| eremy
|
e-mail |
2004-06-07 11:25:56 | 890. |
|
Olvastátok h Duncan mamája miket Írt a Blue tagjairól???Kiadott egy könyvet Mi ketten címmel!!!Meg kellene venni!!
Éljen a blue!!
|
| tooclose
|
e-mail |
2004-06-03 16:32:41 | 889. |
|
Meg mi is Őket! Ugyeeeeeeeeee?:-)))))))))))))
Előzmény: missblue (888.)
|
| missblue
|
e-mail |
2004-06-03 08:10:37 | 888. |
|
Jé, ki látogatott erre...
Igen, ez szerintem is így van!
Azért nekünk, rajongóknak köszönhetik, hog ennyire sikeresek.
Lehet, hogy nem fognak leugrani Magyarországra, hogy bejelentsék, de szerintme igenis ők fogják elmondani sajtón keresztül, és nem hagyják, hogy csak a kósza hírek miatt kétségbeesünk!!!
Szeretnek minket, ez tuti!!!
Előzmény: tooclose (887.)
|
| tooclose
|
e-mail |
2004-06-02 16:20:16 | 887. |
|
Úgy látom nagyon sokan hiszünk Bennük, nem véletlenül Ők a kedvenceink.
Engem egy dolog tud teljesen megnyugtatni. Egyszer írta valamelyik újság, hogy Ant azt nyilatkozta, hogy "Ha feloszlik a banda, arról először azok az emberek fognak tudni, akik szeretnek minket. Beleértve a sok rajongót..."
Én bízom benne, hogy ez így lesz!
Előzmény: dreamer (885.)
|
| Sexi_Alexandra
|
e-mail |
2004-06-02 16:19:10 | 886. |
|
sziasztok! Mizujs van veletek!? Hallotátok, hogy állítólag most már biztos, hogy feloszlanak!?
Aki hallott róla rajtam kívül az majd írja meg nekem! Köcce
sziasztok
cuuuuuuuuuuuuuuuup
|
| dreamer
|
e-mail |
2004-06-02 14:24:44 | 885. |
|
Szió!
Szerintem is így van, csak türelem. Egyébként, 100%, hogy a barátságuk nem szűnik meg azért mert egy ideig nem zenélnek együtt.
PEACE
Előzmény: missblue (884.)
|
| missblue
|
e-mail |
2004-06-02 08:23:13 | 884. |
|
Ők olyan szeretnivalóak, akár együtt vannak, akár nem.
És nem hiszem, hogy a barátságuknak azzal vége lenne, hogy szünetet tartanak, és az a lényeg!
Szerintem csak türelmesnek, és megértőnek kell lennünk, és hinni abban, hogy ha egyszer megígérik, akkor vissza is térnek!!!!
Előzmény: dreamer (882.)
|
| missblue
|
e-mail |
2004-06-02 08:21:11 | 883. |
|
Elolvastam, és válaszoltam is.:-)
Nekem meg a BSB meg a Five volt a kedvencem...
Előzmény: Angel Face (880.)
|
| dreamer
|
e-mail |
2004-06-01 22:15:41 | 882. |
|
Szió!
Abszolút egyetértek veled és én is remélem, hogy nem követik a példát. Én is bírom őket. Ha együtt vannak, ha nem!!!!
PEACE
Előzmény: missblue (874.)
|
| dreamer
|
e-mail |
2004-06-01 21:27:47 | 881. |
|
Uff Neked Is!!!
Igyekszem, de már tényleg annyiszor lehetett hallani, hogy valaki szünetet tart, csak éppen elfelejtett végetvetni neki. Egyébként tudom, hogy mire gondoltál. Tudom miért nem érdemes. Sőt jobb is ez így talán, hogy valaki szavaival éljek. Ja, meg lehet érteni őket. Minek korlátozzák magukat, mikor olyan sokrétű a tehetségük.
Tudjuk, de még mennyire, hogy tudjuk!!!
PEACE
Előzmény: Angel Face (872.)
|
| Angel Face
|
e-mail |
2004-05-31 22:12:49 | 880. |
|
Szia!
Fura hogy éppen az *N SYNC-et hoztad az egyik példának, mert régen ők voltak a kedvenceim, mondjuk nem azt mondom, hogy már nem bírom őket, de tényleg én is remélem, hogy a Blue egyszer ismét együtt lesz!!! Mondjuk én nagyon bízom a fiúkban!!!
Amúgy meg semmi baj,(mármint ami azt illeti, hogy a novelláidban más van Dunc mellett!!)! Ez már csak így szokott lenni!!
Amúgy láttam beraktad a novelládat ide is!! Tök jó, hogy beraktad, de egy vallomással tartozom... Majd ezt inkább mailben megírom.
Amúgy láttad a BBC prime-on a bubbulin'-t? Nagyon COOL volt!!
Na majd a mailt olvasd el!!!
Peace!!!
Bye!!
Előzmény: missblue (874.)
|
| missblue
|
e-mail |
2004-05-30 16:26:21 | 879. |
|
ÁLOMBÓL VALÓSÁG
Az álmokban nem lehet életet élni!
Legalábbis nagyon sok ember ezt így gondolja. Én ezzel soha nem
értettem egyet. Számomra az álmaim mindíg nagyon fontosak voltak.
Talán az az oka, h túl romantikus vagyok, talán az h. a valóság és a
hétköznapok számomra túl szürkének hatnak, talán az, h az életem túl
egyhangú és sivár. De az is lehet, h egyszerűen csak különc vagyok. A
választ nem tudom. Sokan sokfélét mondanak rólam, de 1 dolog biztos.
Mindig sziklaszilárdan ragaszkodtam az álmaimhoz, aminek – mint
ahogy az 1 romantikus filmben történik – Happy End lett a vége.
A story az érettségim évében kezdődött. Esti szórakozásként
a NET-en böngésztem BLUE-s oldalakat. 1 fórumon akadtam össze
Zsófival, akivel később nagyon jóban lettünk. Eleinte csak e-maileztünk,
aztán leveleztünk. Elég jól +ismertük 1mást. Rengeteg dologban
hasonlítunk: 1forma a csillagjegyünk, mind a ketten álmodozóak
vagyunk, és imádjuk a BLUE-t. Féltett célunk volt, h egyszer kimegyünk
Angliába és találkozunk a 4 sráccal. Mondanom sem kell, h sokan
inkább viccesnek tartották ezt a tervet, semhogy higgyenek benne. A
lényeg az, h mi bíztunk magunkban és az álmainkban! Már nyári
szünetünk volt. Mind a ketten belevetettük magunkat a pihenésbe,
hiszen az év végi hajtás minden erőnket felemésztette. Ő
szeptembertől gimibe ment, én pedig főulira. A szórakozás mellett
persze kínosan odafigyeltünk arra, h egyetlen BLUE játékot se
szalasszunk el. A sok próbálkozás és a kitartás +hozta +érdemelt
gyümölcsét. Beválogattak minket azon szerencsés emberek közé, akik
1 hónapot Angliában tölthettek, mégpedig a „4 kék srác”
társaságában. Mikor +tudtuk a hírt, majd’ kiugrottunk a bőrünkből
örömünkben. Szüleink eleinte tiltakoztak, aztán belátták, h nincs mit
tenniük, bele kell egyezniük az utazásba. Június utolsó hete rengeteg
készülődéssel és még több izgalommal telt. Anyuékat sikerült az
őrületbe kergetnünk azzal, h már otthon is állandóan angolul
beszéltünk, és a BLUE kazettákat az eddig +szokottól „kicsit”
többször
hallgattuk + minden nap.
Július 1-én a ferihegyi repülőtéren találkoztunk Zsófival életünkben
először, de ez 1 cseppet sem zavart minket. Az aggódó szülőket percek
alatt leráztuk és elfoglaltuk helyünket a repülőgépen. Az utazás
hihetetlenül rövidnek tűnt, hiszen végigbeszélgettük. Pontban déli 12
órakor landoltunk Londonban. A reptérről a többi magyar lánnyal 1ütt a
szállodába kísértek minket. Én Zsófival természetesen 1 szobába
kerültem. 1. dolgunk az volt, h haza telefonáljunk. Anyuék +nyugodtak,
hiszen egészségesen földet értünk, sőt, még a gépünk sem zuhant leJ!
Az 1 hónapnyi programot már aznap tudatták velünk. Majd’ minden
pontja városnézés volt. Az unalom garantált lett volna, de szerencsére
minden mondat vége ez volt:
„Anttel, Dunkkal, Leevel és Simonnal.”
Mi persze már ettől boldogok voltunk. Este természetesen hosszas
beszélgetésbe merültünk. Azt ugyan tudtuk, h másnap „randink” van
a
4 fiúval, mégis furcsa szorongás lett úrrá rajtunk. Annyi mindent
hallottunk Róluk, és már nem tudtuk, h melyik pletyka igaz és melyik
nem. Nem akartunk csalódni bennük. Fura kettősség jellemezte
érzéseinket. Végül úgy döntöttünk, h nem foglalkozunk többet ezzel a
dologgal. Holnap minden kiderül, felesleges halálra izgulni magunkat.
Bekapcsoltuk az egyik BLUE kazit és szép lassan elaludtunk.
Az izgalom persze nem múlt el reggelre, sőt! Utoljára az érettségin
éreztem ennyire, h a szívem a torkomban dobog, ha dobog még
egyáltalán. Reggeli utána társalgóban volt találkozónk a csoporttal.
Mikor beléptünk, tátva maradt a szánk. A 4 srác ott ált előttünk teljes
életnagyságban. Élőben persze sokkal jobban néztek ki, mint a
posztereken, pedig ott is +lehetősen helyesek. Első utunk a Big Benhez
vezetett volna. A séta azonban elmaradt, hiszen Angliában voltunk: 1ik
pillanatról a másikra ugyanis elkezdett szakadni az eső. Vmi mással
kellett tehát elütnünk az időt. A fiúk várták az ötleteket. Felmerült a
kártyázás és az Activityzés lehetősége is, végül 1 sokkal érdekesebb
dolog mellett döntöttünk: beszélgettünk. Mindenki kérdezhetett 1-1
dolgot a 4 fiútól és Ők is tőlünk. Így egyszerre szórakoztunk és
ismerkedtünk. Mi Zsófival a sor végére kerültünk. Én lettem az utolsó,
aki kérdezhetett. Már majdnem dél volt, amikor ránk került a sor. Zsófi,
ha tehette volna, Dunknak teszi fel mind a 4 kérdést, de a
játékszabályok miatt kedvencétől is csak 1 vmit kérdezhetett. A fiúkról
már sok mindent +tudtunk a délelőtt folyamán. Simon mesélt a
kislányáról, Ant a menyasszonyáról, Lee Lizzel folytatott viszonyáról és
diszleksziájáról, Dunk pedig kedvenc témájáról, a zenéről. Jól + kellett
tehát gondolni, h mit is kérdezzünk. Zsófi végül +tudta Duncantől, h
nem zavarja, ha 1 lány nála sokkal idősebb, v sokkal fiatalabb. Számára
az a fontos, h kölcsönösen szeressék egymást. Aztán mosolyogva
hozzátette „enyhe” akcentussal:
„A magyar lányok a legszebbek!”
A válaszkérdés egyszerű volt:
„Ki a kedvenced?”
Zsófi persze kissé elpirult, majd félénkségét mosollyal leplezve
határozottan kijelentette:
„Duncan James!!!”
Az utolsó kérdések rám maradtak. Beszélgettünk az albumokról,
kedvenc állatokról, Lettől pedig +tudtam – ami tulajdonképpen eddig
sem volt hétpecsétes titok -, h a legfontosabb nő az életében az
édesanyja. Még 4 kérdés hátra volt. Ant büszkén húzta ki magát, mikor
elmondtam, h Ő a Húgom kedvence, Duncan a barátnőm felől
érdeklődött (Zsófinak persze a torkában dobogott a szíve), Simonnak
elmeséltem h nyertem + a csuklómon lévő ezüst karkötőt BLUE és ONE
LOVE felirattal. 1 kérdés még hátra volt. Lee sokáig törte a fejét, aztán
azt mondta, h még gondolkodik rajta, de ha vmi frappáns dolog az
eszébe jut, akkor rögtön +kérdezi. Ebéd előtt még maradt pár percünk.
Egy újabb játékot már nem akartunk elkezdeni. 1-2 lány különböző
ötleteken kezdte törni a fejét, Lee azonban mindenkit +előzött, és a
másik 3 sráccal együtt énekelni kezdett:
„ If you’re feeling it tonight and U
wanna do me right,
U gotta shuffle a little and groove with me
It’s a BLUE infvitation, just come with me.
Shortly if U wanna dance & groove with me
This is your invitation!”
„Ha te is érzed ezt ma éjszaka és velünk akarsz lenni,
ne keress kibúbót, tarts velünk.
Ez a BLUE +hívása, gyere velünk.
Röviden: ha táncolni akarsz velünk,
az a te +hívód!”
A fiúk velünk ebédeltek aztán sajnos 1 interjúra voltak hivatalosak.
Indulás előtt Lee még odajött hozzám csillogó szemekkel:
„Eszembe jutott vmi. Akkor kérdezhetek?”
„Persze, hallgatlak!”
„Mit csináltok ma este?”
„Ha jól tudom, esti program nincs. Valószínűleg felmegyünk a szobába,
+hallgatjuk a két kazit, beszélgetünk…”
„Van 1 jobb ötletem. Nincs kedvetek sétálni velünk 1et? A mai
városnézés úgyis elmaradt.”
„Ez már 2 kérdés. Én benne vagyok, és szerintem Zsófinak sem lesz
ellenvetése. Mikor találkozunk?”
„Ha +adod a telefonszámodat, írok SMS-t. A szállodában nem jó, mert
a
többi lány…”
Ezután mind a 4-en elrohantak. Az eső szép lassan elállt és délutánra
egészen jó idő kerekedett. Mi fejest ugrottunk a ruháik közé, hiszen
melegítőben mégsem mehettünk Velük sétálniJ! Végül farmer és 1
kényelmes felső mellett döntöttünk.
A fiúkkal 6 órakor találkoztunk az egy utcányira lévő
cukrászdában. „Hatalmas +lepetésünkre” azonban csak Dunk és Lee
várt minket, a másik 2 srácnak nyoma sem volt. 1 darabig
beszélgettünk 1 finom tea mellett, aztán elváltak útjaink. Zsófi és Dunk
a belvárosba indult, mi pedig a Temze partot céloztuk +. A sétánk
azonban nem nyúlt vmi hosszúra. Pár utcányira ugyanis találkoztunk az
Atomic Kitten 2 kiscicájával. Liz hihetetlenül mérges lett és jó pár dolgot
a fejünkhöz vágott, amiket én nem nagyon értettem, hiszen ehhez
hasonló kifejezéseket nem igazán lehet a szótárban +találni. Ennek
ellenére úgy döntöttem, h visszamegyek a szállodába Tash
kíséretében. Liz hosszas magyarázkodásra késztette Leet, aki hozzám
hasonlóan elég feldúltnak tűnt. Tash nagyon aranyos volt. Rengeteget
beszélgettünk a gimis évekről, a kisfiáról, és mesélt Lee és Liz egykori
kapcsolatáról is. Nem
volt szükség arra, h bármit is mondjak, látta rajtam, h meglehetősen
bántanak az elmúlt események. Zsófi úgy éjfél körül érkezett +. Tash
elköszönt aztán +ígérte, h másnap ő is eljön velünk a városnézésre, de
Lizt otthon felejti. Zsófival hosszas beszélgetésbe kezdtünk. Az ő
estéje – finoman szólva – jobban sikerült, mint az enyém. Duncannel
rengeteget beszélgettek, és tettek 1 hosszú sétát London
belvárosában.
„Azt hiszem alaptalan volt a félelmünk – mesélte Zsófi. – hihetetlenül
aranyos srác! Egész este úgy beszélgettünk, mintha már évek óta
ismernénk 1mást. Azt hiszem bele tudnék esni, de ami még ennél is
jobb…”
A telefonom csörögni kezdett, azt azonban nem tudtam +, h ki keres,
mert lemerült, de az igazat +vallva nem is nagyon érdekelt.
„Úgy érzem én sem vagyok Neki közömbös. Holnap +int találkozunk!”
Az én balul sikerült estém után legalább volt minek örülni. A másnapi
találkozóhoz nem volt túl sok kedven, de hát azért jöttünk Angliába.
Reggeli után ismét a társalgóban találkoztunk a srácokkal és ott volt
Tash is, hál’ istennek Liz nélkül. Próbáltam kerülni Lee pillantását, de
ez
vhogy nem sikerült. Szemei tiszták, őszinték és +bánóak voltak. Az
előző estét azonban nem tudtam pillanatok alatt elfelejteni. Délelőtt
hosszú sétát tettünk Londonban. +néztük a Westminster apátságot és
a Towert is, végül a Hyde parkban ebédeltünk. Zsófi Dunkkal
elegyedett beszélgetésbe, én pedig Tash-el és Simonnal ütöttem el a
délelőttöt. Pár kínos szót váltottam Leevel is, de csak úgy, h Antony is
jelen volt. Ebéd után Simon lépett oda hozzám és 1 levelet nyomott a
kezembe, aztán csatlakozott a fiúkhoz és énekelni kezdtek:
„It’s sad, so sad
It’s a sad, sad situation,
And it’s getting more and more absurd.
It’s sad, so sad,
Why can’t we talk it over?
Oh, it seems to me,
That sorry seems to be the hardest word.”
„Ez szomorú, olyan szomorú.
Ez 1 szomorú, szomorú szituáció.
És egyre csak abszurdabb lesz.
Ez szomorú, olyan szomorú.
Miért nem tudtuk + beszélni?
Úgy tűnik,
A bocsánat a legnehezebb szó a világon!”
Egész testemben remegtem, amit persze csak Tash és Zsófi vett észre.
Visszamentünk a szállodába. A szobában kínos csend uralkodott. A 2
lány nem tudta mit mondjon, én pedig nem akartam beszélni arról, amit
éreztem, mert valójában én sem tudtam, h mit érzek. Tashnek el kellett
mennie, mert próbájuk volt. Zsófi már nem tudta lemondani a randiját
és őszintén szólva ez a +oldás 1ikünknek sem tetszett igazán, így öt
órakor ő is elment. Egyedül maradtam a szobámban fura gondolataim
társaságában. Unatkozni azonban nem volt időm. Anyuval beszéltem
telefonon, aztán leültem levelet írni Mártinak.
„Szia Manó!
Hihetetlen, h itt vagyok, de mégis igaz! Zsófi és a többi csaj nagyon
aranyos, a fiúk pedig iszonyú rendesek.”
Itt azonban +akadtam. Sokáig ültem a papír felett, de nem tudtam
hogyan írjam le Neki a történteket. Sokszor kezdtem újra a levelet, de
pár mondat után mindig +akadtam. Soha nem okozott gondot az írás,
most azonban minden teljesen más volt. Furcsa dolgok motoszkáltak a
fejemben. Kezembe vettem a Simontól kapott levelet. A feladó persze
Lee volt. Nem voltam benne biztos, h el akarom olvasni. Ekkor
kopogtattak. Levéllel a kezemben nyitottam ajtót. Lee állt előttem egy
szál kék rózsával.
„Szóval még nem olvastad el.”
„A parkban nem volt időm. Zsófi pedig nem rég ment el…”
„Csak bocsánatot szeretnék kérni, amiért ilyen kínos helyzetbe
hoztalak. Már este hívtalak, de kikapcsoltad a telefonodat. Azt
gondoltam, h haragszol, ezért nem jöttem fel.”
„Nem kapcsoltam ki, lemerült. Egyébként nem haragudtam… Vagyis
nem tudom. Azt hiszem sokkal inkább csalódott voltam. Amúgy sem
tartozol magyarázattal. Liz az ex-barátnőd, én pedig csak 1 rajongód
vagyok…”
„Hát ez az! Csak az ex-barátnőm! Nincs joga ahhoz, h beleszóljon az
életembe. Veled szerettem tölteni az estét és azt akartam, h nagyon
jól sikerüljön. Ehhez képest…”
A beszélgetésbe hosszú szünet állt be. Végül Lee törte + a csendet.
„Ezt a rózsát Neked hoztam. Szeretnék bocsánatot kérni. Nem lehet, h
mindent újra kezdjünk?”
„Köszönöm szépen. Akkor most +int a kérdések jönnek, v csak az esti
sétáig megyünk vissza?”
„Most kezdjük inkább ezzel” – mondta, aztán gyengéden átölelt és
+csókolt.
Zsófi pár perccel azután ért haza, h Lee elment. A dumaparty most sem
maradhatott el. Beszámolója alapján mindenki arra következtetett
volna, h Dunk a legaranyosabb pasi a világon, nálam az első hely
azonban már foglalt volt. A következő pár nap hatalmas boldogságban
telt. Már teljesen elfelejtettük azokat a dolgokat, amik első este jártak
a fejünkben. Hétfőn reggel azonban – 1 héttel +érkezésünk után –
Dunk komoly arccal állt Zsófi elé. A téma cseppet sem volt kellemes.
„Rengeteget gondolkoztam kettőnkről. Te egy nagyon aranyos lány
vagy, jól éreztem magam veled, de ezt nem folytathatjuk tovább. 9
évvel vagy fiatalabb nálam, és ez nagyon sok. Előtted még ott az egész
élet. Buliznod kell, eljárni a haverokkal és persze rengeteget tanulni. Én
már lassan 25 éves vagyok. Itt az ideje, h komoly kapcsolatom legyen,
+nősüljek és gyerekeket neveljek.”
Dunk monológja egészen hosszúra nyúlt. Zsófi minden mondatnál úgy
érezte, mintha egy kést forgatnának a szívében a legfájóbb mégis az
utolsó mondat volt.:
„Remélem barátok maradunk.”
Zsófi sírva rohant a szobába. Az aznapi programunk városnézés helyett
szomorkodás volt.
„Nem akarok a barátja lenni. Én SZERETEM!”
Nem volt könnyű +nyugtatni. Azt hiszem azt az utolsó mondatot Dunk
sem gondolta komolyan. Aznap este Zsófi egyedül akart maradni, ami
elég érthető volt. Én a 4 sráccal töltöttem az estét a közeli kávézóban.
A kedvem nem volt épp jó, amit persze Lee is észre vett és nagyon
haragudott Dunkra. Nem értette ezt az egészet. Jóformán egész este
Simonnal és Anttel beszélgettem. Egyszer csak Lee kezdett el halkan
énekelni:
„So Darling please don’t treat me like a fool
It’s been hard enough me, getting over U.
Darling, please don’t treat me, like U do
I’ll be damned if I gonna let, ya
Damned if I don’t forget, ya.
So, please don’t treat me – like a FOOL.”
„Kedvesem, kérlek ne kezelj úgy, mint 1 bolondot.
Nagyon nehéz volt elfelejtenem Téged.
Kedvesem, kérlek ne kezelj úgy, ahogy most teszed
Átkozom azt, h hagytam
Átkozom, h nem felejtettem el.
Kérlek, ne kezelj úgy, mint a BOLONDOT.”
Duncan végig gondolta a következő sorokat, amit tulajdonképpen neki
kellett volna énekelnie, most viszont sokkal inkább Zsófihoz álltak közel:
„Thought I gave U the best,
But is wasn’t enough.
U took advantage of my trusting heart.”
„Azt hittem, a legjobbat adtam Neked,
de ez nem volt elég.
Becsaptad a bízó szívemet.”
Elsuttogta ezt a pár sort, aztán elment.
Zsófi szíve szerint kerülte volna a találkozást, de ez nem sikerült.
Keddtől városnézés helyett táncóra volt a napi program, ő pedig imád
táncolni. Nem akarta, h Dunk teljesen tönkre tegye a szórakozását,
ezért úgy döntött, h nem hagyja ki a táncórákat. Az első nap még csak
beszélgetés volt a „napi anyag”, amit mi persze kihagytunk, így Zsófi
még eltölthetett 1 napot szomorú magányában.
Szerdán reggeli után elindultunk a szobánkba. Épp arról beszélgettünk,
h vajon melyik lesz az első tánc, amit +tanulunk, amikor Duncant
pillantottuk + az ajtónk előtt. Zsófi köszönés nélkül viharzott el
mellette. Becsapta maga mögött az ajtót. Mikor a szívtipró rájött, h ő
bizony nem fogja +hallgatni, úgy döntött inkább nekem panaszolja el
mi nyomja a lelkét.
„Kérlek! Legalább te hallgass +. Nem akartam +bántani. Egyszerűen
csak megijedtem. Féltem, h túlzottan kötődni fogok hozzá. Nem
akartam 2 hét múlva elveszíteni. Azt hittem, ha még most szakítunk,
akkor nem fog annyira fájni, de sajnos tévedtem. Nagyon szeretem!!!”
Nem tudtam mit mondjak. 1 ilyen vallomás után én biztosan a nyakába
ugrottam volna és soha többé nem eresztem el. Zsófi azonban egy
szót sem hallott az egészből. Legalábbis azt hittem. Mikor beléptem a
szobába, az ágyán feküdt és patakokban folytak a könnyei.
„Mindent hallottam. Én is szeretem, de nem tudom elfelejteni, amit
mondott. És különben is. Lehet, h igaza van, már csak 2 hetet vagyunk
itt. Nem akarok belegabalyodni egy ilyen kapcsolatba.”
Félig – meddig egyet értettem a hallottakkal, de én 1 dologban
tökéletesen biztos voltam. Szeretem Leet és nem hagyom, h bármi
közénk álljon. Lehet, h csak 2 hetet lehetek Vele, de az a 2 hét akkor
csodálatos lesz.
Ebéd után következett az első táncpróba. Mindegyikünk elég izgatott
volt. Az már „természetes” volt, h a Blue-s fiúkkal töltjük napjainkat,
de
h táncoljunk is Velük!!! J
Az első dal, amit gyakoroltunk a One Love volt. Ez a szám nemcsak
mozgásra, de gondolkodásra is késztetett minket:
„Late at night I’m still awake
Feel this is far more than I can take
I thought my heart could never break,
Now I know that’s one bitg mistake.
I refused to give up
I refused to give in
You’re my everything
I don’t wanna give up
I don’t wanna give in, oh no
Everybody sing:
One Love – for the mother’s pride
One Love – for the times we cried
One Love – gotta stay alive
I will survive!
One Love – for the city streets
One Love – for the hip-hop beats
One Love – Oh, I do U belive
One Love is all we need!”
„Késő éjszaka még fenn vagyok.
Ez az érzés már több, mint amit el tudok viselni.
Azt hittem, a szívem soha nem törhet össze.
Most már tudom, nagy hiba volt.
Nem adom fel
Nem adom + magam
Te vagy a mindenem
Nem adom fel
Nem adom + magam, oh nem.
Mindenki énekel:
1 szerelem – anya büszkeségére
1 szerelem – az átsírt időkért
1 szerelem – életben kell tartani
Túlélem
1 szerelem – a városi utcákért
1 szerelem – a hip-hop ütemekért
1 szerelem – én hiszek abban, h
1 szerelem, amire szükségünk van!”
a hallottak alapján cseppet sem lepődtem 3 azon, h Zsófi Dunk
nyakába ugrott. Szívem szerint és is +csókoltam volna Leet, de mire
észbe kaptam, ő már +előzött.
A következő 2 hétben rengeteget táncoltunk. +tanultuk az All Rise, a
Too Close, a Fly By és a One Love koreográfiáját. Már csak pár nap volt
az utolsó találkozásig, a záró koncertig. Estére randit beszéltünk + a
fiúkkal. Én Leevel a Temze partra mentem sétálni. Végig néztük a
naplementét, aztán sokáig beszélgettünk. Elmondta, h már az első
pillanatban feltűntem neki, pontosabban feltűntünk. Azt ugyanis nem
volt nehéz észre venni, h Dunk szemei Zsófira tapadtak. A vallomás
után én következtem, így hát minden gondolatomat +osztottam Vele:
„Tudod, ez elég fura. Veled kapcsolatban mindig kettős érzéseim
voltak. Egyik oldalon ott volt az a „kisfiú”, akiről botrányos cikkek
jelentek +, miközben a storyjaival hülyét csinált a sajtóból, az a srác,
akinek legfőbb célja az, h minél több lány ágyba vigyen egy nap alatt
és akinek legfontosabb dolog az életében a BULI!
A másik oldalon viszont ott volt a romantikus hősszerelmes, aki megírta
a Don’t treat me like a fool – t, aki telehintette a barátnője ágyát
virág
szirmokkal, és akinek a legfontosabb dolog az életben a családja és a
BLUE:”
„Ez nem fura. Az az érzésem, h már akkor tökéletesen ismertél, amikor
még nem is ismertél. Tényleg ilyen voltam. Még én magam sem tudtam
eldönteni, h melyik az igazi Lee Ryan. Nem lehettem egyszerre két
ember, pedig mind a kettő én voltam. El kellett döntenem, h ki is
vagyok igazán. Ez nem volt könnyű, hiszem mind a kettőnek voltak jó
tulajdonságai. Aztán jöttél te és mindent egy csapásra +változtattál.”
„Én? De hát, hogyan és miért?”
„U make me wanna call U
in the middle of the night,
U make me wanna hold U till the morning light.
U make me wanna love
U make me wanna fall
U make ma wanna surrender my soul.
I know, this is the feeling, that I just can’t fight
You’re the first and last thing on my mind
U make me wanna love,
U make me wanna fall
U make me wanna surrender my soul.”
„Kényszerítesz, h felhívjalak
Az éjszaka közepén
Kényszerítesz, h a karjaimban tartsalak egész nap
Kényszerítesz, h szeresselek
Kényszerítesz, h elesett legyek
Kényszerítesz, h feladjam a lelkemet.
Tudom, h ez az érzés, ami ellen nem harcolhatok.
Te vagy az első és az utolsó gondolatom.
Kényszerítesz, h szeresselek
Kényszerítesz, h elesett legyek
Kényszerítesz, h feladjam a lelkemet.”
Imádtam Leet hallgatni, mikor énekel. Különlegesnek éreztem magam
azokban a pillanatokban, hiszem nem minden lánynak adatik +, h
ennyire szeressék.
Zsófiék a Hyde parkban töltötték az estét. Ők is sokat boncolgatták
kapcsolatukat. Dunk percenként kért bocsánatot az 1 héttel ezelőtti
események miatt, pedig a gyönyörű percek minden rossz emléket
tövestől kitéptek Zsófi szívéből. Dunk +próbálta szavakba önteni
érzéseit, de ez vhogy nem sikerült. Az éneklés hozzá is közelebb állt,
mint a beszélgetés. Zsófinak egyetlen kérdése volt.
„Miért, miért én?”
A válasz roppant egyszerű volt és magától értetődő. Dunk
emlékeztette az első napi játékunkra, aztán dalba foglalta válaszát.
„Every day that I’m here with U,
I know, that it feels right.
And I’ve just got to be near U
Every day and every night.
And U know that we belong together,
It just had to be U and me.
Cose U bring out the best in me,
like no-one else can do
That’s why I’m by your side,
and that’s why I love U.”
„Minden nap, amikor itt vagyok veled
Tudom, h ez nagyon jó érzés.
Kell, h a közelembe légy
Minden nap és minden éjjel.
Tudod, h összetartozunk,
Csak Te vagy és én.
Mert kihozod belőlem a legjobbat,
Amihez hasonlót még senki más nem tudott.
Ez az, amiért melletted vagyok,
Ez az, amiért szeretlek!”
Már csak 2 napunk volt, amit a fiúkkal tölthettünk. A nyugtalanság
egyre fokozódott mindannyiunkban. Az utolsó nap hatalmas izgalmak
közepette telt. Délelőtt próbáltunk és már mindenkinek az esti koncert
járt a fejében. Miután befejeztük a táncot, Simonnak fontos
bejelentenivalója volt:
„Azt mindnyájan tudjátok, h ma este 1 szuperkoncertet adunk. Már
nem ez az első ilyen alkalom, ez a mostani mégis különleges. A
showhoz a táncosok is hozzátartoznak. Most azonban nem az a profi
társulat áll majd mögöttünk, akiket a BLUE közönség már +szokhatott,
hanem Ti!”
Nem tudtuk eldönteni, h sírjunk, v nevessünk. Döbbent csend lett úrrá
mindenkin. A legtöbben azt hitték, h Simon viccel, ám a szemei ennél
komolyabbak nem is lehettek volna. Lee és Dunk rémült tekintetünket
látva bíztatóan mosolygott, és kissé +szorították kezeinket. Tehát igaz.
Az egész délután azzal telt, h a fellépő ruhákat próbáltuk. Végül
sikerült mindenkinek kiválasztani a +felelő darabokat. 1-2 lány annyira
+rémült az előtte álló feladattól, h úgy döntött, ő bizony nem áll ma
este színpadra. A végén a többségnek inába szállt a bátorsága. Zsófin
és rajtam kívül mindössze 3 lány vállalta a fellépést. Vacsoránál rá sem
bírtunk nézni az ennivalóra. Úgy néztünk ki, mint a rémült kiscicák,
amikor kutya van a közelben. A koncertterembe 8 órakor kellett
indulnunk, így a hátra lévő 2 órát még hercegeink karjaiban tölthettük.
Az idő gyorsan elrepült és mire észbe kaptunk, már a fellépő ruhánkban
díszelegtünk. A színpadra lépés előtt mind a 4 srác mondott pár bíztató
szót és persze szerencse puszikat is kaptunk. A szívünk hevesen
kalapált, de amikor kigyúltak a fények és +szólalt az All Rise ismerős
dallama, minden idegességünk elszállt. Halálosan nyugodtak voltunk és
istenien éreztük magunkat a színpadon. Ameddig elláttunk hatalmas
tömeg látványa tárult a szemünk elé. Mindenki boldognak és
elégedettnek tűnt. A tömeg hullámzott, mi pedig úgy éreztük, h ez lesz
életünk legcsodálatosabb éjszakája. Mikor +tettük az első lépéseket, a
külvilág szinte teljesen +szűnt számunkra. Csak a zenére is a fiúkra
összpontosítottunk, abban a 2 órában semmi más nem számított. 1ik
szám követte a másikat, a hangulat pedig fergeteges volt. A koncert
utolsó száma előtt Lee köszönt el a közönségtől:
„Köszönjük nektek ezt a fantasztikus estét és a felénk áradó
hihetetlen
szeretetet és bíztatást. Azt hiszem, 1 élet kevés hozzá, h +háláljuk!
Utolsó számként a Stand up as a people-t szeretnénk elénekelni az
Atomic Kittenes lányok és a táncosaink társaságában. Mindenkit
szeretnék összefogásra bíztatni, hiszen 1edül sokkal nehezebb 1-1
feladatot tökéletesen +oldani. Azt hiszem, h az itt jelen lévő
emberekkel és a többi otthon ülő BLUE rajongóval már egészen 1
családdá kovácsolódtunk. Mutassunk példát a világnak és bizonyítsuk
be, h a béke és a szeretet a legfontosabb dolog a világon!”
Eleinte +ijedtem a feladattól, h Lizzel kell majd 1 színpadon állnom, de
végül kellemesen csalódtam. Tash sokat beszélgetett Vele és ő belátta,
h Leet már elveszítette. A beszéd alatt odajött hozzám és bocsánatot
kért, vmint nagyon sok boldogságot kívánt.
„Children always learnt by what they see,
So we gotta practice what we preach.
Don’t you know if thats the game of life
We refuse when we chose to fight.
If we can find a way
to work things out
The only way to start is
to start now.
I pray befor I sleep at night
That I wake up to find a clear blue sky.
When are we gonna stand up as a people
Realise that as people we’re all equal
We don’t want no world war sequel
For the love of god thing of the people!”
„A gyerekek abból tanulnak, amit látnak,
Így gyakorolnunk kell, h mit prédikálunk nekik.
Nem tudhatják, h ez az élet játéka
+tagadjuk, ha a harcot választjuk.
Ha + tudjuk találni a módot arra, h oldjuk + a dolgokat
Az egyetlen választásunk az,
Ha most kezdjük el.
Imádkozom mielőtt elalszom,
H felébredve 1 tiszta kék eget találjak.
Mikor fogunk fellépni emberként,
Rájönni, h emberként 1enlőek vagyunk mind?
Nem akarunk világháborút folytatatásként!
Az Isten szerelmére! Gondolj az emberekre!
Könnyek szöktek a szemembe mikor ott álltunk tizenketten a színpadon
1más kezét fogva és láttam, amint több tízezer rajongó énekli velünk a
számot 1 emberként. Mindenki a mellette álló kezét fogta, a szemeikből
pedig sugárzott a boldogság és a mérhetetlen mennyiségű szeretet.
Pár pillanatnak tűnt az a 2 óra, amit a színpadon töltöttünk. Gyorsan
átöltöztünk és visszamentünk a szállodába. Mindannyian azt kívántuk,
bárcsak soha nem érne véget ez az este!
Másnap délig aludtunk. A gépünk csak este 6- kor szállt fel, így még
ebéd után maradt pár óránk a szerelemre. A fiúk rengeteg ajándékot
hoztak. Kaptunk dedikált képeket, kabalákat, videó felvételt az előző
esti koncertről, képeket az itt töltött 1 hónapról és még sok más dolgot.
Volt azonban 1 hatalmas probléma: ők nem fértek be a bőröndünkbe!
A nagy rohanásban el is felejtettük, h már csak pár órát lehetünk velük.
Mikor azonban rádöbbentünk, hatalmas űr keletkezett bennünk, ami
egyre lejjebb és lejjebb húzott minket.
Arra már nem maradt időnk, he kettesben maradjunk kedveseinkkel,
mert a társalgóba kellett sietnünk. A fiúkon kívül ott volt Tash és Liz is.
Először tőlük vettünk búcsút, aztán jöhetett a nap legnehezebb része.
Mindenkin látszott, h nem szeretné, ha ennek az 1 hónapnak vége
lenne. A fiúk is szomorúak voltak, végül Antony vállalta, h elbúcsúztat
minket:
„Nem is tudom hol kezdjem. Annyi minden történt ezalatt az 1 hónap
alatt. Voltak vidám pillanataink és láttatok minket csalódottan,
rosszkedvűen is. Biztos vagyok benne, h az emlékeket mindenki jó
mélyen elraktározza a szívében, és mikor visszagondol ránk, mosolyt
csalunk az arcára. 1 hónap nem rövid idő. Azt hiszem alaposan
+ismertetek minket és persze mi is Titeket. Életre szóló barátságok és
azt hiszem nem árulok el nagy titkot, szerelmek szövődtek az 1ütt
eltöltött idő alatt. Nagyon örülünk annak, h +ismertünk titeket és
hihetetlenül szomorúak vagyunk amiatt, h még nem jártunk
Magyarországon, de ami késik, az nem múlik. Arról már most sikerült
+bizonyosodnunk, h tényleg a magyar lányok a legszebbek! Kívánjuk
nektek, h legyetek nagyon boldogok! +ígérhetem, h mi minden tőlünk
telhetőt +teszünk ennek érdekében!”
Minden lánynak patakokban folytak a könnyei. Mire Ant végzett a
beszédével a poggyászaink már a taxiban voltak és csak arra vártak, h
elinduljunk a reptérre. Zsófi és én a fiúkkal mentünk. Ezekben a
percekben már nem igazán tudtunk mit mondani 1másnak, ezért csak
némán szorítottuk szerelmünk kezét. Indulás előtt a fiúk még
elénekeltek 1 dalt:
„If you come back in my life
I’ll be there till the end of time.
And I swear, I keep U right by my side
Cose baby you’re the one I want.”
„Ha visszajössz az életembe,
Az idő végezetéig fog tartani.
Esküszöm, h melletted maradok,
Mert Te vagy az egyetlen, akit akarok!”
„Bár visszatérhetnék az életébe!” - mondtuk Zsófival szinte teljesen
egyszerre. Ehelyett azonban fel kellet szállnunk a gépre. Nagyon
szomorúak voltunk. A helyünkön kisebb +lepetés várt minket.
Mindkettőnk ülésén 1 csokor kék rózsa volt kísérővel.
„Mindörökké szeretni foglak!”
Késő este landoltunk Ferihegyen. Anyuék már vártak minket. 1 szót
sem kellett szólnunk, mindent tudtak, de h honnan, azt nem árulták el.
Augusztus első pár napja szomorkodással telt, aztán Parátfűrdőre
mentem az iskolai táborra. Nem volt épp jó kedvem, de Csabi vigyázott
rám és mindent +tett azért, h legalább 1 pici mosolyt az arcomra
csaljon. A tábor után a falunapi készülődés minden időmet lefoglalta.
Zsófi +ígérte, h ő is itt lesz. A sok próba mellett nem jutott időm arra, h
rossz kedvem legyen, de a kitartó munka ismét +hozta gyümölcsét. A
falunap nagyon jól sikerült. Csabiék +nyerték a kupát és a műsorral is
minden rendben volt. Az este fő száma a Desperado koncert lett volna,
de ők vmi miatt lemondták a fellépést. A legfurcsább az egészben az
volt, h ezt mindenki halálos nyugalommal fogadta. 10 perccel a
tervezett koncert előtt anyukám sétált a színpadra és minket is maga
mellé intett. Vmi azonban nagyon nem stimmelt, az első sorban ugyanis
Zsófi szülei ültek.
„Köszöntök mindenkit ezen a szép estén. Nagyon fontos nap ez a mai
Kisfalud történetében, hiszen mi lehetünk az első kis telepölés, akinek
1 igazi sztár együttest sikerült Magyarországra hoznia és vendégül
látnia. A most következő koncerthez nagyon jó szórakozást kívánok
mindenkinek!”
Anyu beszéde után lesétált a színpadról. Mi is követtük volna, de
hírtelen +szólalt az All Rise és a 4 srác jelent + fülig érő szájjal. Ekkor
minden teljesen világos lett. Előadtuk a 2 órás műsort, aztán alig
vártuk, h kérdőre vonhassuk Őket. A legfontosabb mégis az volt, h Lee
végre újra a karjaiba zárhatott és újra +csókolhatott.
Az utcabál ennél jobban nem is sikerülhetett volna. A fiúk nagyon
feldobták a hangulatot, így mindenki nagyon jól szórakozott. Már
hajnalodott, mikor haza indultunk, az pedig természetes volt, h csak
délben keltünk fel. Mikor Zsófival kitámolyogtunk a konyhába, Anyuék
már ott ültek a 4 fiú társaságában.
„Szeretitek egymást?”
Nem nagyon tudtuk, h ez most h jön ide és miért olyan fontos, mégis
mind a négyen kórusba vágtuk rá, h IGEN!!! Ekkor derült fény
mindenre. Miután mi Londonban felültünk a gépre, Dunk és Lee felhívta
a szüleinket és részletesen beszámoltak Nekik az elmúlt 1 hónap
eseményeiről. Augusztus első három hetét iskolakereséssel töltötték.
Zsófinak találtak 1 sulit, ahol az emeltszintű angol mellett táncot is
tanulhatott, nekem pedig egy olyan fősulit, ahol az újságírás és a TV
alapismeretein túl a klipp forgatás rejtelmeit is +tanulhattam. E mellett
persze rendszeresen részt vehettünk a táncpróbákon is. Anyuék – a
várttal ellentétben – 1 szót sem szóltak.
„Angliában sokkal több esélyetek van a jövőtöket illetően. Az iskolák
minden hónap végén kiküldik a jegyeiteket, és ha probléma lesz – amit
őszintén szólva nem hiszek – azonnal haza jösztök.”
Azt hittük álmodunk. Mind a ketten két nap alatt összecsomagoltunk és
elbúcsúztunk a családtól és a barátainktól. Igazság szerint nem voltam
tökéletesen boldog. Szerettem Leet, de mikor el kellet búcsúznom
Csabitól és a többi barátomtól, úgy éreztem, h kitépnek egy darabot a
szívemből. Végül mégis az utazás mellett döntöttem, hiszem az álmaim
kapujában álltam, és úgy éreztem, h be kell lépnem rajta, még ha fáj is
egy kicsit.
Augusztus 22-én ismét a repülőtéren találtuk magunkat. Nehéz volt
mindent magunk mögött hagyni és az első pár napban nem is tudtuk
felvenni a rohanó ritmust, de a fiúk mindenben segítettek és
támogattak minket.
Boldog voltam, de vmi hiányzott. Nem voltak körülöttem a +szokott
emberek. A szerelem mindenben kárpótolt és az igazat +vallva nem sok
időm maradt arra, h hiányozzanak az otthoniak. Az első pár hónap
+próbáltatásai után azonban beköszöntött a tökéletes boldogság
életembe. A szüleim és a Húgom +látogattak, amilyen gyakran csak
tehették, de ami még ennél is jobb volt, Márti is Londonba jött iskolába.
Így már 2 nagyon jó barátnőt tudhattam magam mellett. Sőt! Simon
segítségével Csabit beválogatták a Manchester ificsapatába.
Az évek hihetetlen gyorsan elrepültek. Négy év elteltével a fiúk úgy
érezték, kapcsolatunk +érett a házasságra. A leánykérésnek
természetesen elég furcsa módját választották. Elhívtak minket és a
barátainkat vacsorázni, majd elénk térdeltek és énekelni kezdtek. A
leg+lepőbb az egészben, h egy vadonatúj BLUE számot adtak elő, amit
még mi sem hallottunk. Szerintem a rajongók előtt nem aratott volna
nagy sikert, hiszen a téma az irántunk érzett szerelemük volt. Ezt az
ajándékot kaptuk Tőlük és két gyönyörű gyémántgyűrűt. Pár nap múlva
már az egész családunk Londonban volt és talpig fehérben vezettek
minket az oltár elé. Életünknek ez volt az a pillanata, amikor a
legboldogabbak voltunk.
Minden hihetetlen gyorsan történt. Pár hónappal később +született
Antony kislánya, akinek a Húgom lett a keresztanyja. Mi befejeztük a
sulit és ami a legfontosabb: tényleg BOLDOGOK VOLTUNK!
Sokan nem is törődnek az álmokkal, még többen vannak, akik
időpocsékolásnak tartják az álmodozást. Mi mindent 1 lapra tettünk fel:
+ akartuk valósítani őket. Nehéz volt elszakadni a régi dolgoktól,
beilleszkedni egy teljesen más világba, de sziklaszilárdan
ragaszkodtunk vágyainkhoz. Nem volt könnyű, csak magunkra
számíthattunk, de hittünk, bíztunk magunkban és végül SIKERÜLT!
Bebizonyítottunk mindenkinek, de mindenekelőtt saját magunknak, h
bármire képesek vagyunk.
Életünk legfontosabb mondata pedig:
Az akaraterő hatalom!
|
| missblue
|
e-mail |
2004-05-30 16:21:20 | 878. |
|
nagyon köszke
itt a második
|
| Diamond
|
e-mail |
2004-05-29 17:02:02 | 877. |
|
Szió missblue!!
Minden tiszteletem a tiéd!!!!!:))))))))))))
Nagyon tuti!!!legalább ez az egy dolog jó ezen az esős napon!!!!
Előzmény: missblue (875.)
|
| missblue
|
e-mail |
2004-05-29 16:28:50 | 876. |
|
Bocsi, kicsit hosszú lett, de ez az első novellám. Lehet, hogy van, aki már olvasta, meg persze van, akit nem érdekel, de aki kíváncsi rá, az elolvashatja.
Pusszantalak Titeket!!!
|
| missblue
|
e-mail |
2004-05-29 16:27:14 | 875. |
|
Blue Life
Az a nap is úgy kezdődött, mint a többi: koránkelés, tolongás
a buszon, aztán 1 unalmas érettségi előkészítő. Az írásbeliken már túl
voltunk. Míg a többi tini a verőfényes napsütést kihasználva minden
percét a szabadban töltötte, addig mi az íróasztalunk felett
görnyedtünk és a tételeinket bújtuk. Hát, igen! Ilyen 1 átlagos nap 2
érettségiző lány számára!
Az unalmas magyaróra után – ahol Nelli néni természetesen
nem felejtette el a fejünkhöz vágni, h már csak pár nap van a
szóbeliig – Márti, Reni és Kata társaságában elindultam az állomásra.
Belemerültünk a beszélgetésbe, majd hírtelen +csörrent a telefonom:
ismeretlen szám. A többiek elhallgattak, a beszélgetésből pedig csak
pár szót hallottak: Ez komoly? Köszönöm szépen! Hát persze! Viszont
hallásra! Miután nagy levegőt vettem, elmeséltem a többieknek azt,
amit még én magam is alig hittem el: Nyertem 1 3 hetes, 2 személyes
monacói utazást, amit a BLUE-s fiúk társaságában tölthetek elJ!!! 1
percig sem volt kétséges, h kit viszek magammal. Jelentkező akadt
bőven! Hugi is rajong a srácokért, de ő az utazás időpontjában – július
1 és 22 között – az olasz tengerparton fogja süttetni Magát. A
választott tehát Márti lett, a legjobb barátnőm. Ezután jött azonban a
neheze, mert a szülőkkel is közölni kellett a nagy hírt. Ők persze rögtön
összedugták a fejüket és hosszas tanakodás után +hozták
az „ítéletet”:
„Már elmúltatok 18 évesek, tudtok magatokra vigyázni. Az utazásnak
2
feltétele van: az érettségi és a sikeres felvételi.”
A következő 1 hónap lázas készülődéssel és persze rengeteg
tanulással telt. Ritka volt, h bárki is látott minket az utcán, azon ritka
alkalmakkor is a könyveinket bújtuk. Az érettségi időpontja hamar
eljött. Egyszerre mentünk be és kölcsönösen tartottuk egymásban a
lelket. Irodalomból stílszerűen Shakespeare-t, míg töriből az angol
polgári forradalmat húztam. Végül mindketten nyugodt szívvel
hagyhattuk el a termet: mi mindent +tettünk. Ennél jobb eredményre
még álmunkban sem gondoltunk! A bankettünk nagyon jól sikerült.
Rengeteget beszélgettünk életünk – akkor még azt hittük – legszebb
4
évéről.
Végre elérkezett a várva várt nap. Anyuék társaságában indultunk el
Ferihegyre, onnan pedig irány Monaco! A bőröndöket természetesen
telepakoltuk ruhákkal, a kézipoggyászok tetején pedig több tucat angol
szótár tanyázott. Bár a nyelvtanulásra is szakítottunk időt, azért biztos,
ami biztos!J a repülőút nagyon sok izgalmat tartogatott, de ebből mi
semmit nem érzékeltünk. Minket teljesen lekötött az előttünk álló 3 7
tervezgetése. Szebbnél szebb álmokat szövögettünk, de arra egyikünk
sem mert gondolni, ami végül bekövetkezett… Késő délután landoltunk
Monaco repterén, onnan 1enesen a szállodába mentünk. A
poggyászokat hosszú kínszenvedés árán sikerült felvonszolni az
emeleti szobába, ami 1 királyi lakosztályra hasonlított.rendbe szedtük
magunkat és izgatottan vártuk a fiúkkal való találkozást. Lementünk a
társalgóba, de sajnos csalódnunk kellett: A találkozó elmaradt, a fiúk
ugyanis a tervezettnél később indultak el, ezért csak késő éjszaka
értek Monacoba természetesen hulla fáradtan. Így minden lány –
merthogy Németországból, Franciaországból és még sok más helyről is
érkeztek boldog győztesek – búskomoran visszatért a szobájába. Mi is
így tettünk: fel a szobába, majd irány az ágy. Az álommanó azonban
nem jött. Hosszas beszélgetésbe kezdtünk, de 11 óra után végre
álomba merültünk. Reggel 2 program közül választhattunk. Vagy
csoportos városnézésre indulunk, vagy külön utakon járunk. Mi persze
az utóbbit választottuk, ketten indultunk el felfedezni Monacot. Első
utunk a Forma – 1 aszfaltjára vezetett, aztán betévedtünk 1 hatalmas
koncertterembe, ahol a fiúk utoló este 1 két órás koncertet fognak
adni. A terem a várttal ellentétben azonban nem volt üres. Hatalmas
szeretettel fogadtak minket és az első sorba kísértek. Azt nem tudtuk
mi fog történni, mégis úgy éreztük, h a szívünk kiugrik a helyéről
izgalmunkban. Belemerültünk a beszélgetésbe, majd hírtelen elakadt a
szavunk…
A színpadon 4 fiú jelent +: Ant, Dunk, Si & Lee. Épp a helyszínt vették
szemügyre, aztán próbaként elénekelték a SORRY SEEMS TO BE THE
HARDEST WORD – öt. Az előadás nagyon jól sikerült, így a +érdemelt
taps sem maradhatott el. A fiúk még pár dolgot 1eztettek a
rendezőkkel, +beszélték a próbák időpontját, aztán eltűntek., vagyis
majdnem. A csapat szívtiprója, Duncan James ugyanis felénk vette az
irányt hatalmas mosollyan az arcán. Izgatottan összenéztünk: vajon
olyan, amilyennek képzeltük? + fogunk tudni 1általán szólalni? De hát
mi nem is tudunk angolul! Ilyen, és ehhe hasonló gondolatok jártak a
fejünkben, de az izgalom amilyen gyorsan jött, olyan hírtelen távozott
is. Duncan kedvesebb volt, mint azt valahais képzeltük volnaJ!!! Olyan
közvetlen volt, mintha már évek óta ismertük volna 1mást.
Belemerültünk a beszélgetésbe, de ekkor vmi feltűnt. A szívtipró és
Márti ezalatt az 5 perc alatt +lehetősen összemelegedett. Ekkor
elhangzott a kérdés, amire tulajdonképpen már az első pillanattól
vártunk:
“Nincs kedvetek este sétálni? Szívesen +mutatom Nektek a várost,
amíg a többiek a csoporttal vannak.”
Mielőtt Márti +szólalt volna, én válaszoltam:
“Én sajnos nem tudok menni, de Márti ott lesz.”
A rabdit vacsora utánra beszélték +. Ezután az egész nap a vásárlás
jegyében telt. Végül úgy a 100. Felpróbált darab után Márti végre
döntött: bordó felső, fekete nadrág és 1 tuti frizura. Vacsoránál 1 falat
sem ment le a torkán. Izgatottan rohant a szobába és kezdett el
készülődni. Miután végre minden hajszál a helyén állt, még tett 1 utolsó
próbálkozást, h magával csaljon.
“Ha randizni fogok álmaim pasijával, én sem viszlek magammal._-
válaszoltam.
Ekkor kopogtattak. Dunk állt az ajtóban szívdöglesztő szerelésben.
Búcsúzás után végre elindultak, h életük talán kegszebb estéjét töltsék
el az ezernyi fényben úszó Monacó szívében. Miután 1edül maradtam,
úgy döntöttem, h a csoportos foglalkozás előtt még lezuhanyzok
Miután felrissültem és átöltöztem, +csörrent a telefonom. Anyukám
voltaz és szokásához hyven halálra aggódta Magát. Jó darabig
eltartott, mire sikerült +nyugtatnom. A hosszú beszélgetés után
leűltem – BLUEt hallgatva - levelet írni legjobb barátomnak. 1szercsak
+akadt a szemem az órán:
“Remek! Fél 8 van. Már az első találkozóról sikerült elkésnem!”
gyorsan összekaptam magam és lementem a társalgóba. Sűrű
bocsánatkérések közepette leűltem és széles mosollyal nyugtáztam, h
a lányok többsége épp azon tanakodik, h Dunk miért nincs itt. A kifogás
elég átlátszó volt:
“Vmi fontos dolgot kell elintéznie.” – mondta Si.
“Hát, igen. Elég fontos ‘dolog’” – goöndoltam magamban. Ebben a
pillanatban elkezdett rezegni a telefonom, mert SMSem jött a
Nagyfiútól.: Szia Királylány! Remélem nagyon jól érzed magad.
Szórakozz jól és vigyázz magadra! Hiányzol!”
“Szia Nagyfiú! Itt minden jó: szép a város, jó az idő, a fiúk pedig
nagyon aranyosak, de Te hiányzol! Légy jó! Puszi Neked!”
a találkozónak 9 körül lett vége. Még váltottam pár szót a német
lányokkal, akik még mindig Duncanzt hiányolták, aztán irány a szoba.
Az este elég fura hangulatban telt, ezért észre sem vettem, h vki
figyelt. Már az feltűnt Neki, h késtem, aztán az SMS, majd a csuklómon
csillogó ezüst karkötő BLUE & ONE LOVE felirattal. Nos ez a vki nek
akárki volt: LEE RYANJ!!!
Már 11 óra is elmúlt, mikor Márti belépett a szobába, pontosabban
örömében berontotta az ajtót, aztán elkezdett mesélni:
“Végigjártuk a várost, fagyiztunk, kirakatokat nézegettünk,
beszélgettünk, majd tettünk 1 romantikus sétát a boxutcábanl.
Gyorsan elrepült az idő. Felkísért, +csókolt és azt mondta, h reggel
találkozunk!”
a dumaparty eltartott hajnalig. Reggel +int izgatottan ébredtünk. Márti
mát 6 órakkor el akart indulni a fél 8-kor kezdődőd reggelire, de a
telefonja közbe szólt. Most az ő szülei következtek az ellenőrzésben. A
reggelire 1edülo indultem, mert anyuci után apici is beszélni akart
féltett leányzójával. A liftben összefutottam LEEvel, méghozzá szó
szerint. A srác annyira sietett elérni a felvonót, h engem is magával
sodort. Mikor észre vette mit tett, bocsánaott akart kérni, de ahogy
1más szemébe néztünk, elakadt a szava. A levegő izzani kezdett
körülöttünk, aztán… Aztán jött simon és sietniük kellett, mert most
tényleg fontos dolguk volt. Így aztán magányosan reggeliztünk, majd
+int irány a szoba. Legalábbis ez volt a cél. Oda bejutni azonban
cseppet sem volt könnyű feladat. Az ajtó előtt ugyanis hatalmas
kékrósza csokor állt kísérővel:
“Your eyes are beautiful! “Aszemeid gyönyörűek!
Sorry!” Bocsánat!”
A feladót nem volt nehéz kitalálni. Mivel jobb programot nem találtunk,
ismét nyakunkna vettük a várost, de egész nap 1 dolog járt a
fejünkben: Mikor látom újra?
Belevetettük magunkat az üzletekbe. Már vagy tucatot magunk mögött
tudtunk, mikor 3 ismerős arc tűnt fel az utca másik oldalán: Ant, Si &
Dunk. A program a következőképp alakult. Én folytatta a bevásárlást
Anttel és Simonnal, Márti pedig Duncannel szervezett városnézést.
Beűltek 1 presszóba, majd kéz a kézben sétáltak a tengerparton. Mi
pár butikot még végigjártunk és választottunk 1 hatalmas Micimackót si
kislányának. Az egész napot végigbeszélgettük, mint 3 jóbarát, majd 1
forrócsoki mellett részletesen beszámoltam Nekik a reggeli
eseményekről. A virághoz érve simon kissé +lepődött:
“Lee virágot, legutoljára az édesanyjának vett. Most ven túl 1
szakításon, nem hiszem, h fejest ugrana 1 újabb kapcsolatba, pláne,
h…”
“H csak 3 hétig vagyok itt. Ez igaz!”
a bevásárlás után összefutottunk a szerelmes párral és elindultunk a
délutáni csoportos programra. Dunk nem titkolta Márti irnáti érzéseit. A
lányok szemei villámokat szórtakJ! Vacsora után dunk +szöktette
kedvesét. Én még beszélgettem 1 kicsit a 2 sráccal – Lee ugyanis
eltűnt -, majd 9 körül a szobámba indultam. Az ajtó +közelítése
azonban ismét nagy gondot okozott. Most azonban nem kékrózsa
csokor, hanem LEE RYAN állta az utamat! 10 percem volt, h átöltözzem,
aztán irány a belváros. Az estét 1 aranyos pubban töltöttük.
Beszélgettünk, táncoltunk, majd 1 tengerparti sétával koronáztuk + at
estét, ahol 2 ismerős alakot véltünk feledezniJ. Már majdnem éjfél volt,
mikor hazaértem. Márti pár perccel utánam toppant be, aztán +int
hosszú beszélgetés vette kezdetét. Végül irány az ágy, hátha úgy
korábban reggel lesz…
a reggel hamar el is jött. A következő napot a fiúk nélkül kellett
töltenünk. Szólította Őket a kötelesség: interjúk, autógramm
osztogatás, stb. vacsora előtt összefutottunk Anttel, majd pár perc
múlva már szívünk választottjai álltak előttünk. Minden a lehető
legtökéletesebben alakult, aztán jött a hidegzuhany: az esti csoportos
találkozón Dunk 1ik rajongója túllőtt a célon. Nyakába vetette megát,
majd hosszú csókott nyomott imádott hercege szájára. Márti ezt persze
nem vette vmi jónéven és 1 “vitatott helyzetet” nem könnyű
+magyarázni 1 féltékeny lánynak.. Pár perc múlva tehát +int a
szobánkban űldögéltünk. Márti bosszankodott, én pedig +próbáltam
mindent +tenni azért, h a maradék 2 hetünk mégis boldog legyen. A
következő ap azonban +nyugvás helyett újabb káoszt hozott.
Felbukkant Monacoban 1 csinos nő 2 barátnője társaságában. Ez a vki
Lez volt, az Atomic Kitten énekese. Ő jelentette azt a nagy csalódást
LEE életében. Most azonban, pár héttel a szakítás után, úgy döntött:
visszaszerzi!!!
A második 7 első napja nam volt vmi kellemes. A reggelinél Márti hosszú
beszélgetésbe kezdett LEEvel, amit azonban Liz rögtön észrevett. A
féltékenysége bizony nemcsak apró fellángolás volt. +próbálta Mártit
cseppet sem kedves szavakkal illetni. Ezt azonban Dunk nem
hagyhatta. Liz végül feladta halálra ítélt próbálkozását, Dunk jutalma
pedig 1 hűséges csók volt Mártitól. A délután újabb fordulatot hozott.
Liz rádöbbentette LEEt arra, h hihetetlenül szerelmes:…belémJ!!!
Másnap azonban nem szerepelt találkozó a programban, ami nekünk
persze nem jelenthetett gondot. A fiúk a délelőttöt próbával töltötték
és volt 2 vendégük is. Mindegyikünkben fúrcsa gondolatok kavarogtak.
Ez az elmúlt másfél 7 sokmindenre rávilágított:
„It’s kind a funny, how life can change.
Can flip 180 in a matter of days.
Somtimes love works in mysterious ways.
One day U wake up, gone without a trace.
I refused to give up
I refused to give in
Youre my everything
I don’t wanna give up
I don’t wanna give in, oh no
Everybody sings:
ONE LOVE – fot the mother’s pride
ONE LOVE – for the times we cried
ONE LOVE – gotta stay alive
I will survive!
ONE LOVE – for the city streets
ONE LOVE – for the hip-hop beats
ONE LOVE – Oh I do U belive
ONE LOVE is all we need!!!
Elég vicces, ahogy az élet változni tud
1-2 nap alatt is 180 fokot fordul
Néha a szerelem sejtelmesen működik
1 nap felkelsz és eltűnsz nyom nélkül.
Nem adom fel
Nem adom + magam
Te vagy a mindenem
Nem akarom feladni
Nem akarom +adni magam
Mindenki énekel:
1 szerelem – anya büszkeségére
1 szerelem – az átsírt időkért
1 szerelem – életben kell tartani
túlélem!
1 szerelem – a várisi utcákért
1 szerelem – a hip-hop ütemekért
1 szerelem – ó én hiszek abban:
1 szerelem, amire szükségünk van!!!
Az utolsó 7 úgy telt el, mint 1 szép mesében. Boldogok voltunk,
felszabadultak és nagyon szerelmesekJ! +próbáltunk minél több időt
1ütt tölteni, de sajnos már csak 1 hetünk maradt. a fiúk egyre
ritkábban jártak a csoportos összejövetelekre, akadt kellemesebb
dolguk. Délelőttönként próba, majd ebéd, aztán jöhetett a jól
+érdemelt pihenő. Az estéket gyakran töltöttük kedvenc bárunkban.
Mind a 4 fiú hihetetlenül aranyos voltJ!!! Fantasztikus volt az a 7, de
egyszer csak mindennek vége lett. Eljött július 21-e. a délelőtt
ugyanúgy telt, mint máskor, de az esti program szórakozás helyett a
záró koncert volt. A teremben hatalmas tömeg gyűlt össze. Mindenki a
legjobb helyen akart állni, de az már foglalt volt. A közönség imádta a
fiúkat! A hangulat fantasztikus volt! 1ik szám jött a másik után, aztán a
srácok lassítottak 1 picit.
„Most az 1ik kedvenc lassú dalunk következik, amit minden szerelmes
lánynak küldünk.” – mondta Ant, de mind a hatan tudtuk, h a 2
címzett
szerelmes lány mi vagyunk.
„U bring out the best in me
like no-one else can do
that’s why I’m by your side
and that’s why I love U!”
„Kihozod belőlem a legjobbat
amihez hasonlót még senki sem tudott.
Ez az, amiért melletted vagyok
És ez az, amiért szeretlek!”
A koncert utolsó száma a ONE LOVE volt, amit a közönség 1 emberként
énekelt, aztán jöhetett az utolsó éjszaka. 1ikünk sem akart a holnapról
beszélni, de mindannyiunknak ez járt a fejében, ami rányomta a
bélyegét a holdfényes éjszakára. A holnap gyorsan el is érkezett.
Délelőtt SIMON és ANTONY „csoportosan” foglalkozott, Márti és én
csomagoltunk, LEE és DUNK pedig „buzgón” segédkezett a
pakolásnál.
Ebédnél 1etlen falat sem ment le a torkunkon. Mindketten eldöntöttük,
h nem fogunk sírni, de tudtuk azt is, h ez lesz életünk legnehezebb
vállalkozása. Már a csoport minden tagja elment, mikor elindultunk
utolsó monacoi sétánkra. A ferihegyi gép „csak” 4 órakor szállt fel. A
fiúk még +látogattak minket indulás előtt 2 órával. Kaptam Tőlük 1-1
dedikált képet Hugi számára, ANTONY telefonszámát és rengeteg
BLUEs ajándékot. Készen lettek a fényképek is az itt eltöltött 3 hétről,
amik mosolyt csaltak mindannyiunk arcára. Márti és én is kaptunk pár
dolgot, vmint telefonszámot cseréltünk mindegyikükkel. Pár perc múlva
azonban SI és ANT vmi „fontos dolog” ürügyén ismét elrohant. Mi még
tettünk 1 utolsó sétát e tengerparton. Az addig gyémántként csillogó
víztükör azonban most szűrkének és bánatosnak hatott. Az ég
végtelenül borult és komor volt és az egész tengerpart mocsaras
lápnak tűnt. A 4 óra +állíthatatlanul közeledett. Márti 1 gyönyörű
nyakláncot kapott emlékbe, én pedig 1 gyűrűt LEEtől szerelme
zálogaként. Indulás előtt a fiúk még elénekeltek 1 dalt
„U make me wanna call U in the middle of the night,
U make me wanna hold U till the morning light
U make me wanna Love
U make me wanna fall
U make me wanna surrender my soul
I know this is the feeling,
that I just can’t fight
You’re the first and last thing on my mind
U make me wanna Love
U make me wanna fall
U make me wanna surrender my soul!”
„ Kényszerítesz, h felhívjalak az éjszaka közepén,
kényszerítesz, h a karjaimban tartsalak a nappal fényein át,
kényszerítesz, h szeresselek,
kényszerítesz, h elesett legyek,
kényszerítesz, h feladjam a lelkem.
Tudom, h ez az az érzés, ami ellen már nem harcolhatok,
Te vagy az első és az utolsó gondolatom.
Kényszerítesz, h szeresselek,
Kényszerítesz, h elesett legyek,
Kényszerítesz, h feladjam a lelkem!”
Mi persze zokogtunk és a fiúk sem tűntek sokkal boldogabbnak. A
repülőn azonban hatalmas +lepetés várt minket. Márti mellett 1 Óriási
Malacka, mellettem pedig 1 cseppet sem kisebb Füles üldögélt kísérővel
a kezében:
„Be happyJ!!!
ANT & SI”
„Legyetek boldogokJ!!!
ANT & SI”
Ez akkor alighanem a legnehezebb feladat volt számunkra. Ezután a
fergeteges 3 hét után vissza kellet rázódnunk a régi kerékvágásba,
ráadásul mikor +találtuk az igaz szerelmet, már el is veszítettük.
Tudtuk, h nagyon sokáig fájni fog és, h a fiúk rettenetesen fognak
hiányozni, mégis úgy éreztük, h az elmúlt 3 hét egyetlen másodpercét
sem bántuk +. Ez a szerelem örök emlék marad, és egyszer még talán…
Már besötétedett, mikor landoltunk Ferihegyen. Természetesen az
egész familia várt minket. 1 apró mosolyt erőltettünk az arcunkra és
mindent a fáradtságra fogtunk. Huginak már a kocsiban odaadtam az
ajándékokat. Majd’ kiugrott a bőréből a névre szóló fénykép és a
telefonszám láttán és rögtön találgatni kezdte, vajon hogyan sikerült
+szereznem. Nekem azonban lakat volt a számon. Mártival +beszéltük,
h ez a 3 hét a kettőnk titka marad. Csak ránk tartozik és senki másra!!!
A napok nagyon lassan teltek. A nyári szünet hátra lévő napjai
szomorkodással teltek akárhányszor BLUEt hallottunk, v láttunk,
könnyek szöktek a szemünkbe. Néhány boldog pillanatot osztottunk
csak + barátainkkal. Mindkettőnket felvettek a kiszemelt suliba. A kitörő
öröm azonban elmaradt, a szívünk ugyanis darabokban volt. Az estéket
gyakran töltöttük a Szalonban ex-osztálytársaink társaságában.
Egyetlen dolog volt, amire pozitívumként gondoltunk jövőnkkel
kapcsolatban: nemsokára kezdődik a suli és fejest ugrunk a tanulásba,
úgy talán kevesebbet gondolunk a fiúkra. Nagyon +nehezítettük saját
dolgunkat, ugyanis mindennaposak voltak az ANTtel és SIMONnal
folytatott telefonbeszélgetések, de egyszerűen nem tudtunk, nem
akartunk elszakadni Tőlük!!! Ez az érzés azonban kölcsönös volt. A fiúk
legújabb száma cseppet sem volt vidám. Vagy mégis? Ezt akkor még
nem tudtuk:
„1 gyönyörű éjszakán a csillagokat kémleltem,
Arcod minden vonását bennük +leltem.
Szemed oly tisztán és őszintén ragyogott,
Gyönyörű tekinteted rögtön +fogott.
A hold az irigységtől elbújt a felhők között,
Képzeletem szárnyán repültem a csillagok fölött.
Hozzád indultam e gyönyörű éjszakán,
Szívem repített a szerelem szárnyán.
Egész éjjel őriztem álmaidat, magamon éreztem ölelő karjaidat.
Mikor felébredtem, nagyon hiányoztál,
Az álomkép hírtelen tovaszállt.
Csak 1 álom volt, 1 kósza gondolat,
De a szerelem örökre velem marad!!!”
Már csak pár nap volt az első tanítási napig. Márti nálunk töltötte a
hétvégét. Rengeteget beszélgettünk, BLUEt hallgattunk és
ábrándoztunk. A titoktartás nem sikerült, hiszen a szüleink mindenkinél
jobban ismernek minket. Tudták, h vmi nagy titkunk van, azt pedig nem
volt nehéz észre venni, h semmihez sincs kedvünk. Így aztán a
nyaralás előtt őszinteségi délelőttöt tartottunk. A hallottakon igazán
senki sem lepődött +. Hugi csak úgy kapkodta a fejétJ!!! A vasárnapi
program BSE meccs volt. Miután mindent kibeszéltünk magunkból,
nagyon +könnyebbültünk. Fájt, h a fiúk nem lehetnek velünk, de
már „hatalmas” lelkesedéssel drukkoltunk és Annamari nagyon
felvidított minket. Igaz a mosoly apró volt, de szívből jött. Teljesen
belemerültünk a szurkolásba. Félidőben +int Jani (DJ Johansen)
szórakoztatta a kint lévőket. Az egyik szám azonban félbe szakadt és 1
ismerős dallam szólalt + a hátunk mögött:
„I swear, if U come back in my life
I’ll be there till be the end of time.
And I swear, I’ll kepp U right by my side
Cose baby you’re the one wont!!!”
„Esküszöm, ha visszajössz az életembe,
Az idők végezetéig fog tartani.
Esküszöm, Melletted maradok,
Mert Te vagy az egyetlen, akit akarok!!!”
A szívünk majd’ kiugrott a helyéről. Azt hittük csak a szemünk
káprázik.
A dalnak vége lett. Nem álmodtunk, a fiúk tényleg ott álltak előttünk.
Nagyon titokzatosak voltak. Kézen fogtak minket, felvettük anyuékat és
elindultunk Mártiékhoz. Mikor már minden érintett +érkezett, hosszú
tanácskozás kezdődött. A 2 srác eleinte zavarodottan beszélt össze-
vissza, aztán előadták jövőbeli terveiket. Rengeteget gondolkodtak
azon, h mi lenne a legjobb +oldás, végül kiötlöttek 1 fantasztikus
tervet. Eleinte őrültségnek tűnt a dolog, de rájöttünk, h nincs más
lehetőségünk, ha + akarjuk tartani Őket. A nyári szünet utolsó pár
napját és a többi szünidőt Londonban töltöttük. 2 havonta lóghattunk
1 hetet suliból, h repülőre üljünk és az is előfordult, h Ők látogattak +
minket. A sok boldog pillanat mellett rengeteget tanultunk, így a
diplomaszerzés sem okozott gondot. Az 5 év után felmerült a kérdés:
Hogyan tovább? A döntés könnyű volt: EGYÜTTJ!!!
A hosszú évek alatt kétlakiak lettünk, végül Londonba költöztünk.
Angliában több reményünk volt a jövőnket illetően. Mindkettőnknek
sikerült munkát találni, és ami a legfontosabb, még mindig fülig
szerelmesek voltunkJ!!! A kapcsolatunk 23 évesen bizony már nem
számított tiniszerelemnek. A tavasz a szerelem évszaka, ezzel mi is
tisztában voltunk. A fiúk májusban döntő lépésre szánták el Magukat. A
jegyességet azonban nem élveztük vmi sokáig, hiszen…
…hiszem +ismerkedésünk 5. Évfordulóján családjainkat és barátainkat
Londonba költöztettük és hetedhét országra szóló kettős esküvőt
rendeztünk. Végre igazán boldogok lehettünkJ!!!
Az a nap is úgy kezdődött, mint a többi, végül mégis
gyökeresen +változtatta 4 ember életét. A szerelem hurrikánként
söpört végig Monacon és felforgatta az addig nyugodt hétköznapokat.
A szerelem jött, látott és győzött!!!
Azóta mindannyian nagyon boldogok vagyunk. Soha nem fogjuk
elfelejteni azt a monacoi 3 hetet, örökké ott marad emlékeinkben. A
jövő mindig bizonytalan. Soha nem tudhatjuk biztosan mit tartogat
számunkra. Az a 3 hét azonban 1 dolgot örökre +tanított velünk:
One Love is all we need!
|
| missblue
|
e-mail |
2004-05-29 16:24:36 | 874. |
|
hát igen, ez meglehetősen elkeserítő
megértem a srácokat, és remélem, hogy ők tényleg összeállnak egy kis szünet után, de ezt ígérte a Backstreet boys, az N'sync, a Spice girls és sok más együttes is, aztán...
én ettől még nagyon szeretem őket, és szeretni is fogom!!!
Előzmény: dreamer (870.)
|
| missblue
|
e-mail |
2004-05-29 16:22:38 | 873. |
|
Hát, bocsi, de Dunk már elkellt az összes novellámban. Az igaz, hogy mindig más leányzó a párja, de ez tényleg teljesen véletlen, amit csak azok tudnak, akik már olvasták.
Ha szeretnétek, akkor ide is berakhatom őket, bár nem tudom, hogy sikerül e
magpróbálom
Előzmény: Angel Face (871.)
|
| Angel Face
|
e-mail |
2004-05-28 22:01:17 | 872. |
|
Uff!!
Ne fogj padlót ilyenek miatt, mert... Tudod miért ne!!!
Amúgy szerintem meg lehet érteni őket, és nem nézném ki belőlük, hogy feloszlanak, és csak a rajongók megnyugtatása képpen mondanák, hogy ez csak szünet lesz!!!
Amúgy meg van egy olyan érzésem, hogy ezt mi már csak tudod, hogy hol és hogyan fogjuk megélni!!!
Na jó ennyit erről!!!
Peace
Előzmény: dreamer (870.)
|
| Angel Face
|
e-mail |
2004-05-28 21:58:15 | 871. |
|
Szia Missblue!!
Azt hogy miért tűntem el azt megírtam mailben, de megint itt vagyok és remélem, hogy többet tudok jönni!!
Az pedig hogy megírtad előre a dolgokat, és ráéreztél dolgokra szerintem is király!!!
Csak így tovább!!
Nem akarod megírni, hogy összejövünk a fiúkkal (én Dunccal!!:))))???!!! Hátha ez is bejön!!!
Na bye!!!
Előzmény: missblue (869.)
|
| dreamer
|
e-mail |
2004-05-28 18:25:02 | 870. |
|
Hi!!!
Hát ez tényleg érdekes!!!
Nagyon konkrét dolgok!!! Nagyon ügyi vagy!!
Van egy hírem,de nem akarok senkit sem elkeseríteni. Végülis nem olyan rossz. Szóval a fiúk kövi albuma egy Greatest Hits lesz 4 új számmal, majd egy greatest hits turnét csinálnak, ez a 2005-ös turné és utánna eltűnnek egy időre. Mindenki szóló produkciókba kezd. Dunc, Si és Ant a színészet terén, Lee meg saját albumot csinál. Ez nem pletyó, mert a srácok is megerősítették az infót. És ragaszkodnak ahhoz, hogy némi szünet után, amiről nem tudni, hogy milyen hosszúra sikeredik, de újra összeálljanak. Nos én padlót fogtam!!!
Ez finoman fogalmazva elkedvtelenített! Tényleg remélem, hogy összeállnak, mert azt is állították, hogy Lee nem dolgozik a saját albumán és mégis. Ez nem jönne jól!!
Na csak ennyit akartam. Remélem a szünet a csapat számára nem fog másfél évnél tovább tartani!!!
PEACE
Előzmény: missblue (868.)
|
| missblue
|
e-mail |
2004-05-27 16:22:37 | 869. |
|
mindenki nagyon eltűnt
nem tudom, mi lehet ennek az oka
nekem hiányoztok!!!
|
| missblue
|
e-mail |
2004-05-25 18:09:48 | 868. |
|
Hogy mik jönnek be?
Hát elég sokminden.
Rögtön a legelsőben írtam, hogy a Húgom Olaszországba megy a nyáron, mi meg a barátnőmmel Monacoban találkozunk a blueval.
A Húgom tényleg elment Olasországba, és a kék srácok is Monacoba látogattak csak épp mi nem voltunk ott. Sőt,még azt is írtam, hogy Dunk sétál Zsófival a Forma-1 azfaltján, és a srácok a Foma-1 miatt mentek akkor Monacoba...
Aztán írtam, hogy Leet felmentik, és hogy együtt lépnek fel a Blazin' Squaddal, és nem sokkal miután megírtam, tényleg felléptek együtt Angilában.
és ehhez hasonló dolgok, amiket sokáig sorolhatnék.
Ja! És a Tánctanárom végre tényleg elment dokihoz, és tényleg csak egy kis odaigyelés kell neki, és jól lesz!
Előzmény: dreamer (867.)
|
| dreamer
|
e-mail |
2004-05-22 22:37:27 | 867. |
|
Hello!!
Köszi, ez nagyon jól esik, hogy ilyennek gondolsz? Azért kiváncsi lennék, hogy miért...
A felvételi egész jól sikerült, bár még nem tudom az eredményét.
Mik jöttek még be, amiket leírtál a novellába??
Sok megérzésed bejön?
Ja, ha nagyon elegem van a zenébe menekülök, mondjuk egyébként is állandóan zenét hallgatok.
Bár néha az se segít. De a dolgok kezdenek jóra fordulni - talán...
PEACE
Előzmény: missblue (866.)
|
| missblue
|
e-mail |
2004-05-19 17:47:17 | 866. |
|
persze, hogy megoldod, mert talpa esett lány vagy, legalábbi svan egy ilyen érzésem, ne kérdezd miért...
ha meg eleged van a világból, zárkózz be a szobádba, és hallgas BLUET!!!!!!!!!!!!!!!!!
Előzmény: dreamer (863.)
|
| missblue
|
e-mail |
2004-05-19 17:45:13 | 865. |
|
nagyon szmorú vagyok, mert mostanában eléggé haldoklik a topic, nagyon-nagyon kevesen, és keveset jártok fel...
|
| missblue
|
e-mail |
2004-05-19 07:40:04 | 864. |
|
nekem nincs meg
egyébként egészen sokminden van a novellában, amit előre megírtam, a Húgommal már csak nagyokat nevetünk rajta...
sok szerencsét a felvételidhez!!!
Előzmény: dreamer (863.)
|
| dreamer
|
e-mail |
2004-05-18 17:21:25 | 863. |
|
Hello Mindenki!!
Kíváncsi vagyok a filmre. Én biztos megnézem és remélem, hogy nem csak a Blue rajongók nézik majd meg. Tanulságos a történet.
Amúgy nincs meg valakinek Lee köszönő szövege a Guilty albumból,mert állítólag azt kisorsolták és az albumban nincs benne. Az, hogy megírtad előre, hogy mi fog történni az tényleg vicces. De szoktak ilyenek történni...
Sok szerencsét a vizsgáidhoz. Én holnap felvételizem. Nálam is elég kuszán állnak a dolgok, sőt mondhatnám, hogy ilyen rosszul még nem sokszor álltak, de ezt is megoldom valahogy!
PEACE
Előzmény: missblue (862.)
|
| missblue
|
e-mail |
2004-05-18 12:45:59 | 862. |
|
Lee Ryant állítólag temérdek megaláztatás érte gyermekkorában: iskolatársai lehülyézték, a tanári kar nem engedte vizsgázni, és mindenáron az intézmény falain kívül szerette volna tudni őt. A Blue mindössze 20 éves frontembere szerint ez önmagában megér egy filmet - de ő (a saját főszereplésével) azt is bemutatja, mi minden történhetett volna vele, ha a későbbiekben nem válik híres popsztárrá.
A Blue együttes a Brit Zenei Díjak átadási ünnepségén (Lee Ryan a bal szélén)
Ajánlat
A Blue hivatalos honlapja
Fórum
Melyik a legjobb album?
Lee Ryan, a Blue frontembere úgy döntött, elkészíti élete filmjét. A mindössze 20 éves popsztár maga írta forgatókönyvet és a főszerepet is ő játszaná - adta hírül a The Sun bulvármagazin.
A film Lee hányatott gyermekkorát hivatott bemutatni, különös tekintettel az iskolás évekre. "Kiskoromban három iskolából is elbocsátottak. Azt mondták, képtelen vagyok bármire is koncentrálni. De ez nem igaz. Valójában diszlexiás vagyok, csak a tanári kar nem akart szembesülni a ténnyel, inkább megszabadult tőlem. Például az utolsó iskolában, ahová jártam, egyszer még vizsgázni sem engedtek, mert attól tartottak, hogy nem fogok átmenni. Az osztálytársaim pedig rendszeresen idiótának neveztek."
A film, amely nagy valószínűséggel csak a négytagú fiúegyüttes lányrajongóinak körében számíthat némi érdeklődésre, kitér majd Lee és édesanyja, Sheila bensőséges viszonyára. A mama ugyanis minden spórolt pénzét kisfiára költötte, még másodállást is vállalt, hogy beírathassa a fiút a híres Italia Conti színiiskolába. "Anya nagyon keményen dolgozott, hogy oda járhassak, de egy év után onnan is ki akartak ebrudalni. Ők is azt mondták, hogy baj van a koncentrációs képességemmel. Végül, 14 évesen, azzal az ürüggyel rúgtak ki, hogy egyszer nem volt rajtam uniformis."
A Blue frontembere Changes címmel, 16 évesen írta meg nem éppen hosszú élete történetét, amely elvétve ugyan, de néhány fiktív elemet is tartalmaz: "Önéletrajzi alkotásról van szó, de helyenként nem pontosan úgy írtam le az eseményeket, ahogy azok megtörténtek. Néhány jelenet túlmutat a valóságon. Azt ábrázolja, mi lehetett volna belőlem, ha időközben nem válok híres popsztárrá"- nyilatkozta Lee, aki minden bizonnyal így próbál kicsit távolabb kerülni a "helyes szőke fiú" imidzsétől.
|
| tooclose
|
e-mail |
2004-05-17 16:17:49 | 861. |
|
hát, tényleg jó gyerek az a Lee... egyébként szemétség ltt volna beskatulyázni...
|
| missblue
|
e-mail |
2004-05-17 13:41:29 | 860. |
|
köszi Húgi, hogy néha ide is beírsz, így legalább van, aki helyettem is "rendezőként" van jelen:-)
Előzmény: tooclose (855.)
|
| missblue
|
e-mail |
2004-05-17 13:40:49 | 859. |
|
itt vagyok, nem tűntem el, csak egy kissé összekuszálódtak körülöttem a dolgok, és rohantam mindenhová, de sehová sem értem oda...
nem mellesleg "hullámvölgyileg alul vagyok megtalálható" és éppen igyekszem magam összeszedni.
sajnos mostanában nem tudom majd annyit fenn lenni, amennyit szeretnék, mert a hétvégén még kibulizom magam, aztán meg kezdődik a vizsgaidőszakom, amiután jöhet a jól megérdemelt pihenés!
Azért igyekszem olyan gyakran jönni, amennyire telik tőlem, mert nagyon hiányoznátok, ha nem lennétek!!!
Előzmény: dreamer (857.)
|
| missblue
|
e-mail |
2004-05-17 13:38:32 | 858. |
|
ez vicces:-))))
mármint nem a sztory, hanem, hogy én ezt hónapokkal ezelőtt megírtam a novellámban, ami még azóta is csak félkész állapotban van, mármint, azt, hogy felmentik!
eléggé furi lett a mondat, de remélem, azért értitek, mire akarok kilyukadni...
Köszi a híreket, meg hogy írsz!
Előzmény: dreamer (856.)
|
| dreamer
|
e-mail |
2004-05-15 16:45:11 | 857. |
|
Hey Missblue!!!
Merre vagy???
Hiányzol az oldalról. Nincs aki ösztönözné az embereket, hogy írjanak. Remélem jól vagy és hamarosan írsz!
PEACE
|
| dreamer
|
e-mail |
2004-05-15 16:40:47 | 856. |
|
Hi Everybody!!!
Hallottátok a jóhírt,hogy Lee-t ártatlannak találták a paparazzis ügyben? Annak aki nem tudná leírom a sztorit: Lee egy lánnyal jött ki egy klubból és a paparazzik elkezdték fotózni. Lee engedte, hogy 1-2 képet készítsenek, de a fotósok egyre erőszakosabbak lettek. A lány megijedt és Lee mondta, hogyha nem hagyják abba, akkkor széttöri a kamerájukat. Nem hagyták abba így Lee betartotta az ígéretét. Na ebből lett a botrány és a per. A csaj egyébként Lee egyik barátja és nem hall így nem csoda, hogy megijedt a sok vakutól. Lee őt próbálta védeni. Örülök, hogy ártatlannak nyílvánították. Nagy igazságtalanság lett volna, ha bekasznizzák.
Rendes fiú ez a Lee, bárki bármit mond!!!!
Peace
|
| tooclose
|
e-mail |
2004-05-11 17:27:16 | 855. |
|
hát igen, vannak ilyen hírek, s még ma is sok újság és személy állítja, hogy nem mennek jól a dolgok, mindig mást mondanak. pl múltkor au volt a téma, hogy Ant rámászott Duncenra, aztán, hogy mivel Lee sokat balhézik, kirúgják, meg hogy Antnek fontosabb a család...és a többi.
szóval semmit nem lehet tudni, de én "hiszek" a fiúkban (tudom hinni csak a templomban kell, meg Istenben) de én hiszek bennük, és remélem nem hagynak cserben minket...
Előzmény: Diamond (854.)
|
| Diamond
|
e-mail |
2004-05-10 16:57:07 | 854. |
|
HI! már rég jártam itt,de most lenne 1 kérdésem!
Az egyik ismerősöm azt hallotta, hogy feloszlanak!De mivel itt nem olvastam semmi arra utalót kezdek megnyugodni, hogy ez nem igaz!
Pussz
|
| Diamond
|
e-mail |
2004-05-10 16:54:46 | 853. |
|
Halihóó!
Én láttam a DVD-t,nagyon husik!:)))
Lee és Dunc böfögő versenyt tartanak, Ant fitoktatja francia tudását,1szóval nagyon cooool!:))
Előzmény: dreamer (847.)
|
| tooclose
|
e-mail |
2004-05-10 16:13:30 | 852. |
|
hát én sem nagyon hittem a szememnek...(-:
Előzmény: dreamer (851.)
|
| dreamer
|
e-mail |
2004-05-08 18:38:15 | 851. |
|
Hi!!!
Na ne is írjatok ilyet, nekem nincs upc-m!!!
És a Viva-s felvétel sincs meg, de legalább láttam.
Mi lett az im-es oldalon a Missblue-s topic-kal???
Remélem, hogy csak az én gépemmel van valami,mert kár lenne érte!!:((((
PEACE
Előzmény: tooclose (848.)
|
| Britney
|
e-mail |
2004-05-08 17:57:48 | 850. |
|
Sziasztok! Elég régen jártam már erre. Emlékeztek még rám?:)
Olvastam hogy Lee nagyija nem rég halt meg és nagyon szomorú ezért. Szegényke:(
|
| missblue
|
e-mail |
2004-05-07 10:08:09 | 849. |
|
ezt most nem mondod!
és nem is irtál!
csak érjek haza!!!
Előzmény: tooclose (848.)
|
| tooclose
|
e-mail |
2004-05-06 16:50:07 | 848. |
|
hellóka! ezt nem fogjátok elhinni... valami szar csatornán a upcn, (még sose voltam ott) láttam a Blue koncertet. el sem hiszem. tudjátok, amit anyit nyomott a viva. olyan jó volt. főleg a Bounce...
|
| dreamer
|
e-mail |
2004-05-05 10:59:34 | 847. |
|
Hi Mindenkinek!!!
Hihetetlen, ez az oldal meg van halva!!!!
Na ja, vicces gyerek ez a Lee. Elképzelem a szitut és röhögő görcsöm lesz. Azt hallottátok, hogy állítólag megint aláírásokat gyűjtenek a neten keresztül, hogy a fiúk tiszteletüket tegyék kis hazánkban???
Hát, én nem tudom, remélem, hogy ennek lesz eredménye. Látta már valaki a DVD-t???
Ha igen, akkor milyen???
Na jó, most távozom!!!
PEACE
|
| missblue
|
e-mail |
2004-05-04 09:23:01 | 846. |
|
a Popcornban van róla egy nagyon cuki kép, tiszta aranyosan mosolyog, de semmi újdonságot nem írnak róla, csak hogy vicces kisgyerek volt.
szóval, aki nem olvasta volna, annak itt van dióhéjjban a cikk:
Mikor suliba járt, nagyon szerette a poénokat. Egyik alkalommal úgy akarta megviccelni a tanárát, hogy bekente mézzel a székét. Pechére persze rendhagyó órát tartottak, ami abból állt, hogy körbepakolták a székeket és beszélgettek. A poén az volt benne, hogy a tanár természetesen őt kérte meg arra, hogy vigye oda a székét, aztán neki is kellett ráülnie.
Mivel nem akart lebukni, szépen elfoglalta a helyét, miközben a többiek fetrengtek a röhögéstől, aztán szünetben rohant a mosdóba, hogy mentse, ami még menthető...
|
| missblue
|
e-mail |
2004-05-04 09:13:55 | 845. |
|
ez az oldal viszont megint nagyon pang az ürességtől, nem értem, nem értem...
|
| missblue
|
e-mail |
2004-05-04 09:13:22 | 844. |
|
köszi, olvastam, de nem priviben válaszoltam, hanem a topicban, de azóta már beszéltünk is...
Előzmény: Bébi Baba (843.)
|
| Bébi Baba
|
e-mail |
2004-04-29 18:16:00 | 843. |
|
Szia missblue!!Írtam neked privit az imneten!Abban mindent leírtam!!Amúgy tesók vagyunk ott és rendszeresen járok a topicodba!!Csak nézd meg a privit és megtudod,hogy ki is vagyok!!:)Szia!!!
Előzmény: missblue (837.)
|
| missblue
|
e-mail |
2004-04-29 08:58:29 | 842. |
|
sőt
ha poénos akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy az a 4 srác már művészien keni
Előzmény: tooclose (841.)
|
| tooclose
|
e-mail |
2004-04-28 17:08:11 | 841. |
|
igen igen ez így igaz! nagyon tudnak szerepelni, sztem Őket erre teremtette az Isten is! hát igen szokták volt mondani: ISTEN ADTA TEHETSÉGEK!
Előzmény: missblue (840.)
|
|
