait, Dr Motte a pultban, róla csak annyit érdemes tudni, hogy a német Love Parade egyik ötletgazdája és fő szervezője már évek óta. Motte-ról, mint emberről tudnék jókat mondani, de a zenéről, amit játszott már nem annyira. Sláger, sláger hátán, nem túl pontos és fantáziadús keverési megoldások. Nem volt rossz, amit játszott, de a következő pár dj és live, annyival jobb volt, hogy Motte eltörpült mellettük.

01.00-02.30 Luke Slater (UK)

99-ben vált egyik kedvencemmé, ez a kopasz dj. Ezt erősítette, 2002-es Hyperspace-s fellépése, amit az egyik legjobbként tartok számon. Bár a kamionon egy slágeresebb, keményebb oldalát mutatta meg, itt néha a közönségnek is fittyet hányva zenélt egészen elképesztően. Már a kezdése se volt egyszerű, elektro, elektro, aszimmetrikus techno, majd megint elektro. A pultból figyelve a közönséget, arra lettem figyelmes, hogy nem mozognak ütemesen a fényrudak és állnak sokan. Talán ideje lenne rájönnie az embereknek, hogy nem csak a zúzás létezik és néha jó megpihenni egy elektrosabb részre.

Persze utána itt is felkerültek a „klasszikus” techno lemezek, de végig lehetett érezni, hogy ez most valami más, ez most valami különleges. Lehet sokaknak nagy csalódás volt, de én nagyon élveztem ezt a másfél órát. Külön plusz pont Luke Slaternek, hogy a sztárallűrök teljesen hiányoztak belőle, mosolyogva mászkált a pultban a szettje után is és tovább hallgatta a bulit, száraz pezsgőt iszogatva. Kétszer lenyúlt cigire, de nem bántam, mert így tudtam váltani vele pár szót Speedy J alatt, amire közösen megjegyeztük. „Wow, this is fucking good !”

02.30-03.40 Speedy J (NL)

Hát igen, tényleg kib…..ott jó volt az a bő egy óra, amit hallhattunk a holland techno szcéna egyik vezető alakjától, Speedy J-től. Ahogy kezdett, az maga volt a született alattomosság. Folyamatos, egyre gyorsuló pörgetés, alatta mély basszusok. Szinte már sokkoló gyorsaság, keménység. Voltak olyan percek, amikor nem bírtam megmozdulni és csak magamban kérdeztem., hogy „Úristen, hova lehet ezt még fokozni?”. Mint később megtudtuk, lehetett fokozni…. Az egész live szépen felépített volt, a hangminták egységet alkotva zúzták az agyunkat egyre mélyebben. A hangminták között sok ismerőset lehetett felfedezni a Loudboxer albumról, de köszönhetően az előadásmód jellegének, ott helyben alkotta meg a zenéket, így szinte minden zene különbözött a régiektől. Mikor befejezte szépen összepakolta a „hangszereit”, miközben közös egyetértésben állapítottuk meg, hogy ez volt a nap betetőzése.

03.40- ??.?? Elerctric Indigo (A)

Speedy J után mi jöhet még ? Gyorsan megkaptuk a választ. Asszimmetrikus techno és elektro, de jó sok. Speedy J után kicsit (nem is kicsit) visszavett a tempóból az osztrák hölgy. A közönség nagy részében előjött a szokásos betegség, az akut veretés hiány.

Mi mosolyogva néztük, hogy néhányan meg sem bírnak mozdulni a kicsit több gondolkodást és odafigyelést igénylő zenékre. Sajnos már eléggé fáradtak voltunk, az egész napos parádé után, így nem vártuk meg a végét. Szerencsére a kamionon sikerült végighallgatni, így nem volt hiányérzetünk. Fáradtan és elégedetten ültünk be az autóba, azzal a tudattal, hogy ismét egy jó bulinak lettünk részesei. Jövőre várjuk a remélhetőleg mégjobb folytatást.

JG

2003. augusztus 30.