|
Születésnapi buli - Hans Theessink & Friend's From Vienna
Aki beleolvas ezekbe a sorokba, annak biztosan ismerős lesz Hans Theessink neve. Hát persze, hiszen a most gépelő pasas már elkövetett egy jegyzetet osztrák zenészt illetőleg, mintegy két hónappal ezelőtt.
Azóta nem sokat változott a helyzet Közép-Európa legkarizmatikusabb blues előadója és szerzője környékén. Új lemez nem készült, video vagy filmfelvételekről nem tudunk. Néhány fellépést vállalt (pl. nálunk a budai Fonó Zeneházban) szerte a kontinensen, és semmi több.
Bo Diddley mondta egyszer Hans Theessink-ről, hogy "pokolian jó gitáros", és nem tévedett. Az Ausztriában élő, szolid, bajuszos úr ugyanis szinte az összes blues-alternatívában úgy lubickol, mint hal a vízben. Neki (és zenekarának, a Blue Groove-nak) bármi jöhet, megbirkóznak vele: R&B, soul, delta-blues, boogie-woogie, country, és vég nélkül sorolhatnám a stílusokat és formákat.
Viszont az új évezred - mint sok más mindenkinek - Hans barátunknak is a munka szorgos napjaival köszönt egy nagyot. Január 19-én indult a 2001-es évben aktuális ausztriai turnéja, amelynek apropója, hogy a megszokott nagy létszámú zenekar mellett Terry Evans is résztvevője a körútnak, mint kisérőzenész (ne felejtsük el, hogy ez nem először fordul elő: volt már Holmes Brothers is kísérőzenekara...).
De miről is beszéltem a címben? Születésnapi buli ?
1998 áprilisában ünnepelte Hans Theessink az ötvenedik születésnapját. Zenészeknél, akik ugye bohém, de néha kiismerhetetlen teremtmények, szokás az ilyen jeles alkalmakat megörökíteni az utókornak. Itt is erről van szó, ugyanis ez a felvétel is így készült. Összegyűlt sok-sok jó barát és zenész kolléga, és egy-két koncert között bevonultak a stúdióba, megragadták a hangszereket, és zenéltek.
A 19 darab mindegyike beszédes; a Mississippi zúgásától a csalódott férfi zokogásáig hatalmas érzelmi és szocializációs (cöcö..) területet jár be Theessink egyedi felfogású zenéje.
Az első percek a fényes korongon felpörgetnek és feszültséget keltenek: a Johnny & The Devil húzós bluesalapja (amelyet a gitár-tuba páros jelent) nagyszerű hangulatot teremt cédé első harmadához. A Baby Wants The Boogie című Theessink-darab tovább fokozza a táncos hangulatot (vagy esetleg másnál a szomjúságot...), majd "érkezik" két tömör blues: Living In The Fast Lane és a Darkest Hour.
Mivel a delta-blues igen közel áll gitárosunk szívéhez, természetesen nem maradhat ki a Mississippire utaló akusztikus blues sem. Címe azonos a névadó folyóval (bocsánat, folyammal), és igényes steel-gitár kíséret viszi el a hátán a dallamot.
A Travelling Man és a Cajun Boogie egy vérmérséklet szülöttei. Fanatikus
zeneelmélet tanárok valószínűleg parázs vitát nyitnának a kérdésben, de az biztos, hogy táncoslábú, könnyű zergeléptekkel hódító fiatal lányok nem tennének különbséget a boogie és a cajun között...
A Dough Roller Blues pörgős bottleneck-játéka enged következtetni arra, hogy egy nem hétköznapi muzsikusról van szó. Legyen akár fatestű dobro (mint ebben a darabban, ami egyébként a Rollin' & Tumblin ügyes átirata), National steel gitár, mandolin, akusztikus gitár, stb., mindegyiken ugyanolyan tökéllyel és soha ki nem hunyó energikussággal játszik.
Szerves és a léleknek kellemes kettőst alkot Theessink és Peter Ratzenbeck slide-játéka is, amit még emel a Blue Blood című Dana Gillespie darab, amit a csodálatosan meleg hangú énekesnő prezentál.
Nem maradhatott el a tisztelgés Robert Johnson előtt: a Stones In My Passway lassan hömpölygő, csöndes, tizenkettes blues-panasz; szinte csavarja az ember orrát a kopott cipő alól felszálló por...
Felmerülhet a kérdés sokakban, hogy miért foglalkoztat Hans Theessink zenéje, előadásmódja annyira, hogy már a sokadik oldalt írom tele.
Azért, mert ennek a muzsikusnak a produkcióiban egy olyan ember köszön vissza, aki tökéletesen ura a hangszerének, és tisztában van annak korlátaival.
Nem ékeskedik idegen tollakkal, nem készít ízlésficamos és stílustalan albumokat. Nem igyekszik megnyerni a tizenéves réteget, azokat, akik még nem képesek a giccset, a tehetségtelenséget különválasztani az igazi muzsikától. Akik a naponta a televízió képernyőjéről az arcunkba tátogó ugribugri senkiknek hisznek, és akiknek a Backstreet Boys-tól a Splash-ig tart a zene.
Theessink a blues nagy és végtelen óceánján hajózik zenekarával; igazi szintetizáló muzsikus, hamisítatlan "bluesista".
Koncertjein (vagy csak otthoni zenehallgatás esetén) valahol a közelben figyel Muddy Waters, vagy cigarettázgat Big Bill Broonzy, és csöndesen mosolyogva üldögél a háttérben John Lee Hooker.
Hans Theessink & The Blue Groove: Blue Grooves From Vienna - The 50th Anniversary Celebration, Minor Music, 1998
A lemez kapható Magyarországon.
Balogh Tibor
bluesman@fbi.hu
2001. január 25.
| 
