A Love Parade "feltalálója" - Dr Motte, a táncterminátor

Aligha kétséges, néhány éve az ifjusági kultura markáns, "kihagyhatatlan" részének számít a menetrendszerűen érkező nyári Love Parade. A milliós nagyságrendű berlini esemény idén átlépte az országhatárokat, s nemzetközi jelenséggé vált. Bécs, Leeds, Zürich, Budapest, Tel Aviv vagy Rio utcáin is ropták illetve ropják a táncot, s az eseményhez kapcsolódó idealista ideológia is egyre közismertebbé válik. Mindez elég ok arra, hogy közelebbről is bemutassuk azt - Dr Motte-t -, aki ezt a rendezvényt kitalálta, s immár 12. éve életben tartja.

Irokéz frizurával és orrában biztosítótűvel szaladgált

Matthias Roeingh 1960-ban született Spandauban. Apja korán lelépett a családtól, anyja egyedül nevelte, s a kommunista eszmékkel flörtölt. Fia négyéves korában került közelebbi kapcsolatba a zenével. A lemezjátszón pörgő klasszikus lemezek hallattán vadul vezényelt a kezeügyébe kerülő fakanalakkal.

Az iskolában is különcnek és nevelhetetlennek számított. Utálta a "bilincses" iskolát, s kerülte is minden lehető módon. 1972-ben az életét ujabb, ezuttal végzetes csapás sújtja. Szeretett anyja rákban megbetegszik, s bár az orvosoknak sikerül megmentenie az életét, többé nem az, aki régebben volt. A 12 éves fiú végleg magára marad, s az utca neveli. Iskoláit az első adandó alkalommal befejezi. Megpróbál grafikusként elhelyezkedni, de sem a művészi pályán, sem a hivatalokban nem kap lehetőséget. Így marad számára a zene, amit eleinte mindenevőként fogyaszt. Kazettás magnetofonjára felvesz mindent - Led Zeppelin, Doors, jazz-rock, latin-rock, stb - ,ami a rádióban hallható. Aztán megunja Santana-t, s Zappa-t hallgat, mert a popkonfekció egyre kevésbé elégíti ki az érdeklődését.

"Nem mondhatnám, hogy szerettem a zenét. Meg voltam őrülve érte. A többiek akkoriban Bob Marley-t és hasonló előadókat hallgattak, de nekem ezek a zenék túlságosan kommerszek voltak. Felfedeztem magamnak az igazi jazzt, s nem sokkal később a free-jazzt."

Matthias ekkortájt kezdett partikra járni, ahol DJ-ként szerepelt. 1976-ban - dobosként - egy diákzenekarban próbálkozik, kevés sikerrel. " Egyáltalán nem tudtam játszani, de a többiek jónak találtak."

A zenekart hamarosan megérinti a hetvenes évek második felének nagy zenei robbanása: a punk. "Számomra maga volt a megvilágosodás: a forradalom és a zene egyesülése. Az az ötlet, hogy minden addigi szemetet el kell söpörni az útból, mindent hagyományt elvetni, s helyette valami teljesen ujat alkotni, nagyon szimpatikusnak tűnt. Egyik napról a másikra punk lettem."

Ma már elég nehezen elképzelhető, hogy a hetvenes évek második felében a diszkó, a Szombat esti láz térhódítása idején a Love Parade-k "atyja" irokéz frizurával és az orrában biztosítótűvel szaladgált Berlin utcáin. A mai nevét is akkor kapta.

A doktori címet a rajongóitól kapta

A haveri körben két Matthias volt, ezért Matthias Roeingh-et a haverok egy nap "Matze"-nak /Matyinak/ kezdték el becézni, majd ebből alakult tovább a "Motte" /moly/ becenév. A doktori címet csak jóval később, már a kilencvenes évek elején, 1991-ben kapta a rajongóktól: "A Club 9o Gradban raktam fel a lemezeket, s mivel a közönség egy része "betegnek" találta a zenémet, ezért elnevezett "doktornak".

De ne szaladjunk előre az időben. A hetvenes évek második felében "Matze-nak" valamilyen pénzkereső foglalkozás után kellett néznie, s ekkor néhány évig betonépitőmunkásként dolgozott a nagy berlini építkezéseken. A nyolcvanas évek elején azonban egészségügyi okokból fel kellett adnia a foglalkozását. Egy reggel erős fájdalmakra ébredt, s az alapos orvosi vizsgálat kiderítette, hogy szervezete nem bírja a mostoha szabadtéri időjárási viszonyokat. Döntenie kellett, hogyan tovább? "Matze" eleinte a polgári élet sablonjai közé próbált beilleszkedni. Rövid ideig házas is volt, ám néhány hónap elteltével nyilvánvalóvá vált számára, hogy ez a világ nem az ő világa. " Hamarosan minden időmet a diszkókban - ma azt mondanám klubokban - töltöttem. Disc jockey voltam, aki jó funk és soul lemezeket forgatott,s hamarosan ez lett a megélhetési forrásom is."

1981-ben ütösként debütál a Die Toten Piloten zenekarban, ám mivel a punk ekkor már átvált new wave-be, hamarosan felhagy az aktív zenéléssel. Számára az új hullám már túlságosan polirozott. "Dr Motte" marad a diszkók, klubok világánál, s amikor elegendő pénze gyűlik össze, 1986-ban megnyitja a saját klubját. Ez az időszak már az acid divatja, a sárga smiley-k mindenütt ott vigyorognak, s Dr Motte-nak nagyon tetszik ez az alakuló új kultura. A drogokkal is közelebbi kapcsolatba kerül. " Tulajdonképpen mindent kipróbáltam, megtapasztaltam. Egyszer csaknem meg is haltam, amikor az egyik kocsmában Fekete Afgánt szívtam. Kimentem a klotyóra, ahol a szemeim kifordultak, s eközben láttam, ahogy lassan kifolyok a testemből - a lábamon keresztül!" De próbálkozott pszichedelikus hatást kiváltó gombákkal / de ezek nem tágították a kozmoszig a tudatát/, vagy az LSD-vel is. "Két hónapra elbarikádoztam magam a lakásomban,s azt kérdezgettem magamtól: Elmész bevásárolni, vagy nem? Akarsz élni, vagy sem? Csak ültem a lakásban, s ezeken a kérdéseken filóztam Aztán eldöntöttem, hogy egyedül csakis én tudom, hogy mi a jó nekem? S hogy nincs szükségem a drogokra."

A nagy önvizsgálatot követően dr Motte könyvesboltokban kereste tovább önmagát. Összevásárolt minden elérhetőt a különböző kulturákról, tudományokról, a régi Amerikáról, Indiáról, Egyiptomról vagy a görögökról. "Akkoriban feltünt nekem, hogy minden ember valami vagy valaki ellen határozza meg magát. A hatalom ellen, a drogok ellen, a gyülölet ellen, stb. Én viszont azt kérdeztem: Miért vagyunk? Miért élünk? S rájöttem, hogy az élet értelme, az élet maga."

A Love Parade születése

Dr Motte az egyetemes vallásokat is behatóan tanulmányozta, de megvilágosodása a tanok olvastán nem volt. "Nem érdekelnek a dogmák. Épp olyan szabad vagyok, mint bárki más. A taxisofőr, az adóbehajtó vagy bárki más - mi valamennyien párhuzamos világokban élünk. A lényeg azonban, hogy rájöjjünk, hogy az Én, a tudatunk, több, mint egy biológiai gépezet terméke."

S ahhoz, hogy erre rájöjjünk, számos út kínálkozik. Ezek egyike a Love parade útja, amelynek ötlete a nyolcvanas évek végén született meg.

"A szabadtéri partik, fesztiválok nem számítanak ujdonságnak.Ilyen a Christopher Street Day vagy a Notting Hill Carneval is. Én 1989-ben azt kérdeztem magamtól, miért ne lehetne hasonlót csinálni Berlinben is? Miért ne lehetne a party-t kivinni az utcára?"

Az első parádéra mindössze egyetlen teherautó közremüködésével került sor, amely körül Dr Motte haveri-baráti köre táncolt végig a Kurfürstendammon a Friede, Freude, Eierkuchen dadaista jelszó jegyében. Motte szerint a Friede a világbékét és a leszerelést, a Freude a népek közötti megértést és barátságot, az Eierkuchen az igazságos élelmiszerelosztást, "a bőség kosarát" jelképezte.

A kezdeményezés, amely az első évben 700 márkás büdzsével indult, napjainkban csak Berlin városának évi 300 millió márka bevételt jelent. Dr Motte pedig időközben az egyik legismertebb és legtöbbett vitatott személyisége lett a kilencvenes évek popkulturájának. 1999-ben a tekintélyes Burda kiadó kulturális tevékenységéért Bambi-díjat adott neki, a hannoveri Expon pedig Dr Motte gipszszobra is ott látható azon politikusok és művészek szobra között, akik Németországot reprezentálják.

Dr Motte-t ez a személye körüli felhajtás hidegen hagyja. ""Nincs bennem semmi különös" - mondja. - A Dalai Láma őszentsége, igen, ő különös. A tudás óceánját testesíti meg, én csak egy tócsa vagyok. Én magamat egyféle csatornának, médiumnak tartom, aki a kozmosz végtelen lehetőségeit közvetíti a földre."

Dr Motte a jövőben azt szeretné, ha a Love Parade-nak olyan vendégei lennének, mint a Dalai Láma, akivel beszélgetni is lehetne a világ dolgairól.

A Love Parade-k"feltalálójának" másik jövőre vonatkozó terve: szeretne fotósként is nevet szerezni. "1992 óta sokat fotózom, azonkivül grafikusként internet-homepage-k is foglalkoztatnak. Teljesen mindegy egyébként, hogy mit csinálsz, a lényeg, hogy csináld!"

Nem kétséges Dr Motte idealista. Aki nem az eszmékkel, hanem a zenével, a tánccal szeretné megváltoztatni a világot, az emberek gondolkodásmódját, együttélését. Ebben meglepően sok hasonlóságot mutat a hatvanas évek fiataljaival, akiknek nagy része - a militáns kisebbséget leszámítva - szintén békés uton, önmagán átszűrve a világot - szerette volna befolyásolni a jövőt. Ehhez a zenét, a drogokat, a divatot, a nagy fesztivál-együttléteket, stb hívta segítségül. Akkor ez a kisérlet nem sikerült. Bár nem volt teljesen eredménytelen, hiszen a világ mai vezetői közül sokan - Clinton, Blair - maguk is résztvevői, alakitói voltak - az ifjusági kultura különböző törekvéseinek, s áttételesen az akkori értékrend, szellemiség kétségtelenül jelen van a világhatalmi politikában.

A kilencvenes években Dr Motte a Love Parade-k szervezésével szeretett volna valamelyest lendíteni a világ kerekén. 2000-ben a Love Parade-kat már nemcsak Berlinben vagy Európában, hanem a világ több országában is rendeztek illetve rendeznek. Kérdés ismét az, hogy a szeretet erejével, a parádézók tömegével megy-e a világ előrébb? Vagy csupán ez is egy jó buli, amit a jövő évezred első évtizedében berakunk a történelmi kelléktárba a többi hasonló kezdeményezés mellé?

Erre a kérdésre ma még Dr Motte sem tudja a választ. S nincs megírva a csillagokban sem. Mindenesetre azon érdemes elgondolkodni, hogy a hatvanas évek óta az ifjusági kulturák megújuló "idealista" hullámai vajon toleránsabb, megértőbb, "szeretőbb" emberiséget neveltek-e ki? Vajon korunk békéje, prosperitása, kedvező átalakulása, rohamos technológiai fejlődése, gyarapodása mennyiben köszönhető azoknak a zene köré szerveződő "mozgalmaknak", amelyek közül a Love Nation a legujabb, s minden bizonnyal nem a legutolsó?

2000. október 20.