Grammy for Jazz - Akikben a csend lakozik

Tudjuk jól, hogy a Grammy-díjak tulajdonosai sokszor szemtelenül fiatalok és nagyon tehetségesek. Így van ez a dzsesszben is, ugyanúgy, mint bárhol másutt a zenei világban.

A dzsessz idei díjazottjai abban hasonlítanak, hogy viszonylag fiatalon kerültek a műfaj élmezőnyébe: Pat Metheny, Béla Fleck és Branford Marsalis még ma sem öreg, s máris szép számú elismerésüket most újabbal gyarapították.

Béla Fleck és a Flecktones méltatását mindig úgy kezdjük, hogy nem magyar, hanem cseh származású, és a 'Béla' nevet Bartók Béla tiszteletére vette föl.

A negyvenharmadik életévéhez közelítő gitáros és bendzsós ugyanolyan jó viszonyban van a folkzenével, mint a dzsesszel. Outbound című tavalyi lemeze a legjobb kortárs dzsesszalbum díját nyerte.

Béla Fleck New Yorkban született, és itt végezte magasabb zenei tanulmányait is.

Később Bostonba került, majd a pengetős hangszerek mellé megtanult francia kürtön játszani, de állítólag csak azért, hogy felvételt nyerjen egy bandába. Erik Darlingtól, Marc Horowitztól és Tony Trischkától vett órákat, emellett Chick Corea és Sting hatását ismeri el a legfontosabbnak. Jack Tottle, Tasty Licks albumán hallható első lemezfelvétele.

Bostonban Mark Schatzcal játszott, majd Spectrum néven alakított zenekart, amelyet a Newgrass Revival követett, amely, mint nevéből is kitűnik bluegrass zenét játszott. Többször hallhattuk Sam Bush-al közös fellépéseken, amelyek nagy sztárrá tették Bélát. Virtuóz játéka és nagyszerű alkalmazkodóképessége a színpadon bármilyen zenésszel képlékeny és elkápráztatóan szórakoztató elegyet alkot; a néző/hallgató csak ül, és figyel; szó bennszakad, és csak a zene van.

Ma is működő együttese, a Flecktones nem csak ebben az évben hívta fel magára a figyelmet, már korábban is jelölték Grammy-re.

Az alig több mint negyvenéves Branford Marsalis, a szaxofon virtuóza a legjobb hangszeres dzsesszalbum kategóriában nyerte el az aranymikrofont. Jutalmazott lemezének címe: Contemporary Jazz. Branford és trombitán játszó testvére, Wynton évek óta hangszerük legjobbjai. Branford testvérével, majd Art Blakey együttesével játszott, kipróbálta az alt, a tenor és a szoprán szaxofont is. Miles Davisszel és Dizzie Gillespie-vel is készített közös felvételt, John Coltrane-t, Wayne Shortert tekinti példaképének, s ez felvételein is érezhető. Nagyra tartja Stinget is, játszott vele közös együttesben, majd Marsallis saját csapatot alakított. Az utóbbi évtizedben gyakran játszott szólóban.

A három friss Grammy-díjas közül a gitáros Pat Metheny a legkorosabb, negyvenhét éves lesz a nyáron. Az instrumentális dzsessz szóló Grammy-jét kapta meg Go Get It című lemezéért. Elsősorban dzsesszgitárosnak tartják, amivel ő is egyetért. Egyik példaképéhez, Miles Davishez hasonlóan ő is szívesen kirándul a rock világába és albumai gyakran megtalálhatók a pop listákon is. Szívesen kacérkodik world music-kal, free dzsesszel, vagy egyedi gitármuzsikájával kápráztatja el hallgatóit (igen figyelemreméltóak a koncertalbumai).

Számtalan zenészpartnere közül kiemelést érdemel Ornette Coleman, Gary Burton és saját együttesének billentyűse Lyle Mays. Zenéjére a dél-amerikai, ausztráliai és óceániai népzene gyakorolt komoly hatást. Többször járt Magyarországon, legutóbbi alkalommal Imaginary című albumát népszerűsítette.

Balogh Tibor bluesman@fbi.hu

2001. március 21.