Az End rezidense, Matthew Bushwacka!

Három éves korában rúzst lopott és négy éves korában erdőt gyújtott fel. Manapság olyan zenéket ír, amik lángra gyújtják a cipőket...

Befészkelődve saját készítésű Plank Stúdiójába, Matthew "Bushwacka!" B a nyugat-londoni fazonok igazi megtestesítője. Nike pólója alig betűrve Hugo Boss farmerjába, ezt az összképet Reebok Classics-ja teszi kerek egésszé. Be is ismeri, hogy büszke arra, hogy londoni ("Praad to be a Laahndaner").

Ha van valami, amiről Matthew " Bushwacka!" B utál beszélni, az az üzlet. "Annyiban volt részem az utóbbi időben, hogy mostanra már ki nem állhatom " -- sóhajtja a tech-house don. Leül forgószékébe és mixasztalának villogó fényei felett azon bosszankodik, hogy a minap is keményen kellett bánnia az egyik lemezcég képviselőjével, aki nem akarta kiköhögni remixeiért a kért összeget.

" Nem szeretem és nem is az erősségem. Nem az üzletért, hanem a zenéért csinálom a dolgokat. De be kell ismernem, egyre jobb leszek benne " -- egészíti ki egy szemtelen vigyorral, ami majdnem akkora ismertető jegye, mint a mély, elektro-inspirálta groove-jai.

A Sueno Latino elképesztő átdolgozása után a remix-megbízások szépen csordogálnak. A 13 éves zenei karrier után Matthew soha nem látott módon be van havazva. Rengeteget remixel, ott vannak a labeljei, az Oblong és a Plank, a munkája Layo-val, rezindenciája az End-ben ... de szóló produkciói (mint a mély és viharos Healer) váltják ki a legnagyobb elismerést Tongtól Sasha-ig, akik a virágzó tech-house legprogresszívebb nyálmentes gondolkodói.

" Ez egyike az év legjobb lemezeinek " -- mondja Tong. " Bármelyik szettem csúcsán lejátszhatom, akármilyen közönségnek, és mindig bejön."

Bushwacka! partiszeretete olyan távoli helyekre is eljuttatta, mint New York, Japán és Dél-Afrika. " Az utolsó hónapot ki kellett vennem, hogy valamennyi időt a stúdiómban meg a srácommal tölthessek " -- mondja Matthew sóhajtva. "Háromszor turnéztunk Amerikában, és nyáron is három hónapot töltöttünk ott. Néha azt kell mondanod, hogy "elég", és muszáj pihenned."

Ahhoz képest, hogy szüksége van a pihenésre, Matthew kevés jelét mutatja a stressznek. Az iroda telefonjai úgy vijjognak, mint az őrült papagájok, és mobilja is állandóan a detroiti ritmusokat harsogja. Mégis Matthew olyan nyugodt, mint amikor James Bond néz farkasszemet a halállal.

" Épp most jöttem haza a hat éves fiammal eltöltött egy hetes nyaralásról "-- mondja. " Nagyon jó volt. Semmi Walkman, semmi telefon, csak a fiam és egy jó könyv. Szükségem volt erre." Nem csoda, ha elégedettnek látszik, de hirtelen a távolba mered és elereszt egy mély sóhajt: " Nagyon mozgalmas évem volt."

Ennek kellett volna lennie Matthew legjobb évének. Az 1999-es breakbeat-találkozik-a deep-house-zal albuma, a Lowlife, amit Layo-val készített el, még mindig az eladási listákon szerepel, és mostanra már az USA-ban is megjelent. Bushwacka! hibrid DJ és techno, house, electro és breaks produkciós stílusa a trance, a hard house és a two-step alternatívája lehet. De amikor minden olyan negyszerűen alakult, Matthew júliusban elvesztette édesanyját.

" 2000 jó és rossz év is egyszerre " -- mondja csendesen. " Rengeteg személyes dolgom is volt. Anyukám két hónappal ezelőtt hunyt el. Éppen hazajöttem Japánból és elrepültem Ibizára. Úgy volt, hogy végre aludhatok szerda reggel, amikor kaptam egy telefonhívást és haza kellett jönnöm. Ez megnehezítette a dolgokat."

Ezért érzed a pihenés szükségét?

"Igen, részben. Ez elgondolkoztat, ugyebár. Szerettem volna több időt eltölteni a fiammal. Úgy jöttem vissza a nyaralásból, hogy jobban éreztem magam."

Meddig tartott?

" Tegnapig " -- nevet és a vigyor újra kiül a szája szélére. " Aztán beragadtam egy két órás dugóba és elkezdett cseperegni az eső. Azt kérdeztem magamtól: Mit csinálok itt Londonban? Vissza akarok menni a tengerpartra."

Matthew Benjamin mindig is tisztában volt azzal, hogy zenével fog foglalkozni. Még problémás tinédzserként is megtalálta azt az ösztönző erőt, ami arra késztette, hogy a London School Symphony Orchestra-ban ütősként játsszon.

" Turnéztunk Olaszországban, és végig azokban a patinás amfiteátrumokban játszottunk. Játszottunk a Festival Hall-on és a Kenwood Open Air-en. Annyit kellett csupán tennem, hogy vártam 158 ütemet, majd összeütöttem egyszer a cintányérokat " -- mondja Matthew miközben narancsos rágót rág, ami miatt kissé furcsán beszél.

Tehát jobb volt a cintányérokkal bíbelődni, mint a Space teraszán DJ-skedni? Matthew nevet és eloltja cigijét a hamutartóban. " Akkoriban nem jártam klubokba. De szép idők voltak azok. Miközben játszottunk, a nap éppen nyugovóra tért és fellőtték a tüzijátékokat. Azok voltak a régi szép idők..."

A cintányérok után, 11 éves korától Matthew a hip hop-pal kezdett el foglalkozni. " Ladbroke Grove volt a hip hop központja Angliában. Nagyszerű volt, hogy oda járhattam iskolába. Elektro és hip hop vett körül. Az egyik osztálytársam faterja még Afrika Bambaataa-nak is bemutatott."

Szóval amolyan hip hop kölyök voltál?

" Megpróbáltam az lenni. Egy időben vastag láncaim is voltak. És kipróbáltam a break-et is, de sosem voltam elég jó."

Matthew elgondolkozva ül stúdiójában -- a cigi szerves része kezének -- és visszahallgatja egyik új trackjét. Normális esetben a tech house és a breakbeat kifejezések az összes mainstream arcot halálra untatnák. De Matthew-nak megvannak az eszközei arra, hogyan alkosson egy olyan számot, ami hat perc alatt akár darabjaira szedi szét a táncparkettet.

Vegyük például a Healer -t, a legutóbbi saját labeljén, az Oblongon kiadott kislemezét. Egy eufórikus loop-ot egyesít egy hihetetlenül egyszerű ismétlődő ritmussal, és bár már egy éves felvétel, még mindig nagyot üt a tánctéren.

Matthew szerint ez valamilyen szintű ördögűzés: " Elég személyes volt a Healer elkészítése " -- mondja. (Az ehhez hasonló elgondolkodtató pillanatokban levetkőzi nyugat-londoni stílusát.) " Ezt egy gyógyító hatású dalnak szántam. Spirituálisan felemel anélkül, hogy erre rájönnél. "

1985-ben miután véletlenül összetalálkozott régi haverjával, Jimmy McGovern-nal, a dobokat eladta és mixerrel helyettesítette. " Mindig elkülönítettek minket a suliban, mert állandóan bajba kerültünk, aztán egyszer láttam őt játszani egy 14 éven aluliaknak rendezett discoban és azt gondoltam: Ezt akarom csinálni."

Matthew miután állandóan lógott az iskolából, ott is hagyta a sulit 16 éves korában kevés baráttal és rengeteg keserűséggel.

" Olyan kölyök voltam, akit négy évesen azon kaptak rajta, hogy egy doboz gyufával felmászik a fára, hogy felgyújtsa az erdőt." Ez egy olyan anekdóta, ami nem ér váratlanul azután, hogy megtudod, hogy a három éves Matthew rúzsokkal csókolózott míg a mamájával vásárolgatott.

Aztán eljött az az idő, amikor testvérét véleltlenül lábon lőtte egy légpuskával. Erre az esetre mindig emlékezni fog, főleg azért, amit anyukájától kapott ezután.

" Az életem igazán el sem kezdődött, míg ott nem hagytam az iskolát, mert mindig fiatalabbnak látszottam a barátaimnál, és sosem jártam klubokba. Amint elhagytam a sulit, elmentem az első rave-re, és az nagyon ott volt." Matthew az észak-londoni klubfelszerelésekkel foglalkozó helyek Mekkájában, a Young's Disco Centre-ben dolgozott 1988-ban. Nem sokkal később meghívták egy partiba Islington-ba, ahol találkozott a jó öreg old skool raver sráccal, Ratpack-kel, amint a medencében úszkált.

A szédült Matt, amikor reggel 11-kor hazafelé sétált, csatlakozott az acid house rajongói közé.

" A mamám azonnal nekem rontott: ' Hol a pokolban voltál? ' üvöltötte, de én csak megfordultam és azt mondtam: ' Bocs anyu, ennyi volt'." Életében először Matthew Benjamin tudta, mit akar csinálni.

17 éves korára, amikor a legtöbb haverja ivással és bevásárló központokban töltötte napjait, Matthew már biztosított három londoni rezidenciát: breakbeat-et és house-t pörgetett a hírhedt rave Mekkában, a Busby-ben péntekenként, a The Park-ban szombatonként Dave Angel mellett, majd vissza a Busby-be vasárnap reggel, majd a The Limelight-ba vasárnap este.

Ebben az időben többnyire Jason Kaye-jel lógott, aki később megalakította a Jamiroquai-t. " Igen, levittem Jasont is a Busby-be " -- kuncogja B. " És vittem magammal az acidet is. Egész éjjel azzal nyaggatott, hogy rakjak már be funkot."

Annak ellenére, hogy éveken kersesztül dolgozott azért, hogy nevét elismerjék, Matthew-nak nem tetszik a kép, amit aznap fényképeztünk. Nem hajlandó felvenni a szendvicstáblát, amit direkt neki készítettünk, mert attól tart, "komikusnak " fog látszani benne.

" Ez a fotó sokkal jobb" -- mondja Matthew. " Nem akarom felvenni ezeket ... ezeket a ... dolgokat. Ez azért van, mert olyan komolyan csinálom a dolgaimat, és nem akarok úgy festeni, mint egy rajzfimfigura. Vagy egy amolyan őrült fickó."

Amúgy romantikus alkat vagy? (A kérdés akkor vetődött fel bennem, amikor elővette a barátnőjétől kapott láncát a fotó kedvéért.)

" Hát igen. A következő dalomat a barátnőmnek ajánlom " -- mondja. " Kell az életedbe egy kis romantika. A romantika nagyszerű dolog, vagy nem? " Vigyorog, megvillantva még egyszer azt a tipikus Bushwacka! mosolyt. " Ki ne akarna részesülni belőle?"

2000. október 19.