Blues Bell

A "banda" magja 1993-ban alakult meg - először.A duót Hrabovszky Tamás (szájharmonika, ének) és Török Péter (gitár, vokál) alkotta, akik az alapítást illetőleg eltérően és zavarosan emlékeznek vissza a múltra. Mindenesetre többszöri felidézés után nyilvánvalóvá vált számomra, hogy az elhatározásban nagyobb mennyiségű tömény ital és hideg sör lehetett az egyik mozgatórugó...

A kéttagú felállás korlátai persze hamar megmutatkoztak, és szükségessé vált a ritmusszekció.

Két hódmezővásárhelyi zenész- Juhász "Kakaós" István basszusgitár és Bakos Tibor dobok - közreműködésével ez is megoldódott.

Egy újabb"átértelmezett" éjszaka után a zenekar neve- Blues Bell - is megszületett.

Ezidő tájt a zenekar törekvése a fekete blues megismerése, a zenére igen jellemző stílusjegyek tökéletes elsajátítása, előadása és a műfaj népszerűsítése volt.

Ennek a szemléletnek és a színpad hívó szavának engedve néhány hónap után megszervezték első koncertjüket, barátok, haverok és a helyi kisebbség részvételével (ahogyan az lenni szokott, ugye...), amelynek hangulata Tamás emlékei szerint olyannyira féktelen volt, hogy a kiérkező helyszínelők is nehezen bírtak véget vetni neki...

Nem túl sok idő múlva (amikor már csak ritkán rakta fel a lábdobot a beütő cin helyére), a dobosuk bekötötte fejét... Sürgősen új ütős után néztek, és így került a zenekarba a dzsesszes múlttal rendelkező Szabó Csaba (ma többek között a Rambling Blues Trió tagja).

A döntés helyességét a mai napig igazolják a Blues Bell- koncertek.

Számtalan hazai fellépés után jött a külföldi megmérettetés: Vajdaság, Ada-Fest, majd Belgrád. Igen sikeres koncerteket adtak, amit bizonyít az a tény, hogy a mai napig érkezik részükre meghívás déli szomszédainktól.

1997-ben a basszusgitár szekcióban csere következik,a posztot Török Gábor veszi át, azóta is rendületlen intenzitással biztosítva biztos alapot Péter gitárjának és Tamás harmonikáinak.

Zenéjükre elsősorban a Chicago style és a rhytm & blues jellemző.De a zenészek és a közönség hangulatától függően a ragtime-tól kezdve a magyar népzenéig bármilyen stílusban jól mozognak, azzal a természetes, ösztönös vidámsággal, amely elhiteti a nézővel, hogy ezek a fiúk tudnak zenélni... Az ötletesség és a jól megtanult zenei alapok adta otthonos környezet úgy keveredik a tehetséggel játékukban, mint ahogyan a hagyományos, B. B. King féle rhytm & blues az instrumentalitással és az elektronika modern vívmányaival (értsd multieffektek).

Aki pedig nem hisz nekem, az uccu neki, irány egy Blues Bell koncert, és lehet cáfolni!

Balogh Tibor
bluesman@fbi.hu

2000. szeptember 12.