Frankie Knuckles

Sokan a house apjaként tartják számon. A szerénységéről ismert Frankie Knuckles egy angol internetes zenei magazinnak nyilatkozott New York-i stúdiójában. ...vagy vegyél elő egy régen elfelejtett lemezt és figyeld a reakciókat: egy emléket hozol elő, amivel megmelengeted a szívüket és megörvendezteted őket. Ezek a dolgok szükségszerűek ehhez a munkához. Mindig legyen valami a tarsolyodban, amivel meglepheted a közönséget

- Min dolgoztál mostanság?

- Egy új albumon dolgoztam, amit a Winter Music Conference-re szerettem volna befejezni, de nem sikerült időben elkészülnöm vele. Egy számmal azért tökéletesen kész lettem és el is vittem magammal Miamiba.

- Több időt vett igénybe, mint amire számítottál?

- Több időt vett igénybe, mert számos programozóval és mérnökkel szeretek együtt dolgozni. Az utóbbi 12 évben ugyanazokkal az emberekkel dolgozom és nem igazán szerettem volna ezen változtatni. Ha tudod, hogy minden rendben zajlik, akkor ragaszkodsz a dolgokhoz. Ez vagyok én -- a megszokások embere. Annyit utazom, hogy ha itthon vagyok, vagy a srácok nincsenek a városban, vagy elérhetetlenek, és néha pedig az én időm is szűkös. De azért hamarosan be fogom fejezni.

- Számtalan területen dolgoztál már; remixeltél, DJ-ztél és producerként is tevékenykedtél. Melyiket szereted a legjobban?

- Mindegyiket. Szerintem mindegyikben egész jó vagyok, de legelőször a DJ-skedés jött, majd a remixelés és ezután fogtam neki a zeneírásnak. Sikerült ezeket egyensúlyban tartanom, így szépen kiegészítik egymást, tehát nem mondhatom azt, hogy az egyiket jobban szeretem csinálni, mint a másikat. De ha mégis választanom kellene, akkor a lemezpörgetés mellett döntenék. Már annyi helyen játszottam szerte a világon, hogy szinte a repülő a második otthonom.

- Rengeteg nagy névvel dolgoztál már együtt. Van olyan valaki, akivel nagyon szeretnél együtt dolgozni, de még nem volt rá esély?

- Igen van, de nem szükségszerűen klubzenéről lenne szó. Szeretek kipróbálni különféle dolgokat. Például szeretnék együtt dolgozni Shirley Bassey-vel, de nem azért, hogy klubzenét készítsünk. Számára teljesen más zenét írnék és készítenék. Szívesen dolgoznék együtt másokkal is, de nem tánczenei téren. Teljesen újfajta módon közelednék a zenéhez. Ez nagyon bejönne.

- Milyen zenéket hallgatsz manapság?

- Klubszinten szinte mindent. Szabadidőmben pedig a kortárs és klasszikus zenét hallgatok, bármit, ami szöges ellentéte a house-nak, a klubzenének. Szükségem van arra, hogy kitisztítsam a fülem és a tudatomat. Rengeteg DJ egész nap mással sem foglalkozik, csak azzal a zenével, amit játszik. Én is minden nap kapcsolódom a zenémhez, de szükségem van egy kis szünetre is.
Néhányan naponta két órát játszanak. Van egy barátom, aki ezt csinálja 12 éve. Én ezt nem tudom csinálni. Szükségem van egy kis távolságra a zenémtől. Nem rég jöttem vissza Miamiból és jövő héten megyek Svájcba. De addig, amíg nem megyek Svájcba, nem pörgetem a lemezeket. Számomra és a közönség számára is meglepetés, amit egy este folyamán játszom, tehát nem tervezem meg előre, hogy mit fogok felrakni. Rengeteg új lemez van a piacon, és az emberek kellemesen meglepődnek a zenéimen ugyanúgy, mint én - ez tart kapcsolatban a közönséggel.

- Észrevettél valamilyen különbséget az Államok beli közönség és a többi közönség között?

- Nem, nincs különbség. Az egyetlen különbség talán az, hogy ők ismerik azt az országot, amiben élnek. Ettől eltekintve zenei téren ugyanolyanok. Ennek nagyon örülök. Olyan, mintha hordoznád magaddal a saját közönségedet, bármerre mész is. Támogatnak és hisznek abban, amit csinálok és a zenémben, amit én készítek. Nagyon bejön nekik. Pontosan tudják, hogy mit fognak tőlem kapni. Nincs találgatás, senki sem kérdezi meg, hogy mit fogok játszani. Az emberek automatikusan tudják, mire számíthatnak. Tudják, hogy sok soul, vokál és gospel lesz benne, de ugyanakkor nagyon felemelő lesz. Megpróbálom a táncparkettet mozgásban tartani, de egészen másképp, mint a mai fiatal srácok. A legtöbb fiatal srác 128 bpm-től kezd játszani, mondjuk 128 és 138 bpm között. Ez talán elég energiát ad a közönségnek, hogy a táncparketten maradjon. Én azonban hosszú távra tervezem a közönségem. Inkább szeretem hosszabb ideig ott tartani a őket, mint hogy állandóan változzanak. Ha olyan sebességen játszod a lemezeket, a táncparkett állandóan változni fog, mert az emberi test csak bizonyos mennyiséget bír elviselni. De ha mérsékelt sebességen játszol -- mondjuk 124-126 bpm-en (ez még mindig elég gyors) -- akkor nagyon jól működik a dolog, mert a szervezet könnyebben elviseli. Többen maradnak a parketten és nem mennek el, mert jól érzik magukat.

- Szerinted változott a szcéna a kezdetek óta?

- Persze vannak nyilvánvaló változások, hiszen mára hatalmas üzlet lett a dologból. Amikor én elkezdtem csinálni, még nem volt ilyen. Voltak éjszakai klubok, de nem volt akkora üzlet. A technológia is változott és megkönnyítette a fiatalok dolgát. Amikor én elkezdtem játszani, az összes zenét élő hangszerekkel vették fel, élőben játszó zenészekkel. Nem voltak elektronikák, amik megkönnyítették a DJ dolgát. Tényleg nagyon jónak kellett lenned, hogy összejöjjön az este. Főleg amikor az ütemegyeztetésre került a sor. Manapság a lemezeket egyenesen a táncparkettre szánják, így a DJ-nek könnyebb összemixelnie a számokat. Kicsit lehangoló, hogy bár a srácok nagyon jók, de nem vállalják a kihívásokat. Ez a szakma nagy figyelmet és koncentrációt igényel. Könnyen beleeshetsz abba a csapdába, amikor tudod, hogy lejátszhatod ezt és ezt a zenét, mert tudod, milyen hatást kelt a táncparketten, tudod, hogy be fog jönni az embereknek. Ekkor biztosra játszol. Ha nem próbálsz ki valami újat, ha nem állítod a feje tetejére a táncparkettet, akkor csak a biztonság érdekel. Vagy vegyél elő egy régen elfelejtett lemezt és figyeld a reakciókat: egy emléket hozol elő, amivel megmelengeted a szívüket és megörvendezteted őket. Ezek a dolgok szükségszerűek ehhez a munkához. Mindig legyen valami a tarsolyodban, amivel meglepheted a közönséget.

- Véleményed szerint inkább az üzletről fog szólni az egész, mint a kreativitásról?

- Szerintem rengeteg új arc tűnik fel, akiket arról ismernek fel, hogy jól végzik a dolgukat. Ők valószínűleg tényleg nagyon jók, de tudom, hogy ahogy múlik az idő, egyre nehezebb lesz megmaradniuk. Ez egy nagyon drága hobbi, mert a bakelit és a pozíciód megtartása elég sokba kerül. Néhány srácot észrevesznek, és megnő a népszerűségük. Hirtelen felkapják őket és elkezdenek mindent elhinni, amit magukról hallanak. Abban a percben, amikor ilyet észlelsz magadon, hagyd abba, mert vége a karrierednek! Így vélekedek erről, mert csak annyira vagy jó, mint a legutolsó fellépésed, csak annyira vagy jó, mint az utolsó lemezed. Néha ott vagy, néha pedig pihensz, de nem vagy gép. Egy dolog elmenni, és játszani, de ellenőrizned kell, hogy minden a te szád íze szerint alakul-e. És ha tudod, hogy egy kihívás előtt állsz, akkor nézz szembe vele és nyertesként gyere ki a dologból. Én mindig így közelítem meg a dolgokat. Elmondom az imáimat és végzem a dolgom. Remélem, akármi születik is meg, az emberek mellémállnak, és azért imádkozom, hogy mindenki épségben hazaérjen és hogy az Úr mindenkinek a legjobb estét nyújtsa.

- A dance a mainstream része lett. Szerinted ez jó dolog?

- Szerintem ez nagy dolog. Mert a dance muzsikának, a house-nak, a klubzenének ezt meg kell kapnia valahol a világon. Vannak még olyan kultúrák, ahol a jazz az elsőszámú zene. A popzene elárasztott mindent. Még Németországot is, ahol sokáig a techno volt a norma, most a popzene. Bármelyik műfajnak, ami egy egész generációnyi fiatalt megmozgat és ilyen sikere van, joga van ahhoz, hogy mainstream legyen.

- Sokat használod az Internetet?

- Igen, persze, most is a gép előtt ülök.

- Szerinted milyen hatása lesz annak a lemeziparra, hogy az emberek a zenéiket egyenesen felpakolják az internetre?

- Szerintem megvan a jó és a rossz oldala is. Nem vagyok abban biztos, hogy pontosan tudom, mik a rossz oldalai. Nagyon rendes mondjuk a Ministrytől, hogy élőben közvetít egyes fellépéseket, de ez sosem fogja pótolni az ottlétet. Hallgathatod a hangszórón és láthatod a képet, de nem ugyanaz, mintha ott lennél és az egészet élőben hallanád és látnád. Szerintem ez sosem lesz lehetséges. Engem is megkerestek a millenniumi buli alkalmából, ahol is műholdakat és monitorokat állítottak volna fel különböző klubokban Ázsiában, Ausztráliában és a világ különböző részein. Szerették volna közvetíteni a fellépésemet a képernyőn és a hangcuccon keresztül ezekben a klubokban. De belegondoltam, hogy mit érezhetnek azok a fiatalok, akik azon az este a kedvenc DJ-jüket szeretnék látni. Én személy szerint nagyon el lennék keseredve, hogy csak tv-n láthatom. Nem ugyanolyan, mintha élőben elsétálnál a DJ pult előtt és felnézel rá, hiszen csak képernyőn megy az egész. Akár a saját nappalimban is lehettem volna és ott rakhattam volna fel a lemezeket. Tudom, hogy ez lesz a jövő és rengeteg ilyen fellépésre számíthatunk. Következő szilveszterkor bizonyára lesznek olyanok, akiket világszerte lehet majd élvezni. Ez egyfajta változást hoz be a klubéletbe, de nem hiszem, hogy mindenki ezt akarná, mert elveszi az élő műsor varázsát. Még nagyon sokan szeretnek klubokba járni a többi ember közé, belenézni a kedvenc DJ-jük szemébe, látni azt, hogy min megy keresztül és mit csinál. Kisebb klubokban ez érthető lenne, hiszen nem tudnak finanszírozni olyan híresebb lemezlovasokat, mint Carl Cox, Morales vagy Frankie Knuckles, de meg tudják fizetni a műholdas összeköttetést -- talán ebben az esetben működne a dolog.

2001. május 9.