Az alvilágnak bizony nincs romantikája,
de ha le írsz pár ilyen sort, levágós te esel hibába.
Hiába, mondanék bármit,
csak szakszóval hárít,
meg olyanokat ámít,
hogy ő se hisz már benne.
De minek lenne, ende?
Hogy a fúrumon el kenje
pár arc, akinek a szlengje,
odabasz a hegyre, meg vissza?
A tömeg meg issza
a levét,
a mesének. Keserű,
de nem vágja mit beszél a sok habiszti keselyű.
Csak csapnak a húsra, ha friss, de ha rohadt,
rohamosztag rohan felzabálni egy döglött lowat.
De hova jutunk ezzel? Aki ugat az nem harap,
de gyenge a hasonlat, P inkább kussba marad...
Előzmény: Fáreó (1.)
|
