Bemelegítés: DJ Randall

Aki szerda este elvetődik a Garage Café "Garage Grooves" nevezetű klubestjére, úgy tíz óra tájban, a buli legelején különös hangzásokra lehet figyelmes: mielőtt beindulna a pörgős "hands-in-the-air" house-pumpa, kellemes, atmoszférikus, mély ütemek töltik meg a klubot. A lemezjátszók mögött egy fiatal és közvetlen, ám halk szavú DJ munkálkodik azon, hogy felkészítse a helyet a szerdai ereszdelahajamatra: Randall, az Underrgound Records munkatársa, civilben törekvő house-professzor. Hazai pályán, az Underground lemezbolthoz közeli népszerű Liszt Ferenc téri kávézóban ültünk le, hogy rögzítsem Randall vallomását töretlenül felfelé ívelő karrierjének eddigi állomásairól, a jelenről és a jövőről.

Ami eddig történt

Az eredeti szakmám szerint szakács vagyok, tehát nem onnan jött a zenemániám: az egyetlen közös vonás, hogy mind a kettő vendéglátós szakma. A pályám kezdete a szokásos diszkós-történet: iskolai bulikban, házibulikban zenéltem. A bakelitlemezekre való áttérés '96-ra datálható; egy évvel korábban jutottam el először egy house klubba Olaszországban, ahol láttam, miről is szól igazából ez az egész. Itt hallottam először igazi mixet, és onnantól fogva kezdtem el vásárolni a bakelitlemezeket. Eleinte csak az motivált, hogy a bakelit mennyivel szebben szól, meg az, hogy igazi kuriózum volt, hogy "fekete korongon" vannak meg a zenék. Szép lassan megvettem otthonra a lemezjátszókat és a keverőt, és megtanultam magam is mixelni. Ahogy egyre inkább ráéreztem, jártam zenélgetni kisebb bulikra haveroknak, és láttam, hogy bejön az embereknek. Akkoriban is már az Undergroundban vásároltam főleg, meg az akkor még létező Black Market-ben. A bakelitmániámból kifolyólag eljutottam Londonba is, és eljártam Bécsbe lemezeket vásárolni-csak erre kerestem, szinte minden pénzemet erre költöttem. Aztán amikor Shulz meghirdette a DJ-iskoláját, beiratkoztam; ez is segített az alapok elsajátításában. Megkerestem DJ Newl-t, aki akkoriban Mendén a Wild West-ben volt rezidens, hogy tud-e segíteni, így eljutottam oda is egyszer-egyszer gyakorolni. Figyeltem, hogy mennek a dolgok, okultam, miközben kitartóan gyártottam és szórtam szanaszét a mixkazettákat. Ahová tudtam, eljutattam őket, így a Freee Magazinnak, Budainak, Tommyboynak, akiket csak ismertem.

Nem sokkal később aztán készítettünk egy saját zenét Brunner Zsolttal, ami megjelent egy korai magyar house válogatáson. Ezt a zenét hallotta a Jazz+Az remixalbum producere, és felkeresett minket, hogy csinálnánk-e egy átiratot a lemezére mi is. A dolog jól sikerült, fel is került a remixalbumra. Jött a lemezbemutató party a Hotel Royal-ban, ahol én voltam a warm-up DJ. A szettemet hallotta Tommyboy is, aki látta, mennyire küszködöm, hogy megmozgassam a túlnyomórészt sznob, öltönyös közönséget. Miután az emberek nagy része táncolt, meg olyan zenéket játszottam, amit itthon még szinte senki sem (szerencsére épp egy bécsi bevásárlóút után voltam), Tamás megkeresett, hogy lenne lehetőség zenélni. Ez tavaly nyár elején történt. Akkor nyílt a Siotour, meg akkor már lassan képbe került a C2, ráadásul egy napra rá a Freee-től is elkezdtek érdeklődni Newl jóvoltából, tehát beindult a szekér. Nem sokkal később felmerült, hogy mehetnék dolgozni a lemezboltba is.

A zenei stílus

Mindenféleképpen house. Azon belül pedig minden. A jazzy-től a deep-en és a tribal-on át egészen a progresszívabb, büntetősebb dolgokig bármi, ami tetszik. Amit most leginkább favorizálok az a west coast house; amerikai vonal, ami a deep house-hoz áll közel. Annak köszönhetően, hogy az Underground Records kiadónál dolgozom, elég jó a rálátásom a dolgokra, az új zenékre, műfajokra. Ezen felül folyamatosan figyelem a kinti rádióműsorokat, elsősorban Pete Tong és Danny Rampling műsorát.

A lemezbolt

Sokat számít, hogy ott vagyok a boltban. Számtalan embert ismertem meg az elmúlt bő egy év során, amióta itt dolgozom. Rengeteg kapcsolatot tudok kiépíteni, hiszen az Underground tulajdonképpen egyfajta meeting point DJ-k, klubmanagerek, promoterek, szakmabeliek számára.

A deep house

Nagy szerelem. Sajnos az országban nem igazán fogadja még el a szélesebb közönség, buliban igazából nem is játszható. Szerdánként a Garage-ban a buli legelején tudom csak játszani. Több oka is van, amiért nem igazán lehet játszani. Sajnos a közönség rosszul van nevelve; főleg vidékre igaz, hogy kizárólag a keményebb, illetve a slágeresebb dolgokra indulnak be az emberek. Ez egy ördögi kör, amiből szinte lehetetlen kilépni. Akkor sikerülhetne, ha létrejönne egy összefogás a lemezlovasok részéről, hogy mostantól próbáljuk rászoktatni a bulizókat az igényesebb, minőségi zenékre, de ez persze túlzottan utópisztikus gondolat. Nem olyan régen esett meg velem, hogy egy nagy vidéki klubban kellett játszanom, a buli elején. Fél 10-kor értem le, jó magyar szokás szerint alig harmincan lézengtek a klubban, de már akkor Richie Hawtin kőkemény Orange ep-je szólt, plusz hatos sebességen. Én csak néztem: mit tudok ezután játszani? Sajnos arra a zenére, amit igazán szeretek játszani, még nem igazán van igény itthon.

Fellépések

Rezidenciám egyelőre még csak a Garage-ban van. Sajnos még nem lépek fel annyiszor, mint szeretnék. A klubokra, nagyobb rendezvényekre általában csak a nagy, befutott neveket hívják el a szervezők, hiszen ők is igyekeznek biztosra menni. Van most egy társaság, akik kisebb bulikat szerveznek, amiket szórólapok segítségével hirdetnek, és amiken rajtam kívül Ludmilla és Radioedit játszik még igényesebb, minőségi zenéket. Én a bulik elején játszom, deep house-t, tribal-t illetve west coast-ot. Aztán próbálkozunk saját bulikkal is, ketten-hárman összeállunk, és egy kongással kiegészülve járjuk a klubokat.

A warm-up szerepkör

Ez már lassan tradíció a kezdő lemezlovasok számára. A mostanában befutó nagy sztár-DJ-k-mint Angliában Steve Lawler vagy Danny Howells-is warm-up DJ-ként kezdték. Öt-hat évig csinálták, persze egyre komolyabb helyeken, mire eljutottak odáig, ahol most vannak. Ez így van, elkerülhetetlen minden lemezlovas számára. Ezt is tudni kell csinálni, sőt, ez majdhogynem a legnehezebb feladat. Fel kell vezetni a közönséget, megalapozni a hangulatot, és olyan szinten tartani az embereket, hogy mire megérkezik az "est fénypontja", addigra őt már a teljesen felpörgetett bulizók várják. Ha ezt valaki jól csinálja, akkor könnyen válhat jó DJ-vé.

A Pete Walsh remix

Jött a felkérés, hogy remixet lehet készíteni a Summer Love-ra, megcsináltuk. Érdekes sztori volt. Pár hangmintát, ami az eredetiben is benne volt, megkaptuk, és elkészítettük az átiratunkat. Tudni kell, hogy az eredetiben is egy Sister Sledge-szám mintáit használta fel a szerző, így mi is alkalmaztuk ezeket. Csakhogy időközben kiderült, hogy ezeket a hangmintákat nem szabadott volna használni, mivel nem volt rá engedély. Kicseréltük őket, de úgy nem lett olyan jó. Viszont az eredeti, amit készítettünk, annyira megtetszett Pete Walsh-nak, hogy kiadta promo bakeliten, azt mondta, nem érdekli, ha kiderül is, és büntetés lesz belőle, neki ez jobban bejön, mint a sajátja. Amikor itt lépett fel, akkor is az én remixemet játszotta, teljesen végem volt, amikor meghallottam.

A zenekészítés

Rengeteg tervem van, de a lehetőségek sajnos korlátozottak. Függ attól, hogy mikor szabad a stúdió, mikor ér rá Brunner Zsolti, és persze mikor van nekem időm. Próbálok otthonra összehozni egy saját stúdiót, mert ötletem az van bőven, de mire ténylegesen odakerülök, hogy megvalósíthatnám őket, esetleg már elszállt az ihlet. Általában úgy dolgozunk együtt, hogy én viszek egy csomó hangmintát, elmondom, mit szeretnék, és Zsolti összedobja a dolgokat. Ő is hozza az ötleteit, de általában rám hagyatkozik a végeredmény tekintetében. Eddig szinte csak remixek készültek, meg egy pár saját szerzemény, de szeretnék jobban koncentrálni a saját zenékre. Itthon sajnos sok szempontból el vagyunk maradva; kevés a stúdió, nincs lehetőség a megjelenésre, az eladásra. Kizárólag magyar piacra gondolkodni nincs sok értelme: egy bakelitből eladni legfeljebb száz-százötven darabot lehet, ez pedig édeskevés. Most, hogy a kiadónál dolgozom, elég jól rálátok a magyar producerekre, és látom, hogy megvan az emberekben a potenciál. Vannak nagyon tehetséges szerzők, például Marcel, Yonderboi, Deutsch Gábor, ők már külföld felé is terjeszkednek, és vannak még hasonló tehetségek bőven.

Példakép

Tommyboy. Szerintem nem csak én vagyok így ezzel. Ő az, aki próbálja tartani a saját stílusát, és közben nevelni a közönségét, ahol tudja. Itt vannak a Sex-o-matic estek, ahol a deep house-tól a vokális house-ig mindenből a legjobbat próbálja bemutatni. Az egész élete nem szól másról, csak a zenéről, amit sok pályatársáról sajnos nem biztos, hogy el lehet mondani. Annyira, mint ő, szerintem senki más nem foglakozik a dologgal. Előremutató dolgokat csinál, és segíti a fiatal tehetségeket, olyanokat, akik a nemzetközi piacon is megfelelnek. A már említett Marcel, Yonderboi vagy Deutsch Gábor is az ő szárnyai alól indultak. Külföldi példaképem igazán nincsen, azaz mindig más. Tenaglia nagy király, aztán az aktuális favoritjaim Lawler és Howells, akik nagyon dark, mély zenéket játszanak.

A jövő

A hivatalos mixlemezem tavaszra várható. Még bőven van hová fejlődni, de úgy érzem, egyre jobban alakulnak a dolgok. Van még előttem néhány év, hogy eljussak egy komoly szintre, és elismert legyek mind lemezlovasként, mind producerként.

A Mix

Az itt meghallgatható mixbe a kedvenc dolgaimat próbáltam belesűríteni, a saját stílusomat, mindent, amit igazán szeretek, vannak rajta régi és újabb zenék is. West coast-tal, illetve deep house-szal indul, egészen a progresszívabb hangzásokig eljut. Ami belefér.

Canfyflipper

2000. december 10.