Palace Dance Club - Deep Dish all night!!
Eljött a "mélytányérok" ideje. :)

Már szerdán elkezdtük megszervezni a hétvégét a csajokkal, hogy minden zökkenőmentesen haladjon. Alaposan végig gondoltuk, hogy mik azok a szükséges dolgok, amik elengedhetetlenek egy feledhetetlen hétvégéhez!

Szobát foglaltunk a Palacehoz legközelebb eső szállodában, aminél az is fontos szerepet játszott, hogy közel legyen a parthoz.

Közeledett a hétvége. Nem bírtunk várni szombatig. Nekünk már pénteken el kellett mennünk egy "kerti partyra". Ami annyiban nem volt nyerő ötlet, hogy buli után elég nehéz volt készülődni, de nagy nehezen összekaptuk magunkat, hívtunk egy taxit és irány a Keleti pályaudvar.

Vonat. Brrr... De nincs más lehetőség, hogy már délelőtt lent legyünk a Balcsin és süttessük a hasunk a 40fokban.

Sorban állás vonatjegyért. Gondolkozz! Nyár van! A Balatonra mész! Ezer ember…

Ahhoz, hogy helyünk is legyen, vegyünk első osztályú jegyet. Ennyi belefér. Nem sokkal drágább, mint a sima jegy és legalább nem kell 2,5 órán keresztül ácsorogni. Rémálomba illő harc a helyért. Hiába vettünk drágább jegyet, foglalt az első osztály... :/ Vagyis nem csak az, hanem az egész vonat. Lökdösődés, tolakodás, elmagyarázni a külföldinek, hogy te tovább szeretnél menni, álljon arrébb. Végül a vonat elejében találtunk egy teljesen üres első osztályú kocsit! Yepp! :)

Beültünk az egyik fülkébe ahol már egy srác kiválasztotta a neki tetsző ülést és el is foglalta. Volt még azon kívül 5, amit kisajátítottunk hármunknak, hogy teljes kényelemben utazhassunk. Negyed órás indulási késéssel már úton is voltunk Siófok felé!

Az út nagyon jól telt. Néha volt egy kis holtpont, ami az esti buli utáni fáradságnak volt köszönhető, de leküzdöttük és tovább zsibbasztottuk egymást és az Amerikából útnak indult srácot, aki szemmel láthatóan örült a társaságunknak!

SIÓFOK! Megérkeztünk! Átvettük a szálláson a szoba kulcsát és lepakoltunk. Gyors fürdőruha felvétel! Irány a bolt. Kaja, üccsi, cigi, stb…

Kerestünk egy megfelelően napos részt. Olyat próbáltunk találni, ahol nincsenek 5 méteres körzeten belül külföldiek. Be kell vallanom őszintén, elég nehéz feladat volt, de sikerült!

A balcsi vize kellemesen meleg és ettől jajjj úgy élvezem én a strandot! ;) Mondanom sem kell mi következett ez után. Több órás napozás és lubickolás a combközépig érő Balaton vízében. Ez is megvolt, még sincs este. Vagy mégis? Kezd hűvösödni. Visszavonulunk a rezidenciánkra. Zuhany, majd 2 óra pihi után át a Palaceba ahol még szinte nyoma sincs annak, hogy itt cirka 3óra múlva több ezer ember fog mosolyogni. Buli előtt gondoltuk megvacsizunk. Befaltunk egy pizzát, megittunk 6 koktélt, összespanoltunk a pincérekkel, szóval mosolyogva nyugtáztuk, hogy minden rendben, már csak a sztár dj-k hiányoznak! Elérkezett a 22:00. El kell hagynunk a helyet, hogy elkezdhessék beengedni a partyzni vágyókat! Vissza a szobába, ahol enyhe napszúrással küzdve még egy kicsit pihizünk.

Érkeznek az ismerősök pestről. Ezt már abból is érzékeltük, hogy a délután még üresen visszhangzó szállodát fiatalok zsivaja töltötte meg. Szinte mindegyik szobában szólt egy magnó a jobbnál jobb új nyári proggi zenékkel.

Erre ébredni meglehetősen jó érzést hozott elő mind hámunkból! Azt az érzést, amiért valójában jöttünk. Az éjjel party lesz!

És akikért itt vagyunk azok a Deep Dish tagjai. Az iráni származásű Ali "Dubfire" Shirazinia és a szintén iráni Sharam Tayebi 1991-ben ismerkedtek meg, egy partyn, ahol mind a ketten pakolgatták a lemezeket. Egy évvel később megalakították saját lemezcégüket, a Deep Dish Records-ot, mely 1994-től Yoshitoshiként működött tovább.

Gyors készülődés, iszogatás a többiekkel. Az alaphangulat már bőven megvolt mikor elindultunk, hogy megtegyünk kb. 50 métert a szállástól a Palaceig.

Egy pillanatra kiült a döbbenet az arcunkra, amikor megláttuk a tömeget, és azt, hogy aki listás annak is ki kell várnia a sort az elővételesekkel együtt. De szerencsére gyorsan haladt a sor. Igen! Ez az amire már annyira vártunk! Gyorsan beköszöntünk a pizzázóba a srácoknak, akik a vacsinál a pincéreink voltak és bele vetettük magunkat a tömegbe! Jézus mekkora tömegbe! Tipikus Palace buli: több ezer ember, aminek a 20% külföldi, 40% félmeztelen szekrény, 35% partymaca, 5% akinek semmi keresni valója sincs itt, csak nyerte a jegyet és ingyen bulit meg ugye nem hagy ki az ember. :P Most jött egy kis harc, hogy úgy juss át a tömegen, hogy ne taposs rá senkire, véletlenül se lökj meg egy grízlit sem és a barátnőjét se, el ne engedd a barátnőd kezét, mert legközelebb már csak akkor találod meg amikor takarítják a helyet, és drukkolj, hogy a törzshelyedet, ahol minden alkalommal átbulizod az éjszakát, nem talalta meg még senki és ismét tiétek a terep!

És igen! Yess! Üres asztal, üres kanapé, rálátás a tánctérre, és még táncolásra is van hely! Minden OK! És a zene is jó! De még milyen jó?! Érkezesünk után 3 perccel teljesült barátnőm kívánsága és felcsendült az a „nóta”, amit egész nap dudorászunk: Junior Jack-től a Stupid Disco! Baby make your movie… Ez után elvágták az időérzékünk! Jobbnál jobb muzsikákat hallhattunk egy szuper helyen, ahová mindig nyugodt szívvel térek be, mert tudom, hogy csak jó emlékekkel fogok hazatérni!

Így is lett. Eltekintve a hajlani bombariadótól! Először azt hittem, Deep Dishek bemondták az unalmast, és idő előtt lehúzzák a bulit, de amikor megláttam a rendőröket, tudtam, hogy másról van szó! Vicces kivonulás. Hallod ahogy melletted tanakodnak, hogy most mi legyen, hova menjünk míg vissza nem engednek. Ugye nekünk ezzel nem volt gondunk, mert volt szállásunk! Szóltuk az ismerősöknek, meg pár szimpatikus fiatalnak és folyattuk a szobában azt, amit a Palaceban elkezdtünk. Kb egy órával később visszaengedtek mindenkit. De én azt már nem vállaltam be! Lakótársam is elég hamar visszajött, mondván elég para volt, hogy kb. 60 rendőrrel partyzott!

Megvártuk míg feljön a nap és felszakadoznak a felhők, és nyomás ki ismét a partra egy kellemes társasággal! Hihetetlen nagyokat nevettünk. Kiborítottuk az egyik part menti vendéglátó ipari egység felszolgálóit és élménybeszámolót tartottunk egymásnak, hogy kinek hogy telt az éjszaka!

Majd összepakoltuk a cuccainkat, leadtuk a szoba kulcsot, elköszöntünk az új ismerősöktől, megbeszéltük, hogy "még találkozunk", és boldogan szálltunk be a kocsiba az új emlékekkel és azzal a tudattal, hogy még jövünk egy párszor az idén, és nem vonattal kell haza mennünk!

Judy

2004. július 7.