Neo-Interjú

Milkovics Mátyás és Moldvai Márk. Vagy ahogy többen ismerik őket: a NEO. Ők követték el többek között a Rózsaszín Párduc feldolgozását is. Sikerrel. Talán nekik sikerülhet az, ami még senkinek ebből az országból: világhíressé válni.

- Mióta ismeritek egymást?

Márk: Nagyjából.pontosan 10 éve. Közös általános iskola, közös zenei érdeklődés, ami megmaradt később is, bár a közös iskola nem.

- Ha már iskola: ki hol végzett? Minek készültetek?

Milka: Hát, úgy konkrétan semminek nem készültünk ezen kívül. Nem tanultunk semmit célirányosan, mind a ketten gimibe jártunk, aztán onnantól kezdve csak a zenélés. De már közben is. Csak ezzel foglalkoztunk, mivel más nem érdekelt minket. Nem is tanultunk semmilyen szakmát.

- Ilyen hosszú ideig hogy lehet kibírni egymás mellett?

Márk: Nehezen, de hát az egy erős összekötőkapocs, ha közösek a célok, és ezek azért általában megvannak. Nálunk ez találkozott. Nem kell megbeszélnünk dolgokat. Például meghallgatunk egy új lemezt, és nem kell megbeszélnünk. Nincs olyan meglepődés, hogy az egyiknek ez tetszik, a másiknak az, hanem csak összenézünk, és ugyanazt gondoljuk, hogy ez jó, ez rossz.

Milka: Szerintem akkor szoktak problémák adódni, amikor már nem a zene a lényeg. Már másról szól, valakinek vagy valakiknek. Mondjuk egy zenekarnak, amíg a zene a lényeg, mindenkinél, addig születnek is új zenék, és zenekar marad, dolgozik. Ízlésbeli eltérések az idők során adódhatnak, nálunk ez még annyira nem volt. Nálunk még mindig a zene a legfontosabb, nem pedig az, hogy rengeteg pénzt keressünk, vagy iszonyatosan nagy sztárok legyünk, ezért még nem adódott ilyenfajta nézeteltérés.

- A Populär volt a kezdet?

Márk: Hát igen. Illetve hát a kezdet a több éven keresztüli álmodozás volt, aztán ebből az álmodozásból állt össze a Populär. De több év előkészület után, és bár nem mondhatjuk, hogy sikertelen vállalkozás volt, az viszont tény, hogy igazán nem futott be. Amikor igazán komollyá válhatott volna, pont akkor derültek ki bizonyos dolgok, hogy ezt ki gondolja komolyan, ki nem gondolja komolyan, és ezért kellett váltanunk.

- Várható folytatás?

Márk: Nem. Szerintem nem. Valószínűleg nem.

Milka: Esetleg, hogyha olyan kedvünk lesz, akkor azokat a dalokat, amik nem kerültek fel a lemezre, azokat vagy egy DVD-n, - csinálunk egy anyagot koncert- és a meg nem jelent számokból, koncert-remixekből, mert koncerten egészen máshogy szólaltak meg bizonyos számok - vagy egy nagy válogatáson, videó- és hanganyagként vegyesen megjelentetjük. Ez tervszinten megvan, a NEO viszont most annyira kitölti az életünket, hogy csak azzal tudunk foglalkozni. De nagyon sokan kérik ezt a Populär válogatást, úgyhogy egyszer, majd valamikor megoldjuk, remélem.

- A Populärt négyen alkottátok, de most már csak ketten vagytok. A többiek?

Milka: Hát, mind a ketten megtalálták, vélhetően megtalálták a számításaikat az életben. Nagyjából mind ketten olyan tevékenységet folytatnak, amit a zenekarban is folytattak. Tehát Csabi műszaki pályán van, számítógépekkel foglalkozik, Norbert pedig, aki a szövegíró volt és énekes, festéssel foglalkozik, már 97 óta, amióta abbahagyta a zenekar.

- Hogy viszonyultok most a Depeche Mode-hoz?

Milka: Már egészen máshogy, továbbra is nagyon szeretjük, de más helyet tölt már be a szívünkben. Ma már más okoz nekünk olyan élményt, mint amikor mondjuk kijött egy új albumuk, és azt mondtuk, hogy úristen, ez az új, és ez mennyei.

- Például?

Milka: Most itt egy csomó zenét lehetne sorolni, például egy Björk-lemezt, egy Chemical Brotherst, vagy egy új Portisheadet - mondjuk nekik pont nincs új. Tehát mindig a modern dolgok érdekelnek bennünket. A DM-ben is az volt anno a jó, hogy eléggé modern volt, és mindig tartalmazott valamilyen új "információt", amellett, hogy fantasztikusan tökéletesen szólt az egész.

Márk: Szóval, az igazán jó popzenét szeretjük.

Milka: Ami mégsem úgy pop, hogy a hülyének is pop, hanem mert tartalmaz olyan különlegességeket, amitől az egész isteni lesz.

Márk: Mi akkoriban azt hittük, hogy agyban, gondolkodásmódban megközelítettük a legutolsó nagylemezüket, aztán kijött az új lemez. és te atyaúristen, fényévekre volt! De nyilván, mióta a zenekar (DM- a szerk.) szétvált egy kicsit, és elment belőle az az ember, aki ott az egyik legfontosabb volt, azóta már más lett. Ez a legutolsó lemez már nekik is egy teljesen más korszak.

Milka: Most úgy tekintünk rájuk, mint egy iszonyatosan jó, klasszikus zenére. Nem feltétlenül kéne, hogy így legyen, de a DM elvesztette azt a frissességét, amire ma is azt mondanánk, hogy.Pedig az Ultra-n a dalok alapvetően jók, csak nem úgy lettek elkészítve. Érezni Alan Wilder hiányát.

- Úgy tűnik, hogy a zenében ti mindig kerestek még valamit. Miért? Jelent ez nektek valamilyen alapot a saját zenéhez?

Márk: Nekünk alapvetően ez a munkánk, a kötelességünk, hogy egész nap zenét hallgassunk. De mégis érdekes, hogy amellett, hogy egész nap zenét kell hallgatnunk, annyira nem hallgatunk sokfélét. Tehát viszonylag szűk körbe tartoznak azok a dolgok, amik bekerülnek a lejátszónkba. És az az érdekes, hogy ezek a dolgok hasonló ízlésvilágba tartoznak, bár zeneileg lehet hogy tök mások. De nekem ez fontos, hogy ha Magyarországon már nem lehet úgy lemenni egy klubba, hogy ott bármikor világszínvonalú zenekarokat, Dj-ket lásson az ember - mert Magyarország azért még elég messze van a világ zenei vérkeringésétől - akkor csak ez marad. A CD.

- Első kislemezetek 1998 szeptemberében jelent meg, a Rózsaszín Párduc. Aztán jött a Persuaders. Mindkettő kikerült külföldre, játszották zenei csatornák, mint a VIVA és az MTV, az igazi világhír azonban elmaradt. Mi hiányzott hozzá?

Milka: A kiadó szerette volna, hogy az legyen. Mások egy kiadó elvárásai, ahol üzleti szempontból nézik a dolgokat, és más egy zenekar elvárása. Mi a Rózsaszín Párducot csak úgy megcsináltuk, abban semmilyen tudatosság vagy üzleti elképzelés nem volt. Az EMI-nak volt akkor tényleg egy zseniálisnak mondható vezetője, aki hetek, hónapok alatt olyan sikereket ért el vele, ami Magyarországon kuriózumnak számít. Ez nem jelenti azt, hogy ez nyugatról nézve iszonyatosan nagy dolog lenne, vagy ettől lettünk volna valakik, csak innen ez egy nagy dolog volt. Üzletileg is, és szerintem zeneileg is úgy sikerült, hogy bárhol a világon megállja a helyét. Olyan helyekre is eljutott, ahová egy angol zenekarnak is dicséretére válna. Olyan rádióműsorokba, olyan játszási statisztikákat, olyan listapozicíókat elérve, olyan emberek által lejátszva , ami azért szerintem.

Márk: De nem azért készült, hogy világsztárok legyünk. Nagyon örültünk annak, hogy ez történt, mert ennek kapcsán megjelenhettek azok a dolgaink, vagy elindulhatott az, amit igazán szerettünk volna, amit enélkül egy kiadó sem vállalt volna fel Magyarországon. Inkább baromi nagy szerencse, hogy ez történt, mert ezután elhitte a kiadó, hogy velünk érdemes foglalkozni, és enélkül nem biztos hogy elhitte volna.

- A kiadó sem akart belőletek sztárt csinálni?

Milka: Az, hogy akar vagy nem, itthon, Magyarországon ma nincs ilyen, hogy egy kiadó csinál sztárt. Kint sem a kiadók feladata ez. Mindenhol egy menedzsment feladata, hogy egy zenekart, akit felfedeznek, akiben látnak fantáziát, azzal elkezdenek komolyan dolgozni azon, hogy valami olyan produkció szülessen, amivel megkeresnek kiadókat, és a legjobb ajánlatot fogadják el. Valójában a zenekar csinál magából sztárt, csak ehhez kell egy komoly háttérmunka. Itthon a marketing még iszonyatosan bonyolult és nehéz, tehát ehhez tényleg csapatmunka kell.

Márk: És iszonyatos mennyiségű pénz, amit ma Magyarországon egy zenekar sem képes kitermelni.

Milka: Az, hogy a kiadó be akarna futtatni minket, az így ebben a formában nem létezik. Nem foglalkozik a kiadó tehetségkutatással, talán csak olyan szinten, hogy azzal valahol szelektál, mikor, kit ad ki. Ez igazán ránk hárul, az egész projekt. Éppen ezért a videóklipek, a lemezborítók, minden velünk kapcsolatos dologban benne van a kezünk. Mi csinálunk mindent, ugyanis nincs meg az a tőke, amivel biztosíthatnánk azt a háttércsapatot, amely ezt átvállalhatná tőlünk. Úgy érezzük, ha mi nem csináljuk, akkor vagy nem lesz semmi, vagy nem lenne olyan jó, nem lenne az egésznek olyan külalakja. Persze, ha külföldön bármi van, akkor kérhetjük a kiadónk segítségét, de csak addig, ameddig elér a keze.

- Csak a pénz miatt nincs meg ez a háttércsapat, vagy mert nincs megfelelő ember?

Milka: Azért nincs megfelelő ember, mert nincs benne pénz. Nem bennünk, hanem a magyar pop-businesben nincs pénz olyan szinten, ami megérné, hogy komoly teamek alakuljanak ki. Például ugyanúgy, mint egy újságszerkesztőségnél, ahol egy csapat dolgozik, ugyanúgy kéne a zenekaroknál is. De erre nincs pénz, maximum egy nagy bevételt hozó haknicsapat tud eltartani egy embert , aki a nap 24 órájában csak az ő ügyeiket intézi, csak velük foglalkozik. Bennünk igazából az a nagy lehetőség, hogy elérhetünk valamit, és külföldön is tudjunk koncertezni. A szöveges számaink angol nyelvűek, a zene is naprakész, simán játszhatnánk európai fesztiválokon.csak nincs ember, aki ezt intézné. De nem szeretünk siránkozni, mert ez van. A közönséget a produkció érdekli, mindenki oldja meg a maga baját.

- Külföldi fellépések, turnék?

Márk: Mi készen állunk rá. Játszottunk már, volt is pozitív visszajelzés, de ahhoz, hogy egy külföldi zenekar előzenekaraként végigturnézzuk - mondjuk - Németországot, ahhoz még hiányzik valami.. Úgy gondoljuk, hogy zenei problémák nem adódtak soha, pusztán csak arról van szó, hogy kéne egy csapat, aki intézi a dolgainkat. Ez tolünk annyi energiát és időt venne igénybe, ami a zenélés rovására is mehet. Lehet, hogy ha egy zenekar nekiállna, ők maguk is meg tudnák szervezni ay ügyeiket. De hogyha egy zenekar elkezd ilyenekkel foglalkozni, akkor mire kijutnának a koncertre, már nem lenne energiájuk játszani.

- Heaven Street Seven. Milyen a kapcsolat köztetek?

Márk: Baráti. ( Nevet ). Van néhány ember, akik játszanak bizonyos zenekarokban, de attól még ugyanazokat a zenéket hallgatják, ugyanazokról a dolgokról álmodoznak, és a HS7-es tagokkal ez különösen így van. Velük nagyon jól megtaláltuk a hangot. Mikor a NEO lemezét csináltuk, akkor szerettünk volna egy - ez most csúnya lesz- eurokompatibilis előadót, aki tényleg olyan szövegeket ír, olyan az egész fazonja, és - ez nevetségesen hangzik, de iszonyatosan fontos - olyan az angol kiejtése.És hát Szűcs Krisztián tényleg különleges ember, ebből a szempontból is, de a zenekar többi tagja is nagyon jó. Krisztián közreműködött a mi a lemezünkön, aztán ez a kapcsolat tovább élt. Mi is segédkeztünk az új HS7 lemezen, sokat koncertezünk együtt, mármint hogy mi is voltunk vendégek HS7 koncerten, és ők is nálunk.Emellett persze két külön zenekar vagyunk, mi is csináljuk a saját dolgunkat, ők is a magukét.

- Fiatal, kezdő együttesekkel tudtok foglalkozni? Tudjátok segíteni őket?

Milka: Főleg azt szeretnék, hogy hallgassunk demot, és mondjunk róla véleményt. Sokan szeretnék azt is, hogy az elkészült demoszámaikat hozzuk fel, vagy dolgozzunk együtt. Sajnos, nincs rá időnk. Szívesen meghallgatjuk a felvételeket, sokszor visszahívnak és megkérdezik a véleményünket, de közösen csak úgy tudnánk dolgozni, hogy csak ezzel foglalkozunk. Jelen pillanatban nincs rá időnk. Bár, ha találnánk valami olyat, ami nagyon felcsigáz, szakítanánk rá időt.

- Lemezek. Mennyire vagytok szabadok, függetlenek?

Milka: Senki nem szól bele semmibe. Ezt megpróbáltuk kivívni magunknak, bár nem is kellett, mert eléggé dominánsak voltunk minden dolgunkban. Nincs is olyan terület, amibe bárkinek bármi beleszólása volna. Nem is hallgatnánk másra. Saját ízlésünkre hagyatkozunk.

- Új lemez? Mikor?

Márk: Nem tudom, nem szabtunk határidőt magunknak. Amikor kész lesz. A klipekkel is így vagyunk. Persze, valamilyen szinten fontos, hogy mikor jön ki egy klip, de igazán az számít hogy jó legyen, és szeressék. Inkább addig csináljuk, amíg elégedettek vagyunk, mert egy lemez durván egy évig tart, addig arról szól a zenekar. És annak nagyon jónak kell lenni, hogy még a megjelenéstől számítva egy évig el tudjuk viselni, és büszkén merjük mondani, hogy igen, ezt tök jó. Hosszabb távra kell ezzel a lemezzel jól dolgozni, ami sokkal erősebb, sokkal meggyőzőbb lemez lesz.

Milka: Az első lemezzel sincs szégyenkeznivalónk, mert nem nagyon hallottam így komplett, egész lemezt még zenekartól, ami ezen a színvonalon megszólalt. Lehet stílus szempontjából fikázni, meg biztos, hogy sokan bele is kötnek majd, de szerintem így kompletten az egész, mint zenei munka, mint hangszerelés, ilyen szerintem még nem nagyon született Magyarországon. Erre szeretnénk ráverni az új lemezzel, hogy ennél sokkal jobb legyen.

- Bulik?

Milka: Vannak, jók, szeretik. Ez ami nagyon sok erőt ad nekünk, hogy nem a falnak zenélünk, hogy van már visszajelzés, hogy szemmel láthatóan a koncertjeink sok embert érdekelnek.

Márk: Fesztiválokon is egyre többet lépünk fel. Nagyszínpadon is, lassan főműsoridőben tudunk játszani, ami szerintem - alig több mint egyéves munkával - iszonyatosan nagy dolog. Egyből berangsoroltak minket azzal a zenével, ami Magyarországon nem általános, olyan zenekarok mellé, akik öt-tíz éve dolgoznak.

Milka: És pontosan ezekkel a sikerekkel, meg ahogy a koncerteken viszonyulnak hozzánk, amit akartunk, azt hiszem, el is értük. Mindenféleképpen szeretnénk elmenni külföldre és ott dolgozni, de az volt a terv, hogy eloszor legyen egy nagylemez, legyenek hozzá klipek, legyenek koncertek, és mi is jussunk el egy bizonyos szintre koncertkiállásban, tanuljuk meg amit meg kell tanulnunk, szívjuk végig azokat a hibákat amik a zenekari létezéssel kapcsolatban előjöhetnek. Ezen most már túlvagyunk, és azt hiszem elértük, amit egy évre elterveztünk magunknak: sikeresek a koncertek, több videónk díjat nyert, két videónk is ment a VIVA-n, az MTV-n, külföldön is nyertünk díjat videóklippel, megjelentek a kislemezeink és a CD-nk külföldön. De ez valahol azért csalóka, mert még mindig itt vagyunk, és még mindig nem arról szól a zenekar, amiről igazán szólnia kellene, és ezt most nem zeneileg mondom. Sokkal populárisabb a zenénk annál, hogy csak itthon, egy szűk közösségnek szóljon. Szeretnénk ezt másoknak is megmutatni, mert vannak ebben olyan jó ötletek, amik bárhol a világon tetszhetnek embereknek. Az új lemezzel mindenféleképpen szeretnénk megteremteni az alapjait annak, hogy mi kimehessünk a nagyvilágba.

- Ennyi minden mellett jut időtök szórakozni?

Milka: Kell töltődni. Ez a zene valahol a máról szól, a jövőről, és ha nem ismered a dolgokat, hogy mik történnek körülötted, hanem csak otthon ülsz és tekergeted a gombokat, abból is születhet természetesen érdekes, meg jó zene, de szerintem fontos az, hogy lásd a valós világot.

- Magyarországon azért ti sztárok vagytok. Változott emiatt valami a környezetetekben?

Márk: A környezetünkben ez nem okozott változást, mert már tíz éve zenélünk, és a Populärrel is voltak nagy koncertjeink, videóklipjeink. De nem is vagyunk olyan eloadók, akikbol egyik-napról a másikra hihetetlen nagy sztár lesz, és senki sem bírja feldolgozni azt, ami történik vele.. Mi szépen lassan épülünk évek óta.

Milka: Annak, amit csinálunk, mi örülünk a legjobban. Rengeteg munkánk van benne, nagyon sokat álmodoztunk erről, és végre most, ennyi idő után először érezzük azt, hogy találkozott a mi világunk a közönség ízlésével. Szeretnénk méltók lenni arra a szeretetre, ami felénk irányul.

- A Neoworld a saját stúdiótok. Ennek ellenére azt olvastam, hogy az új kislemezetek nem ott készült.

Milka: Ez nem teljesen van így. A kislemez, amiről beszélünk, az az Aiiaiiiyo. Maga a kislemez a Neoworldben készült, a másik stúdió, a PING-PONG úgy jön a képbe, hogy ott mastereltük. A masterelés, - ki tudja, ki nem - végülis az utolsó fázis, amikor már kész van a felvétel. Ezen kívül minden a mi stúdiónkban készült. Jó, akár ezt is megcsinálhattuk volna otthon, de az az ember, akivel szeretünk dolgozni, aki segít nekünk a masterelésben, neki is van egy stúdiója, és ezt nála csináltuk.

Márk: De egyébként jó így sok stúdióban dolgozni. Ha megnézed, a világsztárok lemezei is általában hat-hét stúdióban készülnek, mert mindegyiknek megvan a saját hangulata, mindenütt dolgoznak olyan emberek, akik olyat tudnak, amit senki más a világon.

- Láttam egy listát arról, hogy mennyi kütyü van a Neoworldben. Én már a lista hosszától is megdöbbentem. Az összes hangszer kezelése, hangja a fejetekben van?

Milka: Persze. Ezek azért vannak, hogy használjuk őket. A kezelésről pedig: akármilyen kocsiba ülsz be, biztos vagyok benne, hogy akárhová is rejtették a sebváltót, megtalálod. Ez ugyanígy van a hangszereknél is. Vannak köztük bonyolultabbak, kevésbé bonyolultak, de elég régóta foglalkozunk velük ahhoz, hogy tudjuk őket használni. Egyrészt azért vásároltuk ezeket, mert egy időben ránkjött valami iszonyatos gyűjtőszenvedély, ami párosult azzal, hogy ebben láttuk annak a megoldását, hogy a zenénk érdekesen szóljon. Általában annyit tekergettük őket, hogy már tudjuk mindegyikről, nagyjából mi az a hangzásvilág, mi az a profil, amiben egy hangszer jó.

Márk: Egyszerre sosem használja az ember az összeset. Kiválaszt kettőt-hármat, aztán ha nem az, amit akar, akkor újabbakat vesz le a polcról. Ennyi.

- Tervek, elképzelések?

Milka: Kicsit kóstolgatni akarjuk a zenéléshez kapcsolódó többi művészetet is. Mindenképp szeretnénk azt, hogy a koncertjeinken végre általánossá váljon a videovetítés. Az előre felvett, és a zenére vágott anyagok, és a helyszínen, élőben rögzített, összemixelt képek elég izgalmas látványt adhatnak amellett, hogy nyomjuk a zenét. Szeretnénk videoklip szinten megcsinálni ezeket. Éppen ezért az új videoklip is saját vállalkozás. Mi forgattuk, mi vágtuk, mi végeztük a videókészítés minden egyes fázisát.

Almási Szabolcs

2000. november 12.