The King

November 5. - Petőfi Csarnok

King története ugyanolyan nagy legendát sejtet, mint amilyen Elvis-é volt. A belfasti születésű, házas és ötgyermekes fiatalember soha nem tekintett úgy az éneklésre, mint karrier-lehetőségre. Egészen addig, amíg hosszú unszolás után, kénytelen-kelletlen hagyta felvonszolni magát egy karaoke-színpadra. Régi rajongóként a Suspicious Minds című számot választotta a listáról, és a közönség egyszerűen elolvadt a produkciójától. Ekkor gondolt rá először, hogy ezzel kezdeni kellene valamit. Két évre elengedték a postahivatalbeli munkahelyéről.

Gyorsan rákapott az EMI-Electrola, és kiadta a Gravelands című lemezét, amelyet kivétel nélkül üdvözlő kritikák fogadtak. King letörölhetetlen jegyet hagyott Elvis dalain éppúgy, mint az elmúlt évek legnagyszerűbb slágerein: például Nirvana és a Joy Division szerzeményeken.

Azon túl, hogy a legsikeresebb dalainak előadásával tiszteleg Elvis emléke előtt, tovább is építi legendáját. Nem másolta, hanem megtanulta az előadásmódot. A hétköznapi imitátorok tükröt tartanak, ő azonban egyszerűen Elvis-szé vált. Minden gesztus, mozdulat és hangjának árnyalat is a legtisztább Presley, és annyira természetes, hogy Kinget nézve elfelejtkezünk róla, hogy nem magát Elvis-t látjuk.

Az eddigi sikerek után – legutóbb épp a pop-ikon Fun Lovin’ Criminals hívta meg Kinget turnéjára - most egy új, ragyogó album van készülőben. Ezen szintén kitűnően bizonyít a nagy klasszikusok dalaiból (csak hogy két gyöngyszemet említsünk: Louis Armstrong: Wonderful World, Rolling Stones: Sympathy for the Devil), valamint barátai, kortársai és fiatal szerzők dalai is megjelennek.

2003. október 28.