Lezajlott a house DMC

Több évnyi kihagyás után ismét megrendezték hazánkban a DMC magyar bajnokságot. A világbajnokság történetében először idén bontották ketté a klasszikus és a house gyűjtőnév köré csavarható stílusokat. A classic day-en is jelen voltunk, de itt most foglalkozzunk inkább a house day-nek kikiáltott versenynappal.

A rengeteg, közel 80 jelentkezőből álló mezőny már péntek délben megkezdte a versengést, hiszen ki kellett választani azt a 18 versenyzőt, akit az esti megmérettetésen a közönség elé engednek. Sejteni sem merem, hogy milyen amatőr, szerencsétlenek jelentkezhettek a DMC-re, mert a kiválasztott 18 fiatal között is akadt egy jó pár botfülű, botkezű, hozzá nem értő önjelölt. Az esti bajnokság második és egyben utolsó fordulóján már csak tíz lemezlovas vehetett részt, ahol a társaság már letisztulni látszódott. A bent maradtak szinte mindegyike tudott keverni, ők már kellemes, 10 perces szettet adtak elő a zsűri és a kis létszámú közönség előtt. Az időközben megfogyatkozott zsűri - miután végighallgatta a bent maradtak alkotását - kiment tanácskozni. A pontozóbizottság éjszaka fél kettő körül tért vissza a végeredménnyel. A három legjobb DJ-t díjazták. Az egyéb nyeremények mellett az első helyezett kapott igazán elismerő jutalmat, ami egy Technics MK2-es lemezjátszó volt. Ő a profi lemezjátszó és több apró ajándék mellett átvehette az Ifjúsági és Sportminisztérium díját is, valamint ő utazhat ki a szeptemberi világbajnokságra.

Az első három lemezlovas személye könnyen megállapítható volt, hiszen erőteljesen kimagaslottak a mezőnyből. Megérdemelten vette át a főnyereményt Téglás Zoli, aki DJ Tégla néven már hosszú évek óta tevékenykedik az underground zenei színtéren. Második helyezet Andrew Boy, akit a Pepsi Sztárcsináló tehetségkutató versenyről is ismerhetünk. És végül Oshee, aki Andrew Boy-jal hasonlószintűt produkált. A harmadik helyezett DJ Oshee sem ismeretlen a számomra, ő Pécsről érkezett, és szettje előtt a zene szeretetéről és a motiváció fontosságáról ejtet pár szót.

A nyertesek fogadják őszinte gratulációmat!

Viszont a többi versenyzővel és a rendezvénnyel kapcsolatban elég sok negatív észrevételem van. A jelentkezők nagy része hozzá nem értő, amatőr személy volt, érthetetlen, hogy miért jelentkeztek erre a megmérettetésre. Akik valamilyen szinten képben voltak, azok meg nem szántak a felkészülésre elég időt és energiát, így gyenge produkciók születek. A műsor menete során az elődöntőben 5 perc, míg a döntő fordulóban 10 perc állt a DJ-k rendelkezésére, hogy bemutassák tudományukat. A felkészületlenséget bizonyítja az is, hogy a legtöbb döntőbe jutott DJ valamilyen oknál fogva nem készült tíz perces szettel. Ők improvizációra kényszerültek, amiből itt nem sok előny származott. Elvárható lett volna a jelentkezőktől, hogy a lemezpakolás, a sebességállítás és a mixelés mellett egy-két érdekes trükköt is bemutassanak, de két esettől eltekintve még csak próbálkozást sem láttam.

A fellépők produkciójával volt hasonlatos az egész rendezvény színvonala. A hatalmas reklámkampány ellenére csupán pár száz fiatal volt csak kíváncsi erre az eseményre. Talán ezért, talán más okok miatt, de jelentősen átalakult a műsor a tervezethez képest. Példának okáért a meghirdetett sztárvendégek nem léptek fel, ami szerintem szerencse is, hiszen egyáltalán nem illettek volna erre a rendezvényre. Ettől függetlenül viszont biztos akadt több olyan néző is, akik a fellépő sztárvendégek miatt váltották meg a kétezer forintos belépőt. Többek között a műsorvezető személye is megváltozott, de ami számomra a legszomorúbb, hogy a meghirdetett zsűritagok közül a döntő fordulóra már senki sem volt jelen.

Remélem, hogy jövőre egy szervezettebb magyar DMC-n vehetünk részt, addig pedig sok sikert kívánok a magyar továbbjutóknak az angliai, szeptemberben esedékes világbajnoksághoz.

2001. április 9.