Árral szemben, kompromisszum nélkül

Rossz helyen, rossz időben. Bruce Willis magyar rapmegfelelői akkor kezdték el terjeszteni saját felfogásukat a hip-hopról, amikor minden a gengszterrapről szólt. Kaptak is az arcukba rendesen. Az Árral Szemben tagjai azonban nem adták fel. Benski és Bootsie most Pepita nélkül, Brékóval megtámogatva folytatja menetelését. Szeptember 20-án megjelenő maxijuk szinte légüres térben készült: már nem az undergroundnak, de még nem is a nagybetűs zeneiparnak.

- Jelenleg még olyan sajtóanyagok forognak rólatok, amelyekben Pepita mint az Árral Szemben törzstagja szerepel. Pedig a szakítás már elég régi történet.

Benski: - Tavaly májusban készültek az anyagok, szeptemberben jött ki a lemezünk és októberben váltak el az útjaink. Pepitát egyébként nagyon gyorsan pótolni tudtuk, de a sajtóanyagok megmaradtak. Brékó rappeli a részeit, átfreestyle-ozza a saját stílusára, plusz nyomja hozzá a saját szövegeit.

- Mi volt a szakítás oka?

Benski: - Ez egy régóta húzódó sztori. Sok gondunk volt abból, hogy Pepita igazán sohasem járult hozzá kreatívan a projekthez. Én írtam a szövegeit, én találtam ki a nevét, tulajdonképpen én építettem fel az egész karakterét. '96-ban, amikor bevettük, azt szerettük volna, ha a saját személyiségét is behozza a csapatba. Ez elmaradt, igazán a produkciót sem tudta feldobni, és szép lassan lemorzsolódott. Talán ő is rájött arra, hogy nem érzi magáénak a dolgot.

- Soha nem mondták neked azt, hogy csak azért vettétek be Pepitát, mert Magyarországon sokat dobhat egy rapzenekaron, ha egy fekete srác is a tagja?

Benski: - Nem. Nekem ő régi barátom, megelőlegeztük neki ezt a dolgot, de nem bizonyult fejlődőképesnek. Ebben a bőrszíne semmilyen szerepet nem játszott. Akkoriban az ismerőseink között egyetlen olyan mc sem volt, akit nyugodt szívvel bevehettünk volna a csapatba. Mi már a legelején két, egyenrangú rappert szerettünk volna. Őt régóta ismertük, jókat buliztunk együtt, minden őrültségben benne volt, és úgy gondoltuk, megpróbáljuk.

- A rajongói kör nem fújt amiatt, hogy Pepita eltávozott köreitekből?

Benski: - Nem, néhányan rákérdeztek, de tulajdonképpen alig tűnt fel a hiánya. Nem kavart sok vizet, a színpadi kommunikációban is alig vett részt. Brékó Pepita tökéletes ellentéte, most már tényleg két egyenrangú mc van a színpadon.

- Brékóval hogy jöttetek össze?

Benski: - Már nem is tudom igazán. Rengetegszer összefutottunk, tehetségkutató versenyeken, ahol Brékó még bohócnak öltözve jelent meg a színpadon. Nem igazán tudta, mit akar, általában betonrészegen lépett fel, de mára valamelyest konszolidálódott. Láttuk, hogy tehetséges, tetszettek a szövegei, aztán lebeszéltük a bohóckellékekről, és kezdetét vette a megtisztulás. Visszük minden fellépésre, lassan olyanok leszünk, mint három testvér. Amikor a Bootsie-val túl komolyan vesszük magunkat, akkor a Brékó személyén keresztül sokkal lazábbakká tudunk válni. Szeretnénk, ha egyszer összehozhatna egy szólólemezt. Szeptember 20-án jelenik meg egy maxink Egységben az erő címmel, ezen már ő is szerepelni fog. Nem tagcsere történt, Pepita kivált, az ő helyét nem foglalta el senki, Brékó tulajdonképpen egy állandó vendég, akinek idővel önmagával kellene valamit kezdenie.

- Abban az időben indultatok, amikor egyáltalán nem arról a hip-hopról szóltak a magyarországi fejlemények, amelyet ti képviseltek. Már a névválasztás is egy kicsit provokatívnak tűnhetett.

Benski: - A fő trend a gengszterrap volt, még az underground körökben is. Bootsie-val a másként definiáltuk a hip-hopot, és azt szerettük volna, ha ezt minél többen megismerik. Az Árral Szemben sok esetben a saját felfogásunkkal való szembefordulást is jelenti, hiszen rengeteg kritika ér minket, azok is megpróbálnak belénk szúrni, akikkel korábban együtt nyomultunk. Ez egy kemény harc, de mi senkivel nem akarunk összenőni, nem akarunk egyetlen posse-ba sem részt venni. Fenntartjuk magunknak azt a lehetőséget, hogy olyan zenét csináljunk, amilyet akarunk. Azzal, hogy megjelent a lemezünk, bekerültünk úgymond a nagyobb előadók közé, ahol már nem kategorizálnak, egyszerűen nem létezik az a márkajelzés, hogy hip-hop. Nekünk a magyar popzenei iparban kell folytatnunk, és már más frontokon is meg kell vívnunk a magunk harcát. Értem ezalatt azt, hogy újat tudjunk hozni, hogy autentikus dolgot tudjunk felmutatni ebben a közegben is.

- Amikor annak idején Gangxstáék titeket is megemlítettek a Ki a fasza gyerek? című számban, ezt úgy fogtátok fel, mint egy reklámot, vagy azért rendesen kiakadtatok?

Benski: A dolog úgy indult, hogy '96-ban a legelső demókon volt egy gengszterrapet kritizáló szám, amelyben ellenrímeket írtam a Zolee szövegeire. Plusz volt benne egy sample a Ganxsta lemezéről, hogy "minden, amit csinálsz, szarul szól". Erre nagyon berágott a Zolee, kijött a Ki a fasza gyerekkel, erre mi is válaszoltunk, és így tovább. Most már megbeszéltük, hogy leállunk a dologgal, mi nem utáljuk egymást, jókat röhögünk ezen a kakaskodáson. Koncepcionális ellentétek vannak, de ebbe az üzengetésbe inkább csak a saját szórakoztatásunkra mentünk bele. Ganxsta Zolee egy öncélúan káromkodó, fiktív dolgokról rappelő előadó. Annak idején ez nekünk nagyon nem tetszett, de most már el tudjuk fogadni. Amit mi csinálunk, az egészen másról szól, de emiatt nem kell egymás torkának esni. Ganxstának például kifejezetten tetszett a Keverjük a betont című számunk, amit róla, vagy inkább ellene írtam.

- Más zenekarokkal is voltak ilyen ellentétek?

Benski: - Vannak, főleg az úgynevezett underground kör, amely nagyon szűk, nagyon belterjes. Évek óta ugyanarról szól, egy kicsit megcsömörlött a dolog. Azzal, hogy mi komolyabban elkezdtük menedzselni magunkat és sikerült kilépnünk a nyilvánosság elé, a saját hip-hop felfogásunkat állítottuk reflektorfénybe. Ez persze sokaknak nem tetszik, vannak, akik csak a saját definíciójukat tudják elfogadni. Azok az emberek, akikkel korábban együtt léptünk fel, most ellenünk írnak szövegeket. Még az is szemet szúrt egyeseknek, hogy mi pénzt kérünk a fellépésekért, pedig a zene minannyiunknak egyfajta mellékállás, vagy karitatív önmegvalósítás, nem csinálunk milliókat belőle.

- Mintha már a Fila Rap Jam után kivonultatok volna ebből az underground körből.

Benski: Mindenféle hírek keringtek a lemezszerződésről, de ezt senki nem erősítette meg. A videoklip, amit nyertünk, százezer forintos költségvetésből készülhetett el, ami meglehetősen vicces összeg. A kamera bérleti díját is alig futotta ki. Kellettek szponzorok, olyanok, akik mellett azért hitelesek maradhattunk. A Rap Jam után nem tudtuk elfogadni a válogatás CD mellé felkínált szerződést, ami hosszú időre lekötött volna minket. Szerintem jó döntést hoztunk, fél évvel később kijött egy demónk egy független kiadónál, amely szimpatikusnak találta, hogy nemet mondtunk a Warnernek. Volt egy év szünet, aztán '98 végére leszerződtünk a Record Expresszhez. Kijött a Keverjük a betont videoklipje, és ettől megijedtek a médiumok. Azt mondták, ez biztos valami durva dolog, itt gyerekeket kínoznak, ömlik az agresszió satöbbi. Ahelyett, hogy robbantunk volna, három hónapig üresjáraton voltunk. Aztán novemberben kijött egy alacsony költségvetésű klipünk, a Nevessek vagy sírjak, és végül beindult a dolog.

- El tudod képzelni azt, hogy egyszer a zenéből fogsz majd megélni?

Benski: Ha a média nyitna a hip-hop felé, akkor lehetne a dologból valami. De még mindig úttörő munkát kell végeznünk. Már az is nagy eredmény, hogy mindenféle kompromisszum nélkül meg tudtuk csinálni a lemezünket.

G. N.

2000. december 17.