Breakbeat és jungle

A technokultúrának viszonylag újabb, dinamikus irányzata a nagy-britanniai klubokat meghódító jungle, amely fellélegzést jelent mindazok számára, akiket korábban távol tartott ettől a zenétől az egyhangú 4/4-es ritmus, a kiemelt – egyesek számára fárasztó, másoknak transzos – lábdobbal (dup-dup-dup-dup és így tovább). A jungle (melyet egyebek mellett a Suburban Base, a Moving Shadow és a Knite Force kiadók támogatnak) a trance-es technó (150–160 bpm-es tempóval), a raggamuffin stílus (techno-reggae) és az elektronikus hip-hop rap között elhelyezkedő hibrid stílus. A brit jungle többet merít a reggae-s klímából, míg amerikai változata inkább a rapre támaszkodik.

A jungle a ritmusok breakbeates programozási technikájára épít. Természetesen itt nem a jazzes, szinkópált ritmusokra kell gondolnunk, nem is invencióval teli, élő ütősökre, hanem a „fekete Afrika” természetes ritmusaitól inspirált, bizonyos szekvenciákban ismétlődő (kvázitermészetes vagy hipertermészetes) bonyolult samplingmotívumokra, melyek a hallgatóságnál enyhe szédülést váltanak ki. A breakbeat kezdeményezői nagy-britanniai experimentális technozenekarok voltak: a Shut Up and Dance, a „korai” Prodigy, az Altern 8, az SL2, a Rebel MC vagy a Meat Beat Manifesto. A jungle-zene az Államokba is eljutott már, ott azonban több köze van a fekete raphez, mint a reggae-hez. A jungle maxi single-ök leggyakrabban vinillemezeken jelennek meg, olykor erősen korlátozott példányszámban.

A jungle-zene lényegét a következőképpen lehetne meghatározni: néhány intenzív (150–160 bpm) forró, ritmikus téma vagy váltja egymást, vagy szinkronban van egymásra véve, fölülről lefedve egy reggae-s vagy „fekás” „booyaka-booyaka” típusú sample-lel, alulról pedig megtámogatva egy nagyon mély „infrahangos” basszussal. Ebben a jungle vagy a tipikus „táncos-mulatós” reggae-stílusú basszusalapot használja, vagy a bass-drive elnevezésű effektet, amely mint egy ebéd utáni szunyókálást követő nyújtózkodás: fel-le úsztatja a hangokat. A jungle-nak ezek a mély tónusai igen gyakran csak a megfelelő „anyag” segítségével hallhatóak, a nem megfelelővel csak érezni lehet őket. Komoly kockázattal jár azonban a jungle jellegű vinillemezek másolása gyengébb minőségű berendezéseken, mivel az alacsony frekvenciájú hangok tönkretehetik a hangfalakat – némelyik, ezt a fajta zenét előnyben részesítő kiadó el is helyez egy figyelmeztetést a lemezein, hogy nem vállalnak felelősséget a zenei apparátusban ilyen módon keletkezett károkért (ez a téma megjelenik a jungle-zenei összeállítások címében is, pl. Break the Speaker Mix).

Különösnek tűnhet, de a jungle népszerűsége meglehetősen elutasító, olykor akár hisztérikus reakciókat váltott ki a technóval kapcsolatban álló klubok világában. Jellegzetes az a megnyilvánulás, amelyet az egyik krakkói diszkóban lehetett hallani a jungle premierjén. Azt kérték, hogy kapcsolják ki ezt a skizofrén zenét, mert ilyen széttördelt ritmusra egyáltalán nem lehet táncolni. Azoknak, akik meggyőződtek róla, hogy a technozene már nem fenyegethet semmi betegesebb és mániákusabb dologgal, mint a jungle, e kör legújabb német irányzatát, az ún. break core-t ajánlhatjuk, amely a villámgyors, 180/perces hard core tempót kapcsolja össze a jungle kitekert ritmusaival és egy csomó, a popkultúra zenéjéből származó citátummal; stílusában olyan ez, mint Madonna és Vanilla Ice keresztezve a gargarizálás visszhangjával.

Lóky Tamás fordítása

2002. március 6.



Click to Visit

HÍRDETÉSEK



FÓRUMOK

Trance
Superbutt
Linkin Park
Heaven Street Seven
Placebo
Limp Bizkit
Darren Hayes
Blue
P!nk
A legjobb klubok
Eminem
50 Cent
Snoop Dogg
Sub Bass Monster