Kicsit sziget

2000. augusztus 26., Budapest Parádé

Valahogy olyan sziget-feelinges volt az egész.talán a sok gyaloglás, talán a folyamatos zene.Ha azt mondom hogy Tilos, vagy Bahia, esetleg Banán, arról nem kamionok jutnak eszünkbe, hanem a Sziget. Le sem tagadhatnák, de nem is akarják, hogy ez is szigetszervezés volt. Olyan volt, mint egy kicsit megkésett after-party, Pepsi helyett Fantával.

Előjáték

Szombat délután, 13 óra, Roosevelt tér. Még sehol egy kamion, csak nagy, fehérpólós tömeg a tér közepén, jó, itt is inkal. Passok átvéve, környék bejárva, hátha már valahol valami, de még nem, sehol semmi. Égre feltekint, borul, még jó hogy nem rövidnadrágban, mert hátha esik, különben is, esténként hideg.

Episode 1.

Még mindig szombat, de már 15 óra, és Deák tér. Jé, egy kamion amin zene és tánc, láttunk már ilyet, tévében, Berlinben, na de ez Budapest, úgyhogy a csodálkozástól neki is megyünk, de kit érdekel, buli van, és különben sem fáj, pedig ő a nagyobb, szerencsére a lassabb is, csak a csigák rohannak szerteszét rémülten. Fej elfordít, tekintet előreszegez, néz Oktogon, afene, elkéstünk, az Andrássyn már végig. Sebaj, láb lendít, megindul, mi is, a buli is, és mégis mozog a föld. Kamiont jobbról kielőz. Rákapcs, végig a zenekocsik mellett, és csodálkozás, legalább valami design lenne, egy idő után már unalmas a lecsupaszított Hungarocamion látvány, de igaz, ez nem kiállítás, elég a zene. Menet Oktogonig kísér, ott lehagy, mert torok kiszárad, muszáj hűteni, irány bevált kisközértünk a Kodály köröndnél. Ok, megvolt, szerencsére a sör hűtött, befutnak az első kamionok is, a Tilos, az Index, aztán jön a többi, de mi már megyünk, előre, előre örülünk hogy kevesen vannak, nem lesz tömegiszony, Hősök terénél a menet megint utolér minket, ott beállunk mi is, az első kamionnal fordulunk be a célba, és innentől kezdve idő összefoly, mert csak jönnek, csak jönnek, a sofőrök rutinoznak kicsit, megtekinthetjük a 'Ki bír lassabban leparkolni' házibajnokság döntőjét, ezzel mára kiszurkoltuk magunkat, tényleg nincs más dolgunk, bulizni.19-kor Heaven Street 7, csúszás, kezdés háromnegyedkor, tiszta sziget. A koncert jó, nagyon, mint régen, a befutás előtt, hiba és bevallás, hősiesen. Innentől folyamatos bolyongás, legtöbbet a Tilos környékén, de bármi jó, mindenütt megáll ahol drum'n'bass, néha mintha mindenütt az szólna, belefér. 22 óra, vége, tűzijáték jó, csak egy üveg bor látja kárát, szülinapi ajándék, attól aki.de ezt hagyjuk, maradjunk happy.

Episode 2.

Ez már a vég, legalábbis annak a kezdete, innentől már csak levezet, mi Tiloson, de volt sok, mi ezt választottuk, megérzésre, mások máshová, E-klubba, Patex2-be, ami jó volt, másodkézből, de tudjuk, bár a régi hely hangulatosabb volt, zeneileg viszont a megszokott, ami most lényegtelen, mert mi Tiloson.

Mi Tiloson, kezdésnek kis feszültség, egyik tagunk elveszett, de a világ kicsi, meglett, végre be, betájol a pult felé, ja, figyelem, a pultoslányok belassultak, aztán végre felfog és kiszolgál, vodka-narancs kézben, aztán már nem ott, gurul lefelé, vigyázat, a kapott árut ellenőrizni, mert a pultosok nemcsak lassúak, hanem hamisak is, biztos csak véletlen volt, nehéz lehetett a vodkásüveg, vagy gyenge a lány, vegyenek fel izmosakat, de a vodkához, annyihoz amennyit kértünk, ragaszkodunk, na! A party mint az eddigiek, a zene még azt is felpörgetné aki fibrillál, alagsorban meg asztalok, gyertával, tök jó, tényleg, de még csak egy óra, vasárnap, hajnal, és mi az Anima Sound System miatt jöttünk ide, ami majd kettőkor, addig még egy óra, türelmetlenség, ki-be mászkálás, aztán.kint, csak ülünk,és utána már nem érdekel, semmi, minden csak múltidő, minden csak voltttt, így, sok t-vel, bent már hiába az Anima, bírjuk pár percig, muszáj újra kimenni, mert ki kell, ezen csak úgy nem lehet túllépni, mire visszaérünk, Anima, még mindig, '68, szeretjük. Aztán Anima is zár,mint idén mindig, a Mariguana cha-cha-cha-val, és zárunk mi is, megyünk, indulunk, haza, felé. Az út jó, mert kedves, és aranyos, még mindig, mint mindig, pedig.aztán indulok én is, haza, legalábbis valamerre, arra, egy dal a fejben, "beszélni nehéz, meg az egész, hogy mások is léteznek", ami HS7, csak úgy, a gyengébbek kedvéért, pedig még a gyorsvonat sincs meg, semmi nincsen meg, ha valaki látja, szóljon neki, kérje hogy várjon, vagy szálljon fel, ő is, utazzon vele, holdfényben, de ne engedje el, vigyázzon rá.de ezt hagyjuk, és maradjunk, happy... ha tudunk...

-sz-

2000. augusztus 28.