Rekviem egy Rocktárért

Vannak olyan kocsmák, amelyek egyszerűen rabul ejtik az ember. Én pedig nem tiltakozom. Volt egy nagyon jó kocsma, ahol nagyon sokszor akasztottam magamra a sör /feles rabláncait. Most már nem tehetem meg, nem tudni, miért.

Valaki kiabál velem. A hangok úgy folynak körbe, hogy észre sem veszem, és máris csapdába kerültem... De hol van az a Nő? A pulóverem izgató fröccsszagot áraszt, de a számban idegen ízek: rum-császárkörte, kevert? Egy fotelbanülök, valaki még mindig kiabál velem. Nem érdekes, mert nem hallok semmit, és nem is nagyon látok... Egy alak, akiről később kiderül, hogy Lió, a fülembe ordít, hogy "aggyál mán egy százast fröccsicillinre!", de a kezem nem engedelmeskedik, pedig én is innék még. Valahonnan, az hiszem, délről, vékony füstcsík kígyózik lassan a lábak között, és biztatja igen heves reakcióra elkínzott idegrendszeremet: valószínűleg Norden Light, amiről tudvalévő, hogy csodát tesz az emberrel...Gyerünk, gyerünk, gyerünk, rohanok keresztül a tömegen, bár a lábam nem mozdul, némi közröhej, de erőt veszek magamon, és a mosdóajtóig eljutok. Az ajtó mögött vár a nyugalom és a mély, magányos csend. Szívunk, sokan, sokat. Minden más lesz; dj. Fraser nyomja, gyerünk. Útközben a pultnál rendelek egy dobozos Budweisert, diszkréten szólnak, hogy az nincs, és hogy nyissam ki a szemem, mert úgy könyebb. Valaki még mindigkiabál velem.

Röhögök, és vadul csörögni kezdek egy csinos nővel. Valami rohadt furcsa. Ismerős a nő. Közelebb megyek.

A saját, borostás képem néz farkasszemet velem a tükörfal közepéről... Mindenesetre köszönök magamnak. Hehe. Ki a f..om kiabál még mindig velem ? Piros kezeslábasban bemutatkozik a pultos fiú, és felajánlja a segítségét a kijárat keresésében... Ebben a pillanatban a nyakamba ugrik a Nő, és bennem bombaként robban a vágy... A Széchenyi téren ébredek, üres vagyok, mint az útpadka mellett elhajított papírpohár.

Reggel, otthon : kis Unicum, Quarelinnel; sok boldogságot.

Rocktár, Széchényi Tér, Szeged

BluesMan
bluesman@fbi.hu

2000. szeptember 24.