Akik a Metallicát keverik Chuck D.-vel

„Úgy megy ez nálunk, hogy időnként teljesen összezavarodunk, semmi sem tiszta, aztán valahogy minden kikristályosodik, és megy, mint a karikacsapás.” – kezdi Jez Willis, a brit dance-duó, a Utah Saints egyik fele.

„Azt hiszem, a zene és a divat terén megvan a saját ütemünk, ami mindenki másétól különbözik, de azért van, hogy szinkronba kerülünk velük.”

A duó első próbálkozása 1992-ben a Utah Saints című lemez volt, és mindjárt érezhető volt, hogy ez a két fura fazon egészen másképp közelíti meg a muzsikát, mint kortársaik, samplerekkel átitatott dance zenéjüket kilométerekről fel lehetett ismerni. Kilenc évvel később, mintha előre tervezték volna, megjelent a Two.

Csak a teljesség kedvéért áruljuk el, hogy nem kispályás kezdőkről van itt szó, hisz az album előnyomott példányai a világ legnevesebb DJ-inek szettjeibe is bekerültek, például Paul Oakenfold is előszeretettel pörgeti, mixeli a Saints friss dalait. Más szerzeményekkel kapcsolatban pedig nem más, mint az R.E.M. frontember, Michael Stipe neve merül fel, az ő hangját lehet ugyanis hallani a Sun, a Punk Club, a Rhinoceros és a Wiggedy Wack című számokban.

„A Michael Stipe dolog a véletlen műve volt. – emlékszik vissza Willis – Már az album elkészítésének utolsó stádiumánál tartottunk, amikor valaki felhívott, hogy nézzük meg a The Face magazint, Michael ugyanis emlegetett bennünket egy cikkben, azt kívánva, bárcsak kijönnénk még egy anyaggal. Láttuk, hogy más helyeken is pozitívan nyilatkozott rólunk, úgyhogy írtunk neki egy levelet, amelyben megköszöntük a dicsérő szavakat, és hogy önbizalommal pumpált fel bennünket.”

„Egyikőnk sem akarta nagy dobra verni az egészet, – folytatja – nem akartuk elkészíteni az R.E.M. elektronikus verzióját, amely beárnyékolja a saját szerzeményeinket, és eltérít bennünket az eredeti koncepciótól. Úgy gondoltuk, a legérdekesebb módja annak, hogy felvegyük ezeket a vokális részeket, a telefonon keresztül megoldható. Felhívtuk hát őt, beszélgettünk vagy egy órát, és az egészet rögzítettük a számítógéppel, majd feldaraboltuk és így dolgoztuk bele a dalokba.”

Hasonló szerencsés folyamat hatására jött létre egy másik dal is, a Power to the Beats-ben ugyanis Chuck D, a Public Enemy vezéregyénisége rappel, és ebben a számban megszólal egy Metallica hangminta is.

„Ilyen esetekben meg kell csinálni a dal majdnem végleges változatát, és el kell küldeni engedélyeztetésre. Azon a héten az újságok címlapján két dolog volt megtalálható: az egyik oldalon a Metallica, a másikon meg Chuck D. A managementünk azt mondta, kizárt dolog, hogy mindketten belemennének a dologba, de aztán csak nekünk lett igazunk. Nagyon büszkék voltunk.”

A duó frissen szerződött a Nettwerk Recordshoz, amely az Egyesült Államokban is megjelentette a Two-t, és a fiúk jelenleg öt év után az első amcsi turnéjukra készülnek. Ez alkalommal azonban komoly előkészületek folynak a háttérben, hogy a harmadik (lemez) próbálkozás ne legyen olyan nehézkes, mint az előzőek voltak.

„Szerzünk egy komputert és egy pár Powerbook-ot, hogy akár az úton is tudjunk dalokat szerezni. – mondja Willis – Ötletek szempontjából legalább ötven százalékban készen vagyunk az újabb anyaggal. A Two-val úgy működött a dolog, hogy összeszedtük a hangmintákat, kitisztáztuk őket, volt egy listánk, hogy kivel akarunk együtt dolgozni, megkerestük tehát az illetőket, akik mind rábólintottak a dologra. A következő lemezzel egyelőre fogalmunk sincsen, hogyan fogunk haladni.”

Csak ne tartson olyan sokáig, mint a Two-nál.

/C/

2001. augusztus 29.