José Padilla Budapesten

A mester biztos a dolgában

Padilla kissé fáradtnak és csalódottnak tűnt elsőre, ami érthető, mivel alighogy megérkezett, másnap reggel már sietett is tovább Görögországba, ahol jelenleg legtöbb idejét tölti. Nem csoda, hiszen a művész urat igazi mediterrán vérrel áldotta meg a sors. Angol kiejtését áthatja anyanyelvének csengése, a gyönyörű spanyol.

- Miért lelkesedik ennyire Görögország iránt? Mi vonzza ennyire oda?

- Szeretem az embereket ott, a hangulatot. Van valami varázsa az országnak, ami Ibizából eltűnt már. Huszonöt éve lakom ott, de mostanra már ellepték a turisták, a kormány csak a turizmus által befolyt bevételre összpontosít, és minden iszonyatosan művi, mesterséges. Az emberek plasztikussá váltak. Görögországban még mindig számtalan olyan szabadtéri klub van a tengerparton, ahol jó játszani.

- Mi volt az oka, hogy másra ruházta föl az egyedi, ibizai hangulatú ambient albumok: a Café del Mar válogatását?

- Az embernek változtatnia kell, haladnia előre. Az első hatot én válogattam, és elég volt. Más dolgokkal is kell foglalkoznom. Például az új lemezem, a Navigátor kötötte le legtöbb időmet ebben az évben. Egy kicsit el is fáradtam. Azért dolgozom ilyen sokat, hogy a következő években csak azzal foglalkozassak, amivel akarok.

- Rengeteg helyen járt, utazgat, melyik volt a kedvence?

- Éltem Ausztráliában, amit nagyon élveztem, New Yorkban jó volt zenélni, nagyoon jó partik vannak. Spanyolországban, a szülőhelyemen. Persze a legtöbb időt Ibizán töltöttem. Mindenhol mások a bulik, más az életérzés.

- Zenéjét megtölti rengeteg gyönyörű hangszeres hangzással, különleges effektekkel. A szaxofon, a klarinét, a zongora állandó kísérői muzsikájának. Mik azok a dolgok, melyek hatással vannak Önre, ilyen lírikussá teszik ?

- Ahogy járom a világot, figyelem az apró rezgéseket, vibrációkat. Ezek ragadnak meg. És ez az, amit nem találok már Ibizán. A pozitív érzések. Olyan, mintha huligánok lepték volna el a szigetet, és úgy érzem, nincs kinek játszanom.

- Mi az, amit a zenéjével üzen az embereknek? Mit akar adni nekik?

- Önmagamat. Tudatosan nem akarok adni semmit. Hacsaknem egy kis mediterrán hangulattal tölteni föl az embereket. A tenger hangjai, a napfény energiája, ezek az eufórikus érzések vannak rám nagy hatással.

- Hogyan érzi magát a bőrében? Egyedül él?

- Most igen, egy éve fejeződött be egy hétéves kapcsolatom. Nincs barátnőm, nincsenek gyerekeim. Néha jó egyedülállónak lenni, néha nem. Mindenkinek kiosztják kártyalapjait, amivel játszhat. Most ezt a lapot kaptam. Próbálom összeszedni magam, hogy teljesítsem azt, amit véghez szeretnék vinni.

Hollósi Ildikó

2001. szeptember 1.