SNOOPY, egy eklektikum története

Egy hangulatos csütörtök este sikerült összehoznunk SNOOPY-val egy kellemes beszélgetést. Aki valaha is hallotta Snoopy-t játszani, az tudhatja, hogy szívét-lelkét beleadja minden egyes szettjébe. Aki pedig még nem, azt szívesen várja 2000. december 17-én a Riviera Cafe-ban tartandó születésnapi partyjára. Ha elküldöd telefonszámodszámod sms-ben a 06-20-9-886-152 -re, bővebb felvilágosítást is kaphatsz a buliról.

- Hogyan kerültél kapcsolatba a zenével és a mixeléssel?

- Kisgyerek korom óta szeretem a zenét, és már akkor is megértettem, hogy milyen érzelmeket képes kiváltani belőlem.
Kezdetben nem tudtam megtanulni a mixelést, bár éreztem, mit kell csinálni, de nem hallottam meg. Ez olyan, mint amikor a megoldáshoz szükséged van egy képletre, és a képlet nélkül nem tudod meg a megoldást. Amikor megvan a képleted, onnantól viszont az összeset meg tudod csinálni. Vagy akár hasonlítható a sporthoz is: az elején abszolút nem megy, utána addig fejleszted magad (persze iszonyatos tempóval és megállás nélkül), hogy eljuthatsz akár profi szintre is. Nem csak az a lényeg, hogy fogsz két zenét, összemixeled és az emberek táncolnak rá, hanem ez egyfajta önkifejezés. Én ezt művészetnek tekintem.

- Pályafutásod elég hullámzó volt. Elmondanád, hogyan is kezdted és mire vitted az évtizedes mixelési háttereddel?

- Amikor elkezdtem a szakközépiskolát, megismerkedtem Kúti Nándival (DJ Winnie, Colosseum) és tőle tanultam meg mixelni. Előtte már próbálkoztam nagyon amatőr szinten egy tinidiszkóban Szentendrén, majd Újpalotán. Tehát kb. tíz éve foglalkozom már a zenével, és Nándinak köszönhetem, hogy megtanultam keverni. Belevágtunk egy diszkóba, de az csak pár hétig ment. Gyakorolgattam, de csak kb. két hetente egyszer jártam ki. Én akkor még egyáltalán nem vettem lemezeket, neki meg mindig voltak újak, és ezek inspiráltak engem. Csodálkozott is rajtam, mert általában jól mixeltem úgy, hogy alig gyakoroltam.
Kertész Balázzsal az iskolában ismerkedtem meg, és ő nyitott egy Playhouse Cafe nevű helyet a Régiposta utcában, ahová hívott engem is dolgozni. Ez kávézóként, lemezboltként működött,de ruhákat is árultunk egyszerre, majd később mint éjszakai szórakozóhely is beindult. Itt nem mint lemezlovas dolgoztam, de egész héten lehetőségem nyílt arra, hogy a zenével foglalkozhassak. Kühl Tomi volt az egyik tulajdonos és hozta a vadiúj lemezeket, megismerkedhettem az underground kultúrával. Akkoriban nem tudtam, hogy mit kezdjek a mixelési tudományommal, nem voltam tisztában a stílusommal. Meg is kérdeztem a Kühlt, hogy szerinte alkalmas vagyok-e DJ-nek, mire ő csak annyit felelt: " Nem tudjuk, Snoopy, majd meglátjuk, de kezd el venni a lemezeket." Az ember nem mond ilyet valakinek, ha nincs vele konkrét célja.
Fél év elteltével eljöttem a helyről, kissé keserű szájízzel. De ott megismertem az akkori underground arcokat -- megfordult ott a Jutasi, a Robo, a Pöli féle brigád (akkor persze sokkal komolyabb volt az ő világuk).
Miután vége lett a Playhouse-nak, megismerkedtem H.P.Gömbivel -- aki nagyon komoly funky DJ volt akkor a Colosseumban -- és hívott, hogy dolgozzak ott. Akkoriban össz-vissz 18 lemezem volt (ezt a számot nagyon megjegyeztem), és ennyi lemezzel kezdtem el diszkózni a Colosseumban úgy, hogy még fülhallgatóm sem volt. Ekkortájt találkoztam a Sterbinszky Karcsival. Ennek külön sztorija van: hárman -- a Gömbi, Hatala Szabolcs és én -- sétáltunk a Ferenciek terére és egyszer csak megláttuk a Kareszt. Én ismertem, mert az Esso-ba jártam hat évig szórakozni, úgy is mondhatnám, hogy az ő zenéjén nőttem fel, majd utána jött a Kühl-ék féle világ. Így most ez a kettő keveredik bennem vegyesen: profi mixelési technika -- amit a Karesztól láttam hat éven keresztül -- és az underground tudás -- amit a Tamásnak köszönhetek, és ez teljesen más hangulatot ad neki.
Szóval összefutottunk, és a Gömbi megkérdezte tőle, hogy hallott-e engem már diszkózni. Nagyon segítőkésznek bizonyult, mert sikerült elhelyezkednem a Bedrockban. Innen kezdődik igazából a történet.

A Bedrockban kb fél évig warm-uppoltam, aztán utána egyből jött az E-Play. Annyira ment nekem a bemelegítés, hogy mindig teltházzal adtam át a tánctermet. A barátaim is sokat segítettek, köztük kiemelném az izraeli DJ srácot, E-Tai-t. Andrew J. is normálisan állt hozzám; odajött és azt mondta: " Nagyon komoly, amit csinálsz, szerintem te vagy az egyik legjobb fiatal, aki a szakmába bekerült."
Az E-Play-ben 2 és fél évet dolgoztam, de ekkor már nemcsak warm-up-poltam, hanem ott már sikerült kinőnöm saját magam. Ekkor indult be az E-Play klubturné is, szinte az egész országban felléptünk. Az egyik helyen mindig a Lion melegített, a másikon pedig én. Jártam mindenhol, rengeteg mindenkivel ismerkedtem meg, bővült a csapat, pl. csatlakozott Fekete FC, Andrew J, Gemhand, lehet, hogy még az M-Sky is. Megalakult a Flashback nevű promóciós iroda, ahol DJ Sylvie intézte az ügyeket, és beajánlottak mindenhova. Egy szerencsétlen autóbaleset következményeként azonban megfogadtam, hogy egy este nem megyek több helyre zenélni.
Visszatérve az E-Play -es korszakomra, amikor Sterbinszky Karesz kiszállt, mert nem értett egyet a vezetőséggel, kitalálták, hogy mi, fiatalok (Fekete FC, Andrew J., Gemhand, Saint és én) vegyük át a helyet. Ekkor már kevesebb támogatást és reklámot kaptunk. Pedig voltak ott is nagyon klasszul sikerült bulik: a születésnapi party, az Industry-nyitós buli és a záróparty -- ezeket tekinthetjük csúcspontnak.
Miután végetért ez a korszak, nagyon elkeseredtem, nem tudtam, mi lesz velünk. Ekkor már a Karesszel abszolút nem tartottuk a kapcsolatot. Egy véletlen találkozás során azonban lehetőségem nyílt arra, hogy a Replay Store-ban beindíthassam a lemezboltomat (régen itt egy Underground Records üzemelt). Kis tőkebefektetéssel sikerült összehozni az üzletet, megnyitottam, bár igazából nem reméltem tőle semmit. Hét hónapig tartott.

Próbálkoztam később a Fashion Cafe-ban és a Bankban is (ahol a második buli fergetegesre sikeredett), majd visszavonultam, a promóimon dolgoztam, gyakoroltam, tehát tanultam. Időközben a Supersonic-ban is zenélgettem, a legjobb bulim ott augusztus 26-án, a Budapest Parádé után volt; aznap estére megkaptam a kistermet. Akkorra annyi minden gyülemlett fel bennem, annyi érzelem várt kitörésre, hogy elszántam magam arra, hogy aznap este kizenélek magamból mindent. A kisteremben ezen az estén páratlan hangulat uralkodott -- sikerült véghezvinnem, amit akkor elterveztem. Ezután a Sonic-ban szabad kezet kaptam, megbíztak bennem az emberek, és most már azt játszok nekik, amit akarok -- a szettem végén már olyan finom zenéket játszom nekik, hogy szinte kifolynak a tánctérről. Értékelik, mindig tapsot kapok és tudják, hogy 4-6-ig Snoopy két trance órája következik, ami mindig frenetikusra sikerül, persze ezt megspékelem egy kis technoval is.
Peet-tel együtt kitaláltuk az Eclectic Evening partysorozatot (az eclectic kifejezés az eklektikus zenei hangzásunkra vonatkozik leginkább), amiből eddig sajnos csak kettőt sikerült megcsinálni, mert a Bankból végülis -- fogalmazhatok így -- kiraktak. Bevallom, az elsőn tényleg kevesen, kb 480-an voltak, a másodikon azonban már 700-an és félelmetes volt a hangulat. Az E-Play óta nem éreztem ilyen jól magam.
Itt tartok most, és izgatottan várom a 2001-es évet.

- Miért, tervezel valamiféle változást?

- Jövőbeli terveim között szerepel, hogy 2001 január 1-től egy kicsit bekeményítek, jobban odateszem magam a dolgokba. Elgondolkoztam azon, hogy ha tavaly össze tudtam hozni a Flörtöt a Karesznak-- a dekorációt, a szponzorokat -- akkor ezt magamnak is meg fogom tudni csinálni. Kicsit üzletként fogom tekinteni a szakmát, de nem úgy, mint ahogyan sok DJ. Nem feltétlenül vállalnék el minden héten munkát. A barátaimat és a kapcsolataimat is szeretném ebbe belevonni, hiszen sok kicsi sokra megy.

- Mi a véleményed a többi DJ-ről és a szakma mai állásáról?

- Széthullott a régi csapat, mint elég sok minden ebben az országban. Ezt nagyon nehéz újjáépíteni, mert ha az új generációhoz tartozol, akkor egyszerűen nincs esélyed, mert az idősebb korosztály félti a kiharcolt pozícióját. Ezen nem lehet változtatni. Egy 10 milliós országban, ahol 2 milliós a főváros, egyszerűen kicsi a piac ennyi lemezlovasnak, és mindenki túlságosan akar érvényesülni.

A legnagyobb gond pedig az, hogy a szórakozásból és a szórakoztatásból iszonyatosan hiányzik a kultúra. Egy pár arcon kívül senki nem neveli a közönséget. A pénz nagy úr... Persze ez a világon mindenhol így van, ezt el kell fogadni és emellett kell alkalmazkodni. Csak a világ többi országában a kis underground lemezlovasok, mint pl én, ezt meg tudják csinálni, mert ott van piac.
Elmondhatják magukról, hogy van nekik egy 6-700 fős baráti körük (nem rajongótáboruk), akiknek minden héten le tudják játszani az újabb korongokat, tudnak vele foglalkozni és tudják fejleszteni magukat, mert nekik bizonyára megvan a fix anyagi hátterük.

- Milyen hanghordozóid jelentek meg eddig?

- Négy promóm készült el, ezek csak kazettán jelentek meg. Az első a Freestyle, ami számomra újdonság varázsaként hatott. A második a Monoton Vision, ami szerintem nagyon rosszul sikerült, mert nem találtam a zenei hangzásomat.A harmadik az E-Play, The End?, ami a tipikus bulizós hangulatot árasztotta, de szerintem ez is egy kicsit kesze-kusza. A negyedik egy 10 számos promó, nagyon komolyan összerakva, master nélkül. Ezt Széll Lacinak készítettem az UCMG-nél, és szívemet-lelkemet beletettem a produkcióba. Ezután készítettem még kettőt, de ezek már nem juthattak el a közönséghez és nem is volt semmiféle céljuk.
Tervezek most egy nagyon komoly mixet, és Belgiumban, a Banzai Records-nál bepróbálkozom vele. Nem azt szeretném, hogy az embereknek az jöjjön le, hogy itt van még egy house DJ, és ő is zenéket mixel egymás után. Egy olyan ajándékot szeretnék adni az embereknek, mint a Northern Explosure; minden érzelmet beleraknék egy 13 trackes CD-be. Ha ez jövőre nem is jön össze, 2002-re bizonyosan összehozzuk. Előtte egy komoly három hónapos előkészületet tervezek, és szeretném megütni a nyugat-európai szintet. Számomra a maximumot a GU sorozat jelenti, ilyesmit szeretnék én is. Legnagyobb álmom, hogy a GU-nak egyszer elkészítek egy elég komoly mix CD-t.

- Hol hallhatnak Téged a közeljövőben?

- Szeretném folytatni az Eclectic-et, a harmadik része egy zártkörű rendezvény lesz a születésnapomon, december 17-én vasárnap a Riviérában. Meghívóval lehet csak bejönni, amit nálam lehet kérni. Chriss fog warm-up-polni, majd Peet-tel ketten, mint Peet és Snoopy négy lemezjátszós szettel rukkolunk elő. Olyan hangulatot szeretnénk előidézni -- és nem majmolni -- mint amit a Deep Dish csinált a szigeten. Célul tűztem ki, hogyha máshogy nem tudunk robbantani a szakmában, akkor úgy fogunk, hogy mi csakis ketten dolgozunk, négy lemezjátszóval, ugyanazzal a technikával. Lehet, hogy egy hónapban csak egyszer fogunk játszani, de az olyan lesz, mint amilyennek lennie kell.
Januárban Szabadkán is fellépek, majd ugyanebben a hónapban a Colosseumban rendeznek egy Classic Party-t, ahol Gömbi, Jován, Bárány; Rabbi, Chriss, Winnie és Cool mellett én is játszom.

Ágica

2000. december 15.