TECHNO, BAKELIT

Intervamp, Omega. Megjelenésük között hét hónap telt, a Deadcode Records mégis büszke lehet magára. Mert igaz ugyan, hogy a neves nyugati techno-kiadók havonta gyártott bakelitjeihez képest soknak tűnhet 7 hónapnyi különbség a két lemez között, hazai terepen viszont mindez elsőséget jelent. Mi több, abszolút elsőséget, hiszen versenytársak nincsenek. Tetszik vagy nem, tény: itthon jelenleg a Hyperspace-szervező Deadcode az egyetlen aktív techno-label. (más kérdés, hogy ez azért kicsit szomorú a magyar techno-kultúrára nézve...)

Hot X, Igor Do'Urden, Jay. Beszélgetésünk valójában a frissen megjelent Omegára épült, melynek kapcsán érdekes, olykor elgondolkodtató véleményének adott hangot a három Deadcode-dj...

...saját bakelitekről:

J.: Azért készítettem az Omegát, mert csak így tudok előrelépni, népszerűbbé válni. Kihívás volt, és nem könnyű. A laikusok azt hiszik, bemész a stúdióba, ahol de könnyű zenét csinálni, pedig ez nem így van. Sokat dolgoztam rajta. Végül is három különböző hangvételű anyag került a lemezre, az egyik kicsit könnyedebb, a másik darkosabb stílus, és van egy minimálabb kategóriába sorolható, lágyabb hangzású zene. Hasonlóra sikerült, mint amit eredetileg elképzeltem, amit szerettem volna, csak hát én általában soha nem vagyok elégedett, mindig jobbat akarok. Nézd, egyelőre nem várok átütő sikert, el kell még telnie néhány évnek ahhoz, hogy azt mondhassam, kezdek valamit elérni. Nem hiszek a hirtelen sztárrá válásban és abban, hogy azt meg is lehet tartani, mert nincs mögötte tartalom. Inkább a 'lassú víz partot mos' - elvnek vagyok a híve...

H.: Az Intervamptól valójában semmit sem vártam, egyszerűen kipróbáltuk magunkat, hogy ki tudunk - e adni egy bakelitet és hogy vajon milyen lesz a fogadtatása. Kis szériában gyártott lemez volt, ami aztán nagyon jól fogyott Bécsben és Budapesten is. Most megjelent Jay-től az Omega, a következőt én csinálom, Deadcode 03 - Transmission Error címen lát majd napvilágot, terveim szerint január-február körül. Olyan hangzás lesz ezen a bakeliten, ami abszolút techno-partikra készült, megpróbáltam úgy formálni, hogy teljesen belepasszoljon az általam játszott zenékbe.

I.: Ahogy Hot X is mondta, az Intervamp tulajdonképp egy próba volt. Valamilyen formában önreklám, másrészt meg hogy zenei egyéniségként kibontakozhass. Ez volt az első szerzemény, ettől kezdve lehet sorakozni, most már mindenki készíti a sajátját. Én május körül szeretnék kiadni egy bakelitet, ami nem feltétlenül azt a stílust tükrözné, amit dj-ként zenélek. Próbálkozok, vannak ötleteim, és hát az, hogy dobolok nyolc éve, sokat számít a szerkesztés tekintetében. Engem keményebb alapok jellemeznek a hangszeres és az elektronikus zenében egyaránt, mégis azt mondom, ha ki tudom adni azt a bakelitet, az nem szól majd, hogy halál kemény legyen. Nem tudom, döbbenteni akarok-e vele, vagy kalandozni... egyszerűen azt akarom hogy senki másra ne hasonlítson, sajátos hangzást szeretnék megvalósítani.

...hakni vagy bakelit:

J.: Melyik népszerűsít jobban? A haknizással szemben én mindenképp abban látok több lehetőséget, ha egy dj kiad egy bakelitet. Mondjuk annak jónak, egyedinek kell lennie. Ha valaki extra szuperül mixel, attól még befuthat persze, de igazi áttörést a saját lemezek készítése eredményezhet.
Nekem például a visszajelzések számítanak. Nem az, hogy mennyi fogy belőle, hanem hogy mit reagál a közönség a lemezre egy mixen keresztül.
Ami az úgynevezett haknit illeti, egyre több helyre hívnak, de ezeket meg kell válogatni. Én nem akarok úgy haknizni, ahogy egyes dj-k, egy hétvégén hatvan helyen játszani. Egyelőre még a zene miatt csinálom a dolgot, úgyhogy számít, hol mit tudok nyújtani. Nem mondom, hogy a pénz nem kell, de e tekintetben másodlagos kérdés.

H.: Mindenekelőtt szögezzük le, hogy a Deadcode dj-i sohasem vállaltak és nem is fognak vállalni haknizást, azaz egy éjszaka leforgása alatt történő több helyen való fellépést, vagy például a klubtulajdonos kérésére funkhouse-szett prezentálását. Ilyen nálunk nem volt és nem is lesz.
Sokkal többet jelentenek ennél a külföldi meghívások, ami egyrészt az Intervampnak is köszönhető, másrészt természetesen kell hozzá egy jó ügynökség, nekem például DJ Felipe bécsi irodája, a Titan Production intézi az ezzel kapcsolatos dolgokat.

I.: Itthon nem ad ki senki bakelitet, mert nincs rá kereslet az országban. Azoknak a nagy dj-knek, akiknek a turnék során kialakult a közönségbázisuk, nincs szükségük a bakelit általi önreklámra. A haknizás pénzről szól, mint minden. De nem mindegy, hogy ennek a pénznek milyen a csomagolása: úgy kaptad, hogy szívvel-lélekkel tettél érte és tudod, hogy amit elértél az a saját érdemed; vagy megy az ember egy séma után, mások ízléséhez igazít, és önmagát megtagadva leadja a klubban, amit éppen kell és kész...

...határokon innen és túl:

J.: Ne menjünk messzire, Ausztriában mindennaposak a techno-bulik, hétvégénként 4-5 party közül válogathat az ember. Ennek ellenére, vagy épp ezért az ottani közönség nem annyira lelkes, mint a magyarok. És nem értik jobban a zenét, maximum csak tisztában vannak azzal, ki játszik éppen, milyen lemezt rakott ki, de ettől függetlenül nem értik jobban.

Sokkal hozzáértőbb viszont a cseh közönség, akik ráadásul nyíltak, közvetlenek. És előrébb tartanak techno-kultúrában nálunk! Élő példa, hogy a Space DJz két tagja már hétszer járt Brno-ban, míg Magyarországon egyszer sem. De mondhatnám azt is, hogy Inigo Kennedy-t ovációval fogadták, mikor még fel sem rakta az első lemezt. Nálunk nem tudják, kicsoda Inigo Kennedy, holott ő az egyik legmeghatározóbb alakja a techno-zenének. Szóval van még itthon fejlődnivaló...

(A december 9-i Hyperspace megmuttata, kicsoda Inigo Kennedy. Aligha felejtjük el! - a szerző)

H.: A lehetőség Magyarországon is bármire adott. A probléma inkább az, hogy a médiának (tisztelet a kivételnek), fogalma sincs erről az egészről, ezért nem mer vagy nem akar a techno-val foglalkozni. És ebből következően az átlagember sem tud semmit, ezért nincsenek tíz-, tizenkétezren a Hyperspace-en; nem úgy mint a hasonló jellegű német, osztrák vagy cseh rendezvényeken, ahol közel azonos belépőért szinte ugyanazok a fellépők játszanak, mint nálunk. Ugyanakkor hangsúlyoznám, a lehetőség adott! Panaszra nem lehet okunk, mert mindezek ellenére egyre többen jönnek Hyperspace-re, egyre többen tudják, hogy ott milyen zenével találkozhatnak, és hogy valójában kik az elismert dj-k Nyugat-Európában... és most nem az angol vagy német kommersz klud-dj-kre gondolok!
Egyébként nem könnyebb a helyzet Csehországban, vagy Szlovéniában sem, nem működnek másképp a partik, de az emberek jóval informáltabbak a technóról. Láttam cseh elektronikus zenei szaklapot, olyan egészségesnek tűnt, mintha német Groove lett volna csehül írva. Ettől mi még nagyon messze vagyunk. Egy példa: itt járt nálunk a szlovén Umek, aki minden második magyar techno-dj listáján fent van, és aki a keleti régióból betört a nyugat-európai, sőt a világ techno-színterére, mégsem készült vele egyetlenegy interjú sem! A kutya nem kérdezte meg tőle: Öreg, hogy a f...ba csináltad ezt?! Addig, amíg erre nem kíváncsi a magyar szaksajtó, le is leszünk maradva, elég rendesen!

I.: Az a fajta techno, amit a Hyperspace és a Deadcode képvisel, Magyarországon igencsak gyerekcipőben jár, vagy még ott sem, hiszen nincs semmi anyag, ami ennek az ellenkezőjét mutatná.Nézzük a környező országokat, Szlovákiában Tokyék nyomatják a bakelitet; még ha nem is olyan iszonyatos tempóban, mint egy nyugati sztár dj, de tudják képviseltetni magukat külföldre is. Vagy szlovéneknél Umek, na és Inigo Kennedy, aki végül is onnan ment Angliába...
Magyarországon amit a média és a marketingrendszer láttatni enged, azt kapja a közönség. Ami kívül esik ezen, azt vagy észreveszi vagy nem. Ami igényes, az nem hallható bárhol, utána kell menni, nincs eléd téve. Vagy megpróbálsz önerőből informálódni, előrébb jutni, vagy megelégszel azzal, ami itt van, amit itt a szádba rágnak.
Én például örök elégedetlenkedő vagyok, nem elégít ki az itthoni helyzet, de ez van, mit csináljak? Viszont ahhoz képest, amilyen zenét művelek, mégsem lehetek elégedetlen, mert ha megnézed hogy Magyarországon rajtunk kívül ebben a stílusban kik és hányan mozognak, akkor azért észreveszed a különbségeket. Persze köztünk és az agyonmenedzselt sztárok között is megvannak a különbségek, de ez mindenhol így működik, csak kint jobban fel van osztva a zenei piac, jobban kialakult a zenei kultúra. Ott is megvannak Budaik, ott is megvannak Hotik, csak épp nincsenek ilyen hatalmas zenei elcsúszások egyes dimenziók között. Magyarországon ez az egész téma alapszinten mozog, úgyhogy lesz még bőven keresnivalónk e téren. Majd meglátjuk...

Addig is jó zenét kell csinálni, tekintet nélkül a stílusbeli határokra. Mindig is utáltam, hogy ilyen stílus olyan stílus, felvágni azzal, ki mit játszik. A zene egy határtalan dolog, nem lehet szabályok közé szorítani. Nem feltétlenül kell megnevezni. Az mindegy, hogy mit mondasz. Mutasd meg!

Tys

2000. december 27.