Vissza a „primitívhez”!

Itt az ideje, hogy megvilágítsuk, miről szól igazából a technokultúra. Roppant egyszerű, és a vájtfülűek számára bizonyára igen banálisan is hangzik. Tehát a technó a soron következő próbálkozás azoknak a viszonyoknak az újraképzésére, melyek egy primitív törzs tagjainak bensőséges viszonyára emlékeztetnek. Egyesek azt a szimpatikus szokást találták ki, hogy bizonyos időközönként összegyűlnek, és serkentőanyagok hatása alatt (melyekről később még lesz szó) együtt táncolnak a ledöngölt földön kivilágos kivirradtig. A technokultúra igyekszik kihasználni az alkalmat, talán az utolsót a krisztusi időkben, hogy saját szemével győződjön meg arról, mit csinálnak a vademberek, hogy olyan kevéssé esnek áldozatául a stressznek. Ha anélkül vesszük szemügyre a technót, hogy szubtilitásaiba tévednénk, úgy tűnhet, az semmi más, mint a keresztény-tudományos civilizáció démonával folytatott kultúrtörténeti háború hagyományának egy következő láncszeme. Bizonyos, hogy nem könnyű a technót a romantikával, az avantgárddal, vagy még inkább a ’60-as évek mozgalmaival összehasonlítani – jóval szerényebb mozgalom ez azoknál, kevesebb megváltói aspirációval; talán még nem is mozgalom, csak divat. És mégis…

A romantikusok az egzaltációt hívták segítségül, az avantgárd művészei a képzelettel végzett kísérletezés által vették fel a harcot a civilizáció démona ellen, a freudisták exorcizálták a tudatot, a kontesztátorok szétszaggatták szüleik fehérneműit, a feministák melltartót égettek, a punkok eltörölték a jövőt, a New Age hívei az üvegházhatás mérséklődését és a jó szándékot igyekeztek kimeditálni a lelkekből. A technó hitvallói pedig a transz általi megtisztulásra fogadnak. Ezt a transzot úgy igyekeznek elérni, hogy megváltoztatják a világot elárasztó technika legújabb vívmányainak, a lézernek, komputereknek, bio- és nanotechnológiának a felhasználási módját. A technodiszkotékákban a száz-kétszáz bpm-es tempóban (a technomű egyik legfontosabb paramétere a „percenkénti leütések” – az angol: beats per minute = bpm – kötelező száma) vibráló tömegben ott nyüzsögnek mind a fentebb említett irányzatok specialistái, a transzban összekötve a dilettánsokkal, kiberpunkokkal, különcökkel és novíciusokkal. A technó mindenkinek ugyanarról szól: Nem gondolkodni! Jól érezni magunkat együtt! Létrehozni magunk számára egy virtuális ficakot és platonikusan élvezkedni! Amiről szó van: gyors és hatékony, ideológiai gesztusokat nem igénylő lerázása a túlnyomásnak és az információs túlterheltség okozta stressznek. Sok más egyéb mellett, amiről itt most inkább nem ejtünk szót.

Lóky Tamás fordítása

2002. március 6.