Kétségbeesetten keresem a Duft Punk-ot

Gondoljunk úgy a Daft Punk-ra, mint anti-Posh & Beckham párosra. Ugyanis Posh (a Spice Girls-ből) úgy promotálta új kislemezét, hogy elhurcolta férjét is az autogramosztó estre. Thomas Bangalter és Guy-Manuel de Homem Christo a Daft Punk-ból úgy promotálják kislemezüket, hogy nem csinálnak semmit. Elkészítettek egy lemezt, odaadták Pete Tongnak, és november 13-tól kapható lesz a boltokban. Ennyi az egész. Nincs videoklip, se interjú, még egy inci-finci kép sem jelent meg róluk.

Négy évvel ezelőtt az egyik újság címlapján ördögmaszkot viselve jelentek meg a Daft Punk fiúk. Akkoriban a lemezcégek úgy akarták eladni az elektronikus tánczenét, hogy az együttesek tagjaiból sztárokat csináltak. A Chemical Brothers-t, az Underworld-öt és az Orbitalt címlapsztárként promotálták, akiket szinte megvakított a világítás és láthatóan kényelmetlenül érezték magukat.

A Daft Punk más volt. Nem akartak sztárok lenni, de tagadhatatlanul sztárokká minősültek -- zseniális producerek, akik olyan underground felvételeket készítettek, amik felkerültek a slágerlistákra, de maszkjuk nélkül sosem hagyták magukat fényképezni.

Akkoriban az egyik angol zenei magazin megkérdezte Guy-Manuelt, hogy valóban úgy gondolja-e, hogy el tud rejtőzni a sztárság elől a maszkjával. "Igen" -- válaszolta. " Az emberek értik, hogy mit csinálunk. Nem kell, hogy a magazinok címlapján legyen az arcod, hogy jó zenét csinálj."

Két év alatt a Daft Punk két millió példányt adott el debütáló nagylemezükből, a Homework-ből, Thomas elkészítette a Stardust Music Sounds Better With You -ját, ami az 1998-as év legnagyszerűbb felvétele volt, és fantasztikus DJ és live szettekkel kápráztatták el közönségüket. Amikor Modjo első helyezést ért el a slágerlistákon augusztusban, nem is említették, hogy francia. A Daft Punk nem csak kinyitotta a zsilipeket, hanem elmosta az összes gátat, ami addig kordában tartotta a francia dance muzsikát. Franciaországban ugyanolyan fontosnak tartják őket, mint a futballválogatottjukat, hiszen megváltoztatták a nemzetükről kialakított képet.

A Daft Punk új albuma lassan két éve készülődik. Az albumuk egy befejezetlen mixét lejátszották a lemezipari szakembereknek a Virgin Records konferenciáján ez év júniusában Londonban, és azt ígérték, hogy valamikor 2001-ben meg is jelenik az album.

Aztán hirtelen és meglepő módon szeptember közepén Thomas és Guy elmondták néhány barátjuknak és lemezipari bennfentesnek, hogy nemsokára küldik a bakeliteket az albumról, míg a lemezkiadójuk bejelentette, hogy novemberben jelenik meg a boltokban az új kislemez.

A kislemez, a One More Time egy klasszikus Daft Punk felvétel -- nyolc perces disco-tech darab. Elég jó ahhoz, hogy első legyen a listákon, és elég okos ahhoz, hogy bármelyik táncparketten megállja a helyét.

Nem is beszélve az albumról. Akik már hallották, azt mondják, hogy sokkal közvetlenebb, mint a Homework, és sokkal inkább váltakozó stílusú. Már alig várjuk.

Szeptember 22, 16.00

Amikor kiadták a Homework-öt 1996-ban, a Daft Punk mindig meglepő DJ szetteket játszott Párizsban. Bárokban és klubokban iszogattak barátaikkal, és alig ismertek rájuk -- csak a barátaik tudták, hogy néznek ki. Minden héten a Respectben játszottak. Ez egy ingyenes szerdai rendezvény volt, ahol a francia house sztárjait lehetett hallani, vagy akár beléjük is botolhattunk a lépcsőn. Thomas és Guy itt játszottak először Daft Punk-ként; a helyi house szcéna tagjai felváltva álltak a pultba. Egy éve a Respect neve megváltozott, ma Secret-nek hívják és 30 frank a beugró. A promoter, Jeremy szívesen beszél a Secret-ről a telefonban -- a párizsi Dimitri a rezidens Romain-nel: " ő nem is igazán DJ, de hihetetlen mennyiségű klasszikus soul és disco lemezei vannak." De amikor a Daft Punkról kérdezzük, már nem ennyire lelkes. Beismeri, hogy még mindig lejárnak, de hat hónapja nem látta őket. " Ha felhívnak, akkor beillesztem őket a programba, de persze nem egy szerda esti ingyenes partiba."

17.00

Ha megnézed a telefonkönyvben Thomas és Guy nevét, nem fogsz találni egyetlen Bangaltert sem. De van egy de Homen Christo és neki a keresztneve Guy. Ez túl könnyűnek tűnik.

17.15

Guy üzenetrögzítőjén egy érett, ékesszóló és elég felsőosztálybeli hang kér meg arra, hogy hagyjak üzenetet. Ez biztosan Guy-Manuel papája. Talán az apját is Guy-Manuelnek hívják, és sosem éreztek rá kényszert, hogy külön vonalat használjanak.

19.30

Nyugvóban a nap a 19. századi házak Mercedes-ekkel és Jaguarokkal telített utcájában. Guy apjának háza előtt ülök. Be kell ütnöd egy kódot, hogy csöngetni tudjál. Senki sem mozdul ki vagy be, és nagyon gyorsan elkezdek unatkozni.

19.50

Londonban Pete Tong először játssza le a One More Time-ot az Essential Selection-ben -- " Párizsban jártam egy fellépés miatt, Thomas Bangalter megkeresett a hotelban és adott egy példányt belőle " -- mondta Pete. " Azzal kezdtem a szettemet azon az éjszakán és ez volt az első alkalom, hogy bárki is hallotta. Az a furcsa az egészben, hogy a közönség tudta, hogy mi az." 36 óra telt el csupán Pete premiere óta és a Napsteren a track 21 másolata tölthető le ingyenesen.

22.00

Visszatérve Párizsba, a Daft Punk még nem járt a Waxban, de a bártulajdonos Hervé-nek van egy tippje. " Ha Pedro Winter játszik, ott lesznek" -- mondja ezt amolyan bizalmas információt kiszivárogtató hangnemben. A Wax egy új bár a Bastille-ban, egy divatos helyszínen, ahonnan nem messze működik a dance-barát underground rádióállomás, a Nova. A Waxot régebben What's Up Bar-nak hívták, ahol szintén feltűntek a hazai house DJ-k. Valóságos Bob Sinclar videóvá változtatták a helyet -- lila, narancs, citromsárga falak és műanyag bútorok.

Hervé elmondja, hogy Pedro Winter a párizsi szcénában az a játékos, aki segíti működtetni a Daft Punk labeljeit, a Roule-t és a Cry D' Amour-t. Holnap este játszik L'Elysée Montmartre-ben.

Szeptember 23, 1.45

Ma este a L'Elysée Montmartre-ben egy zártkörű partit tartanak. Ez a Pigalle-ban található, nem messze Guy házától. A hely zsúfolásig megtelt a Daft Punk sikerén felnőtt klubberekkel. Ahogy beszélgettem velük, kiderült, hogy szeretnék, ha hőseik valami mást csinálnának: " Meg akarok lepődni " -- mondja egy 19 éves srác Pigalle-ból. " Ha ugyanolyan az album, mint az előző, nem fogom megvenni." Mindenki, akivel beszéltem, elmondta, hogy megvan nekik a Homework egy példánya.

14.00

Ben " Sturdust " Diamond úgy fest, mint aki éppen most kelt fel. A La Charbon teraszán vagyunk, ami egy tradicionális francia kávézó, ahol a sztárok lófrálnak, ha akarnak inni egy kávét vagy olvasni az újságokat. A Rue Oberkampfon megtalálható mindenféle börszín, és ha akarsz, végigsétálhatsz rajta a pizsamádban is. Ben Diamond is errefelé lakik, és szeret itt lófrálni. Amikor megérkezek, ő az újságokat olvasgatja, és megrendeli második kávéját.

Bennel teli van a sajtó -- az In Your Arms című kislemeze miatt, a Madonna albumon való közreműködése miatt és amiatt, hogy a francia zene egyre masszívabb lesz. Mint sok más francia zenészt, Bent is " sokkolta " a Homework megjelenése.

"Mindenki, aki akkoriban zenét készített, a befolyása alá került " -- mondja Ben. " Sok emberrel ez az album ismertette meg az elektronikus zenét. A zenének valamely ponton mainstream-mé kell válnia. Az a lényeg, hogy a zenét mindenkinek hallania kell, nem maradhat örökké underground. Még nem hallottam az új albumukat, így nem tudom megmondani, milyenre sikerült. Úgy tudom, hétvégén megkapom a promót. Szerintem egy fokkal minimum jobb lesz, mint az előző album. Tényleg nagyon fontos, hogy új hangzást vigyünk a mainstream-be. Az, amit ők csinálnak, új utat nyit sok más zenész számára. Franciaországban eljutottunk arra a pontra, amikor elegünk lett a filter disco-ból. A legelső dolog, amire gondoltam az új albumom (Strange Attitude) készítése közben, hogy megpróbálok nem használni samplingeket vagy filtereket."

Ben is megerősítette, hogy Thomast és Guyt nem nagyon látni mostanában. " Ha nem látod az embereket, ez egyszerűen azt jelenti, hogy dolgoznak. Franciaországban eléggé diszkrétek vagyunk, nincs szükségünk arra, hogy állandóan mutogassuk magunkat. A TV-ben sem jelentek meg eddig."

Ez eléggé elkeserített. " Nem valószínű, hogy beléjük botlasz " -- mondja. "Talán csak akkor mennek el szórakozni, ha egy nagy nevű amerikai DJ vagy zenész játszik."

16.15

Pedro Winterrel nem lesz probléma beszélgetni, mondja a cég képviselője, aki promotálja az estét, ahol játszik. Imád interjút adni, mondja.

16.30

Akartok hallani néhány pletykát? Import lemezeket akartok hallgatni? Akkor menjetek el a Katapult Records-ba. A tulajdonosok, Alex és Leticia azt mondják, hogy a Daft Punk még nem járt itt, de nem egészen biztosak abban, hogy is néznek ki. Majd egy srác a pénztárnál elmondja, hogy Guy és Thomas az Abbesses-ben is lehetnek -- egy barátja ismeri őket és ott van a stúdiójuk.

19.45

Ismét nyakamba veszem a várost, és elmegyek az Abbesses-be. Ez is egy menő negyed beékelődve a Pigalle piros lámpás kerülete és Montmarte közé -- ez az a terület, ahol a 19. század művészei szerették eltölteni napjaikat.

Abbesses falusias érzetet kelt bennem hagyományos pékségeivel és sajtboltjaival, mellette pedig a bohókás kalapok boltjával. Ha van jó sok pénzed és egy szép lakást akarsz, ide kell jönnöd. A bárokban és a kávézókban nyüzsögnek a bohém divattervezők és az öreg helybéliek, akik hitetlenkedve rimánkodnak arról, mi is történt ezzel a városrésszel az idők során. Ha Thomas és Guy járt már itt, akkor sem tettek nagy benyomást a helyi személyzetre -- senki sem tudja, kik ők.

21.00

Big beat dübörög a La Forumi hangszóróiból, lefelé a Pigalle-on. Körülöttem az emberek mind a zenéről beszélgetnek. Ez a bár jó néhány koncerthelyszín kereszteződésében fekszik, és a zenészek ide járnak egy koncert előtti vagy utáni italra. A Daft Punk nincsen közöttük.

22.00

Egy barátom felhívott, hogy elmondja, a Daft Punk ma a L'Elysée Monmartre-ban lesz Pedro estjén. Legalább valamiféle segítség.

23.00

Rengetegen vannak a L'Elysée Monmartre-ban -- egy amolyan Fatboy- Armand stílusú DJ " háborúra " készülődnek. A warm-up DJ a 80-as évek klasszikusait játssza a The Bangles-től a Bananarama-ig. Nagyon párizsias és nagyon menő itt. A hely zsúfolásig megtelt zenei újságírókkal, internetes TV operatőrökkel és gyakorlatilag itt van az egész Canal Plus személyzete. Pedro egyik társaságtól ugrál a másikig, elég elfoglaltnak tűnik. Ha a Daft Punk ma este elmegy valahova szórakozni, akkor ez az a hely.

A hip hop együttes, az Assassin két tagja lép a színpadra Afro parókába öltözve, hogy bejelentse a meccs kezdetét. Jean Croc -- a francia híresség lép pályára Guido, a hip hop DJ ellen.

Szeptember 24, 12.30

Aztán hirtelen itt teremnek. A VIP asztaloknál Thomas Bangalter, aki bőrdzsekit visel, kezet ráz Philippe Zdar-ral, alias Cassius-szal. Guy-Manuel De Homem-Christo is bőrdzekiben van, egyedül ácsorog, kissé elveszettnek látszik és a " nem-léptem-ki-a-stúdióból-hat-hónapja" kinézetet ölti magára.

Oda is lépek hozzá és az új albumról kérdezem. Lenéz a földre és nem válaszol. Elmagyarázom neki, hogy egész hétvégén utána szaladgáltam.

" Miért? " -- kérdezi. Emlékeztetem, hogy visszautasította az interjúkat. Hihetetlenül félénknek és zavartnak látszik, és azt dünnyögi: " Nem értem " -- és elnéz a másik irányba.

Thomas is feltűnik, így megkérdezem tőle, vajon elkészült-e már az új album. " Nem, még nem fejeztük be " -- mondja. Világossá vált számomra, hogy ő tartja a kapcsolatot a médiával -- mosolyog és válaszadás előtt órákig a padlót bámulja. " Nem mondhatok semmit."

Amikor Pedro Winter áll a pultba, leállítja a zenét, megragadja a mikrofont, hogy bejelentse, most fogja lejátszani az új Daft Punk kislemezt. A tömeg csendben hallgatja. Berobban a basszus, egy hang elkezd énekelni egy szuperhős loop-ot és a fejek bólogatni kezdenek a zene ütemére.

Thomas figyeli a közönséget.

Mit gondolsz?

"Jó" -- válaszol.

Mi jó ebben?

"Nem tudom megmondani. Én zenét készítek, én a zenén keresztül mondom el, hogy mit gondolok."

De miért jó?

"Azért jó, mert én csináltam. Nézd, azért vagyok itt, hogy szórakozzak és nem azért, hogy veled beszéljek."

Ezalatt Guy a terem másik részében áll barátnőjével. A francia csapat többi tagja, Ben Diamond, Cassius, La Funk Mob, Etienne de Crecy, Jess and Crabbe fel-le ugrál, amikor Pedro a legújabb Cassius tracket játssza. Pedro megköszöni legjobb barátjának, Bob Goldnak, hogy a legjobb barátja. Ő van a középpontban és ezt élvezi is szerfelett, míg a tehetséges zenészek a háttérben maradnak és figyelnek. Megkérdezem Ben Diamondot, mit gondol a Daft Punk dalról. Habozik egy kicsit, bólogat, majd azt mondja: " igen, jó, elég jó."

A Daft Punk új kislemeze, a One More Time november 13-án kerül a boltokba -- Angliában. Az albumuk pedig valamikor az új évben lát napvilágot. Mindkettő a Virgin-nél.

2000. október 16.