Junior Vasquez

Létezett a 90-es évek elején egy olyan amerikai DJ, aki egyeduralomra tört. A tánczenei média ünnepelt sztárja volt, mégis igen kevés európai láthatta zenélés közben. De mindenki ismerte a nevét. Junior Vasquez egy kis ideig istennek számított.

Mítikus mivoltát részben elérhetetlenségének köszönhette. A világon mindenki olvashatott róla és megvehette a lemezeit, de ha hallani akarták a mestert, akkor egyetlen egy helyen tehették ezt meg, a New York-i Sound Factory klubban, ahol fenomenális szetteket játszott és térdre kényszerítette a közönséget.

Vasquez mindvégig uralma alatt tartotta a helyet, minden egyes kiválasztott bakelit visszatükrözte saját hangulatát, sőt még ki is hajolt a pultból, hogy virágot és ajándékot adjon át a közönség néhány tagjának.

De Vasquez napjai -- mint a dance donja -- meg voltak számlálva. Az első igazi pofont a Sound Factory bezárása jelentette, majd Európában növekvő elégedetlenség uralkodott el, mivel a távoli rajongók zárkózottságát arroganciaként értelmezték.

Mire Vasquez végre eljutott Nagy-Britanniába, rajongói már ellene fordultak, és ahelyett, hogy hősként fogadták volna, ellenséges média és egy berepülő sörösüveg várta.

A híres szüneteket, amiket mindig beleépít szettjébe a hangulat fokozása érdekében hanyag DJ munkának titulálták, és a média ahelyett, hogy a lemezeivel törődött volna, magánélete felé fordult.

De Vasquez karrierje elég hosszú, és időközben megtanulta, hogy nyelje le a kritikát és hogyan térjen vissza.

Miután visszatért a Sound Factory-ba, új nevén a Twiloba, hírneve nagyobb, mint valaha, és kiadott egy új CD-t, a Twilo Volume One-t, hogy ezt bebizonyítsa.

" A Downstairs Records-ban kezdődött az egész heti $ 75-ért " -- mondja Vasquez. "Egy heti 500 dolláros állást hagytam ott, hogy lemezekkel foglakozhassak. Majd megszereztem a fodrász képesítést is, de folytattam a lemezvásárlást. A zene megtalált engem. Nem én találtam meg, ő kjerített hatalmába."

Vasquezt beszippantotta New York élénk klubkultúrája, és a híresztelések szerint rövid ideig még táncosként is dolgozott Larry Levan Paradise nevű klubjában.

Ez egy olyan pletyka, amit Vasquez vehemensen tagad: " Igen, én is lógtam a Paradise-ban, mint ahogy mindenki más is. Egyike voltam a ' Hírhedt 10-ek ' -nek, talán innen ered a pletyka. Mi voltunk az a brigád, akik állandóan a DJ pult előtt táncoltunk. Igazán benne voltunk, és az emberek irigyeltek bennünket."

Ekkortájt határozta el Vasquez, hogy felülmúlja hősét, Levant és elkezdett saját maga is DJ-skedni.

" Volt néhány fellépésem, de igazán akkor kezdtem el komolyan a hírnévre törni, amikor Shep Pettibone-nal kezdtem lógni."

Pettibone, mint Levan is, egyike volt New York első komolyabb DJ-inek, akik mások lemezeinek lejátszását zenei művészeti formává változtatták. Vasquez kapcsolatai hamarosan gyümölcsözővé alakultak.

" Elkezdtem a Kiss FM Dance Party-jait a rádióban szombat esténként. Négy órás szettet adtam. Otthon vettem fel ezeket, majd lejátszották. Így alapoztam meg a hírnevemet.

Majd elkezdtem játszani egy brazil klubban a 66. utcában, ahol kevertem a brazil hangzásvilágot a diszkóval. Itt tanultam meg, hogyan lehet a legkülönfélébb dolgokat összemixelni, brazilra az R&B-t, majd diszkót.

Ezután rezidens lettem a Doubles nevű helyen abban a hotelban, ahol Diana Ross lakott. Itt az R&B-t kellett vegyítenem a modern diszkóval és nagyon élveztem.

Majd kaptam egy állást a Cotton Clubban a meleg estékre péntekenként. Játszottam Loleatta

Holloway-t, R&B-t és garage-t. Ez három hónapig tartott, majd bezárt a hely. Így ezután az egyik barátnőm házibuliján játszottam house-t szombat esténként. Elég nagy háza volt.

A Fun House-ban kaptam később állást a 26. utcában, de a Better Days tulajdonosai átvették a helyet és nekem adták a szombat estéket. Ekkoriban hatalmasodott el a 'Freestyle', és Larry Laven klubzenéjét a 'Freestyle' -lal helyettesítették. De engem nem 'Freestyle' DJ-ként ismertek. Az éjszaka közepén behívták Dave Moralest és azt mondták, szedjem össze a cuccomat és tűnjek el. Ott ültem a klub előtt a járdán, sírtam, és azt mondtam magamnak, hogy ez soha többé nem történhet meg velem.

Ezután találkoztam Keith Haring művésszel, és készítettem neki néhány kazettát. Egy kiállítást készített éppen elő egy uszodában, és megkért, hogy játszak ott és Visca is (később övé lett a Sound Factory) ott volt, aki akkor a Space nevű helyet birtokolta.

Elég kicsi klub volt, de ekkorra már bezárt a Garage, így nem volt hová menni. Felújítottam a helyet, szereztem lemezjátszókat és a többi hozzávalót is. Sikeres hely lett és októberben tartottunk itt egy Halloween partit. Ismételten sikerünk volt, és a tulajdonosok elkezdtek pénzt szimatolni, és tőlem is el akarták szedni, ami nekem járt, így az éjszaka közepén összepakoltam a cuccomat és kisétáltam.

Elmentem a Baseline nevű klubba. Üres volt, de itt lehetett szeszes italt fogyasztani, így beszéltünk a tulajjal, aki igent mondott és adott egy kis előleget.

Itt találkoztam Steve Dash-sel a Sound Factory-ból. Így amikor a Baseline bezárt, azt mondta, szerez nekem egy nagyobb helyet. Így elkezdtünk keresni egy nagyobb helyet, és megtaláltuk a Sound Factory-t és hat évig játszottunk ott. Majd bezárt.

Jogi prblémák akadtak, és a zsaruk mindig megtaláltak minket. Nem volt jogunk arra, hogy hajnali 5 után is nyitva tartsunk.

Nem hagytuk magunkat, harcoltunk a bíróságon, és nyertünk, de rengeteg más probléma is akadt még.

Így elmentem aa Tunnelbe, majd egy év múlva megnyílt a Twilo, és megkértek, hogy menjek vissza, de én a Palladiumot választottam. A Palladium utolsó napjaiban megint visszajöttek, és újra megkértek, hogy menjek el a Twiloba, és én engedtem nekik.

Nagyon jó szerintem, hogy a Twilo péntekenként angol DJ-ket foglalkoztat. Szeretem Carl Coxot, Sasha-t és Digweedet, mert ők csinálják a pénteket, és ez más színezetet ad a Twilonak, és az én estéim mások, mint az övéké.

Mindenhol máshol helyi DJ-ket alkalmaznak, akik ugyanazt játsszák, mint bárki más péntek esténként, a Twilo viszont vállalta a másságot és ez jó dolog.

Amikor még Sound Factory-nak hívták, hajnali 1-kor nyitottunk és reggel 10-kor zártunk.

Még mindig megvan ugyanaz az energia, de a különbség az, hogy később kezdek és délután 4-ig játszom. Csakúgy mint Larry Levan, én sem jelenek meg a klubban reggel 8 előtt.

Még mindig dobálok virágot, cukrot, lemezt és pólót a közönségnek, de már nem járok le annyit a táncparkettre, mint régen. De ha előadás, vagy táncosok vannak lent, akkor adok nekik virágot, hogy kimutathassam elismerésemet, mert mindenki sztár, nem csak én.

Amikor elkezdem a szettem hajnali 5-kor, kialszanak a fények, és tartok 5 perc szünetet, hogy kitisztuljon a levegő. Rengeteg csöndet iktatok be a szettembe szirénákkal tarkítva. Szeretem ezt csinálni, mert ezzel teremtem meg az átmenetet.

Az énekes daraboknak össze kell illeniük. A csendet használom arra, hogy kitisztítsa a levegőt. Ki nem állhatom az olyan vokálokat, amik nem mennek egymáshoz. Ez irritál. Larry Levan is ilyen volt, ezt tőle tanultam.

Junior Vasquez Twilo Volume One című albuma hamarosan kapható.

2001. március 1.