VOICE - 2000. 09. 30.

FRED NUMF (NL) - KÜHL - BUDAI Kisterem: XXL, Gasper

Szeptemberben új klubbal gazdagodott Budapest, vagyis inkább újra kinyitott egy régebben bezárt szórakozóhely. A Szépvölgyi úti Cocktail, majd más néven C2 helyén a Voice nevű szórakozóhely nyitotta meg kapuit a közönség előtt. Ahogy később megtudtuk, Tommyboyéknak, akik a C2 zenei arculatáért voltak felelősek, lejárt a szerződésük, és Kühlékre került a sor, hogy megmutassák, mit képesek kihozni a régi-új helyből. Ezért a Zene.net stábja úgy gondolta, nem hagyhatja ki az új, jól meghirdetett klub megtekintését.

Jó magyar szokás szerint éjfél előtt még szinte kongott a hely az ürességtől. Kissé meg is ijedtünk, hogy máris befellegzett az új helynek. Azonban röviddel fél 1 után elkezdtek tömegével áramlani a partira éhes fiatalok (és idősebbek is), hiszen Kühl Tamás és Budai Imi neve mindig garancia egy fergeteges szombat estére. A két honi top DJ mellett fellépett még Fred Numf, egy holland DJ is. Kühl Tomi elárulta róla, hogy Charlie Lownoise ügynöksége alatt fut, maga Charlie ajánlotta a magyarok figyelmébe őt és Charlie még azt is elmondta, hogy " sokkal jobban discózik ", mint ő. Amint ez később kiderült, nem tévedett.

Amint beléptünk, a nagyterem felé vettük utunkat. (Azt azért meg kell említenem, hogy a portán nem a szokásos mogorva alakok, hanem kedves, udvarias portások segítették elő a bejutást.) A nagyteremben XXL melegített és néhány lelkes partizó már ropta is a táncot a fiatal, tehetséges DJ trance dallamaira. Mi inkább néhány pillanat erejéig körbenéztünk, hogy megállapítsuk, a klub arculatában semmi változás nem történt, minden a volt C2 hangulatát idézte. Egyetlen változásként a fények újszerűségét véltük felfedezni és persze a hangrendszer megváltozását.

Fél egy felé kezdte játékát a hazai deep és progresszív trance úttörője, Kühl Tamás. A deep trancet el is felejthettük, inkább a progresszív dallamok és ütemek uralták zenéjét. Szépen felépített szettnek lehettünk fültanúi, Kühl elkezdte valahonnan és el is jutott oda, ahova véleményem szerint el is akart. Játékát a tökéletesség jellemezte, és közönségmegőrjítő képessége. Madonna Music-jánál már érezni lehetett, hogy a klub összerázódott, a régi C2-ős és az új Voice-os partiarcok jól megférnek egymás mellett. Nem hittem a szememnek, amikor azt láttam, hogy Kühl Tomi a pult mögött táncol és mosolyog, no persze a maga visszafogott módján. Akik ismerik őt, azok tudják, hogy ez mit jelenthet a parti színvonalát tekintve.

Kettőkor lépett a pultba a holland lemezlovas, Fred Numf. Be kell vallanom, hogy én még nem hallottam az úriemberről, és ennek tudható be, hogy össze is kevertem a biztonságiakkal, amikor Tamásról készítettünk fényképeket. Ekkor derült ki, hogy ő maga Fred, így gyorsan le is csaptam rá. Stílusát tekintve elárulta, hogy Anthony Pappa-hoz hasonló progresszív trance-t szokott általában játszani. Kérdésemre elmondta, hogy immáron 15 éve pörgeti a lemezeket, és olyan helyeken is játszott már, mint Hong Kong, Japán, Dél-Amerika, Anglia, stb. Nem kis tehetség, gondoltam magamban, és már alig vártam, hogy meghallgathassam. Miután beállt a pultba, hagyta, hogy Kühl utolsó lemeze végigfusson, majd egy kis csönd, őrült tapsvihar, és belevágott a csodába. Valóban a hozzáértőknek Pappa stílusa ugrott be, de mégsem annyira sötéten. Csodálatos hangzásvilága elvarázsolta a közönséget, és mondanom sem kell, hogy ekkor már teltházzal üzemelt a klub. Három órás szettje alatt a progresszív trance-től eljutott a deep trance-ig (Pete Lazonby - Sacred Cycles), majd újra vissza a keményebb, már szinte a techno határát súroló ütemekig. Fred tudatosan alakította így szettjét, hiszen tudta, hogy utána Budai Imi veszi át a pultot. Szettjének profizmusát nem is jellemezhetné más, minthogy Kühl Tomi hallgatva a dallamokat csukott szemmel élvezte a ritmust, sőt néha fel-felállt, hogy kitáncolhassa lábaiból a kisördögöt. Miután Fred befejezte játékát, elmondta, hogy hihetetlen számára a magyar közönség nyitottsága és ha hívják még, bármikor szívesen ellátogat kis hazánkba. Itt szeretném minden igényes trance rajongó figyelmébe ajánlani Fred Numf nevét, mert ha legközelebb ellátogat hozzánk, érdemes végighallgatni játékát.

Öt órakor sokaknak elérkezett a várva-várt pillanat. Budai Imi lépett a pultba, és belecsapott, szétcsapott, össze-vissza csavart mindenkit. Személyesen Palace-ban hallottam utoljára játszani, ezért egy kissé félve érdeklődtünk, mire is számíthatunk tőle. " Mindenre " -- hangzott a válasz, és mosolyában benne volt egész szettjének ördögi hangulata. Tényleg a helytől és a közönségtől függ, milyen zenét tehet fel a lemezlovas. Budai a Voice-ban elővehette tekerősebb, szögelősebb lemezeit is, hiszen az egész közönség szinte szívószállal itta zenéjének minden egyes ütemét. A hangulatra jellemző, hogy 7 órakor még teli volt a klub; ugyanúgy a tetőfokon volt, ahogy néhány órával ezelőtt. Mi azonban úgy döntöttünk, megválunk a zenétől, a DJ-ktől és megyünk haza. Persze nem aludni, hanem vízi- és kézilabdadöntőt nézni.

Az estének két negatív mozzanatát véltem felfedezni, de egyik sem a zenével volt kapcsolatos. A beugróért 2000 HUF-ot kellett leperkálni annak, aki be szeretett volna jutni. Ezzel perszer nagyban szelektáltak a partiarcok között, és ez meg is látszott a közönségen. Másik dolog, hogy Fred játéka alatt kisebb fajta verekedés tört ki a tánctér kellős közepén. A biztonságiak természetesen azonnal a helyszínen termettek, de emberi ésszel fel nem foghatom, miért kell az erőfitogtatás. Miért esik jól egyes embereknek, hogy reszketésbe kergetik a közönséget? Na jó, ez persze túlzás, de nem igazán bizalomgerjesztő a gesztus.

Összességében véve, a buli hatalmasra sikeredett. Véleményem szerint így érezhetett a közönség többi tagja is, hiszen végigpartizták az egész éjszakát. Szemmel láthatóan a játékmesterek is elégedettek voltak magukkal és a közönséggel is, a maximumot hozták ki az éjszakából. Köszönjük a csodálatos estét, és a Voice-nak eredményekben gazdag évadod kívánunk! Csak így tovább!

Ágica

2000. október 2.