Hangmintázás mágikus hurokban

Akik elfogadják a technót, úgy vélekednek, hogy az az egyenlő esélyek kultúrája. A technó egalitarizmusa nemcsak a táncparketten megvalósuló egyenjogúságban nyilvánul meg, hanem mindenekelőtt abban, hogy a technozene készítése nem kötődik professzionális stúdiókhoz – tökéletesen elegendő hozzá egy lakás és egy viszonylag egyszerű berendezés, amely néhány ezer dollárért beszerezhető. Hagyományos hangszerek (a mikrofonon kívül) gyakorlatilag nem is használatosak. Nincs szükség sem különleges paraméterekkel rendelkező erősítőberendezésekre, sem bonyolult keverőpultokra vagy soksávos magnókra.

A technozenét, úgy, ahogy van – a szerzők stílusától és ízlésétől függetlenül – gépek és automaták segítségével generálják. A technoid instrumentárium alapja általában néhány számítógép. Hozzájuk csatlakozik egy keverő, egy sequencer vagy számítógépes sequencerprogram, sampler, szintetizátorok, dobgép és esetleg még valamilyen mikrofon, illetve 2–3 mágneses meghajtású lemezjátszó.

A sequencer, az a berendezés, amellyel a technó kiegészítette a hagyományos stúdiók keverőasztalát, létezik különálló készülék és számítógépes program formájában is. A technó „előállítóinak” körében az Atari márkájú számítógépek használata a legáltalánosabb, a legnépszerűbb sequencerprogramok pedig a Cubase és a C-Lab (a Macintosh komputerek jelenleg drága stúdióberendezések, lassan konkurensükké válik az Amiga, és a zenei szoftverek dolgában eddig hátul kullogó IBM szédületes gyorsasággal hozza be lemaradását). A sequencer olyan berendezés, mely számítógépes „midi” rendszeren keresztül irányítja a teljes technoid hangszerarzenált (dobgépet, szintetizátorokat és a samplert, amelyről később még lesz szó), meghatározza, hogy e berendezések melyik és hány bemeneti hangcsatornája jusson el a keverőbe. Következik a keverő: szabályozza a hang akusztikai minőségét (hangerő, magas és mély tónusok), majd továbbítja a hangot a hangfalakhoz, illetve – ha házi stúdióban folyik a dolog – egy olcsó számítógépes magnetofonba: a DAT-ba (Digital-Audio Tape). A DAT által ily módon számítógépes szalagra rögzített felvételt már csak el kell vinni egy lemezcéghez (vagy alapítani egy saját céget), és várni az eredményt.

A technozenei műhelyek alapvető eljárásmódja a samplingtechnika (sample: minta). A hangminták összekeverése hasonlóan történik, mint a képek egymásra montírozása számítógépes szkenner segítségével. A samplernek nevezett számítógépes berendezéssel (a legolcsóbb körülbelül annyiba kerül, mint egy rendes bicikli) a zenész a hallható világ tetszőleges fragmentumát (akár negyedórányit is) képes nagy pontossággal kiszűrni. Ezek általában más zeneművekből vett mikroidézetek vagy mikrofonnal felvett zajok a civilizációból, illetve a természetből.

A sampler+sequencer összeállítás a technozenében általában kiegészül a régi többsávos magnóknak egy mai változatával, amely azonban összehasonlíthatatlanul jobb adottságokkal rendelkezik. A samplerbe bemenő hangokat tehát sokféle átalakításnak lehet alávetni: meg lehet változtatni az akusztikájukat (visszhangosság, echo stb.), hangzásukat (hangszín, kompresszió stb.), fel is lehet gyorsítani, vagy éppúgy lelassítani (a hangmagasság megtartásával), vagy a hangmagasságot változtatni úgy, hogy az eredmény végül már semmiben sem hasonlít az eredeti jelre. A sampler lehetővé teszi a választott hangzó részletek multiplikációját. A technozenében legelterjedtebb samplingfunkció a loop (hurok), mely végtelen sokszor játssza le ugyanazt a zenei részletet, úgy, mint amikor ugrik a tű a lemezjátszón.

A loop technoid körökben kultikus szó. Több mint a sampler egyik számítógépes effektje a sok közül: a hanganyag szerveződésének elve, és egyúttal az emberi tudat alapvető reakciójának képlete is, mellyel az az „összehurkolt” zenére reagál.

A preparált és preparálatlan hangszegmentumok egyaránt előállíthatóak már a komponálás során egy hagyományos klaviatúrán. A sampler képes minden egyes bemenő hangot tetszés szerint átalakítani. Ha tehát egy előre elkészített samplingprogramot összekapcsolunk egy samplingimprovizációval, egy csettintés alapján egész koncertet csinálhatunk „csettintésszólóra” és „csettintő szimfonikus zenekarra”. A sampler előnyei közé tartoznak a szintetizátorhoz képest határtalan hangzásbeli lehetőségei, azaz a megmintázott hang modifikációját kísérő előreláthatatlansági tényezők.

Lóky Tamás fordítása

2002. március 6.