Yonderboi

Ifj. Fogarasi László a polgári neve ennek a 19 éves magyar tehetségnek. Yonderboi a Budapesttől "csak" 250 km-re, de bő 4 óra autóbuszútra lévő Mernye nevű piciny falucskában nőtt fel. Bár zene iránti érdeklődése már gyerekkorában megnyilatkozott, az iskolai énekkarban mégsem énekelhetett. Az énektanára szerint "botfülű" fiúcska a kórusban csak tátoghatott, de a tanár azzal vigasztalta szüleit, hogy a srác jó ritmusérzékkel rendelkezik. Általános iskolás korában Yonderboi fél évig klasszikus gitároktatásban részesült, majd 13 éves korában megkapta első olcsó, mono hangkártyás számítógépét. Hamarosan belemélyedt a technoid hangzások programozásába. Ekkor még kevésbé ez a fajta zene nyűgözte le, sokkal inkább a tény, hogy maga is tud ilyet készíteni. Az első zenei élményt számára az atyai hanglemezpolc jelentette: Osibisa, Rhoda Scott, korai diszkó sikerek, de hatással voltak rá a hatvanas-hetvenes évek híres magyar és lengyel dzsesszművészei is (Stúdió 11, Tomsits Rudolf, Vukán György, Syrius, Zbigniew Namislowski). Valódi gyökerei azonban a kelet-európai rajz- és animációs filmek és azok zenéinek hangzásvilágában rejlenek. Zenei információéhségét aztán főleg rövid- és középhullámú, majd szatellitrádió segítségével elégítette ki. Itt hallott olyan zenéket, amelyek - saját szavaival élve - későbbi munkájának színét meghatározták: a nyolcvanas évek hip-hopját (mint például a De La Soul, a Gang Starr, a Stereo MC's és a Beastie Boys), valamint francia hip-hopot, mindenekelőtt MC Solaart.

Gimnazista korában Yonderboi évente két-három alkalommal utazott "fel" a messzi fővárosba abban a reményben, hátha talál néhány számára érdekes lemezt. De mivel nem találta meg, amit keresett, a "csináld magad" mellett döntött. Alig múlt el tizenhat éves, amikor első demóját elkészítette. Első megjelenésére a nemzetközileg is elismert Future Sound of Budapest válogatássorozaton került sor. Az itt megjelent Pink Solidism című száma aztán több nyugat-európai országban számos válogatáson megjelent.

Érettségi vizsgája után barátjával, Zságer Balázs billentyűssel 1999 nyarán Budapestre költözött. Még albérletkeresés közben, lemezkiadójuk irodájának egyik üres szobájában alig két hónap alatt vették fel a Shallow and Profound című album teljes hangzóanyagát, javarészt még első hangszereikkel. (Például egy, a néhai NDK-ból származó Vermona orgonával.) Stúdióban csupán néhány estét kellett eltölteniük, hogy az összes éneksávot és akusztikus hangszert (vibrofon, akkordeon, szaxofon, gitár) rögzítsék. A keverés már otthon, kölcsönkapott házi készítésű monitorokon történt. Ezzel szinte párhuzamosan Zságer Balázzsal közösen dolgozott Kamarás Iván népszerű fiatal színész szólólemezének groove-jain és hangszerelésén is.

Másik projektje a Trevira Modern, melynek legelső, még félkész demóját az angol Channel 4 TV azonnal megvette a The Cutting Edge című többrészes dokumentumfilmjének főcímcímzenéjéhez.

A Shallow and Profound című debütáló album indította el igazán ifj. Fogarasi László karrierjét. Az első teszthallgatók, a külföldi szakemberek, zenészek és DJ-k elragadtatott visszajelzéseit ő mégis szerény lazasággal veszi tudomásul. Nem akar sem a zeneelektronikai ipar anyagcsatájában részt venni, sem pedig az elektromos zenei trendeket "egy nappal előre" követni. Inkább marad az egyszerű, érzelmi alapokon nyugvó dallamos zenéknél, melyek erős vizuális vonatkozásaikkal különleges és jellegzetes kelet-európai identitást hordoznak.

2000. szeptember 1.