Scooter - We Bring The Noise

Nincs még egy olyan zenei műfaj, amit annyiszor nyilvánítottak volna holttá, mint az, amelyik már a nyolcvanas évek vége óta jelen van a zenei színtéren, és a Benelux Államokból illetve Angliából indult útjára, ez pedig a techno. Nagy valószínűség szerint a techno megjelenése volt az utolsó forradalom az elmúlt évezred zenei életében.

Ennek a zenei forradalomnak egyik legmarkánsabb képviselője immár az immár hét éve az európai zenei színpadon folyamatosan jelenlévő német Scooter együttes. Nincs sok olyan zenekar, amelyik elmondhatja magáról, hogy akkora befolyással lett volna az európai zenei életre és annak változásaira, mint ez a három hamburgi producer által létrehozott formáció. Első jelentős sikerüket 1994-ben aratták. Az állandó sikerhez vezető úton gyakorlatilag már nem is lehet számon tartani, hogy hány top tízes felvétellel szerepeltek az európai hit listákon, hány zenei díjat nyertek el, hány platina és arany lemezzel büszkélkedhetnek. Az együttes életfilozófiáját H. P., Rick és Axel egy mondatban foglalja össze:

"Addig nem megyünk soha haza, amíg mindenki izgalmasnak nem talál bennünket."

Ami a felszínes sima és zökkenőmentes felívelésnek tűnik, az azonban a háttérben egy kemény, rengeteg munkával kikövezett út végigjárása volt. H. P. ezt egy interjújában így foglalt össze: "Az ember üldögél akár évekig is egy számítógép előtt, és pont amikor azt hiszi, hogy az egésznek semmi értelme, akkor az egyik dala minden előjel nélkül bekerül az európai Top Five-ba." Mindehhez a csapat billentyűse, Ferris Bueller azt tette hozzá: "És ilyenkor az egész világ azt kiabálja, hogy ez egy összeválogatott társaság, egy kreált csapat, hiszen kizárt dolog, hogy ők maguk ilyenre legyenek képesek."

1995-ben a voltak olyan kritikusok, akik "egyszámos bandának" titulálták a Scootert, az elmúlt évek azomban mind rájuk cáfoltak. A Hyper Hyper-t követő Move Your Ass, a Friends, a Back In The Uk egytől egyig bekerültek az európai Top Five-ba, ezáltal is állandó szereplőjévé téve a Scootert az európai zenei színpadnak.

1998-as albumukkal (We Are The Greatest), amelyben kreativitásukat finom iróniával fűszerezték, a csapat ismételten meglepte nemcsak a kritikusokat, hanem rajongóit is, hiszen gitár akkordokkal, kórussal operáltak megdöntve ezzel azt a hipotézist, miszerint "a techno a rock zene ellen van". A Scooter ekkor lett több, mint egy zenekar, ekkor váltak tulajdonképpen életformává, stílussá új tartalommal töltötték meg a "party" üresedő formáját.

Nem elhanyagolható az tény sem, hogy a Scooter a party zenék mellett mindig is komponált olyan dalokat, amelyek különleges pillanatokat ragadnak meg, ilyen a "No Fate" (1997) vagy a She’s The Sun (2000). Ezek a dalok pedig arra szolgálnak bizonyítékul, hogy a Scooter kristálytisztán elkülönül a többi népszerű techno és dance csapattól, hiszen ezekben a felvételekben nyílt teret engedtek zenei ízlésük sokféleségének.

Mi tehát az a titkos recept, ami a Scooter eddig töretlen sikeréhez vezetett? A csapat összeállítása egyértelmű: Axel, aki 1998-ban csatlakozott a Scooter-hez, miután Ferris elhagyta a csapatot, felel a banda DJ részlegéért, ő dönti el, hogy a felvételekhez milyen alapokat, groove-okat használjanak, és leginkább ő mozog otthonosan a különböző trendek között. H. P. nemcsak a szövegek 100%-át szerzi, hanem az ő fejéből pattannak ki azok az ötletek, amelyek garantálják a tipikus Scooteres hangzásvilágot is. A csapat harmadik tagja pedig Rick az, aki egyfajta konzervatív zenei ízlésvilágát csepegteti bele a dalokba és összerendezgeti azokat. A hangmérnöki munkákat hagyományosan Axellel közösen ketten végzik.

A sikerhez mindeféleképpen hozzájárul az együttes menedzserének Jens Thele-nek a munkája is.

Aki már látta valaha a Scootert színpadon, az pontosan tudja, hogy a Punk és Rock and Roll légkörét nem csak gitárzenét játszó együttesek képesek megteremteni.

Akárhogyan is, azzal mindenkinek tisztában kell lennie, hogy a siker alapelemei mindenhol megtalálhatók a Scooter-ben. Ezek a természetesség, az életsílus és a zene szerves összekapcsolása, amelyben megfelelően keveredik a képzelet és a kreativitás, a csapatszellem, a jókedv és az a közösségi összetartás, amely a már hét éve együtt zenélő, turnézó csapatot jellemzi.

Mindez megfelelő alapot nyújt ahhoz is, hogy a Scooter most megjelent új albuma, a We Bring The Noise csak tovább erősítse a rajongók szeretetét és a kritikusok elismerését. A lemez ismét felpezsdíti majd az európai dance közeget. Az album azt a szabadságot sugározza magából, ami általában egy debütáló együttes sajátja. Az "Are You Happy" című felvételbe beszerkesztették egy Commodore 64-es hangmintáit, míg a "Posse"-ban a vokális részek magas hangszinten szólalnak meg. A lemez más dalai erősen effektezettek, visszaköszön bennük néhány újból felfedezett breakbeat loop, a "burn The House" esetében pedig a fiúk nem is csináltak titkot abból, hogy a komponáláskor erős hatással volt rájuk az Elektro stílus.

A We Bring The Noise-ban minden benne van, ami a technót jellemzi, amit a technóról tudnunk kell, és amitől technónak nevezhetjük ezt a zenei stílust, ami valójában csak buli, buli és buli.

A lemezről most kimásolt single a "Posse" nevezhető az egész album ars poeticájának is: Emberek, ott van rátok szükségünk, ahol mindenki jókedvű. És mi lenne ez más, ha nem a táncparkett?

2001. június 25.