Missy Elliott

Missy Elliott mindig kész arra, hogy meglepjen bennünket, zenei fegyvereinek tárháza kimeríthetetlennek látszik. Könnyedén nevezhetjük műfajának egyik legmeghatározóbb egyéniségének is, hisz alig akad ma olyan előadó az r'n'b - hip-hop - rap szcénában, akivel ő ne dolgozott volna együtt. Ha egyszer végre igazán felismerik jelentőségét, és Grammy-t kap, meglehetősen hosszú státust kell majd neve után írni, valami ilyesmit: művész, producer, író, hangszerelő, rapper, énekesnő. Missy Elliott.

Új albumán, a Miss E.So Addictive-en lazán ötvözi a popot a hip-hoppal, a hyper kinetikus R&B-t a szexi elektró funk-kal. A lemez felénél járva eszmél rá az ember, hogy Missy harmadik szóló próbálkozása az, ahol igazán szabadjára engedhette alkotói fantáziáját és a női hip-hop kimagasló anyagát rakta az asztalra. Olyan szupersztárok működtek közre önként és dalolva, mint Redman, Method Man, Ginuwine, Eve, Ludacris valamint Jay-Z.

"Sokkal nyugisabb voltam. - mondja - Elmentem L.A.-be, ahol mindig kellemes meleg van, és ott vettem fel a dalokat. Nem akartam, hogy bármilyen súly nehezedjék a vállamra."

Bevallja, hogy 1999-ben, a Da Real World készítésekor sarokba szorítottnak érezte magát: "Tudod, mindenki szétizgulja magát a második lemez kiadásakor." A körömrágás felesleges volt, hisz az album rövidesen elérte a platina státust, a művésznőt pedig a szupersztárok közé emelte. A kis pihenő, mely a promóciót követte, elég volt arra, hogy jobban megfigyelhesse a zeneipar kerekeit: "Rájöttem, hogy voltak "nyomd a lét" lemezek, voltak "utállak" albumok, és voltak "én csinálom a bizniszt" anyagok. Itt volt az ideje, hogy valami igazán szexiset is összehozzunk. Tudod, olyan Marvin stílusú cuccot. Át akartam törni a korlátokon, és nem tiszteltem a határokat. Nem akartam ugyanazt játszani, amit mindenki más is."

Missy és Timbaland team-je legendássá nőtte ki magát. Annak idején, amikor első szerződését megkapta az Elektrától, nem gondolta volna, hogy saját anyagai a fiókba kerülnek, helyettük másoknak fog producerkedni. Nem biztos, hogy rosszul járt vele, hisz rengeteget tanult, amikor a Jodeci és Aalyah albumain bábáskodott. Nemsokára saját labelt alapított, a The Goldmind Inc.-et, ahol végre kiadhatta a Supa Dupa Fly-t, mely a mai napig a legmagasabb pozícióban debütált női hip hop lemez (#3). Lassan megjelentek az ő stílusát másolók, de Missy hagyta őket találgatni, és zenebirodalmat épített labelje köré. Whitney Houston, Paula Cole, a Destiny's Child és Christina Aguilera - csak néhány név azok közül, akik invitálták, hogy működjön közre albumaikon.

1999-ben megjelent a Da Real World, mely egyáltalán nem tükrözte az épp uralkodó "kövesd a vezetőket" mentalitást. Trükkösen kikerült mindenkit, és meglepte közönségét az arcbamászó She's a Bitch-csel. Provokatív szövegek, pengeéles ütemek, igazi csemege a hip hop rajongóinak.

Idővel a kritikusok is megbékéltek vele, kislemezeiről elismerően írt az összes szaklap. Nem is lehetett másképp, hisz nem mást, mint Puff Daddy-t ütötte ki a Billboard slágerlista elejéről.

Egy évvel később újra stúdióba vonult, testben és lélekben is felfrissülve. "Nagyon jól érzem magam. - mosolyog - Szerencsésnek érzem magam, és nagyon sokat tanultam. Csak egy olyan albumot akartam készíteni, amely elfeledteti az emberekkel a gondokat."

Azt mesélik, a harmadik lemez felvétele előtt sokáig nem hallgatott rádiót, csak azért, hogy tiszta fejjel tudjon alkotni és ne befolyásolják az aktuális trendek.

Helyettük ő alakított ki egy sajátot.

2001. június 21.