A Rambling Blues Trió

A Rambling Blues Trió frontembere, Király Vajk, (akusztikus gitár, ének) már 1993-ban koncertezett szólóban, majd nemsokára csatlakozott hozzá - eleinte csak néhány szám erejéig - HarmatiIstván "Maci" szájharmonikás és Tóth Anetta énekesnő. Ekkor Vajk és Barátai néven adtak több előadást. A szájharmonikás poszton hamarosan tagcsere következett be. MacitHrabovszky Tamás váltotta fel, aki az akkor éledező Blues Bell zenekar énekes-szájharmonikás-frontember "munkaköre" mellett(erről később) szerencsére vállalt még egy zenekart. Pár hónap múlva, 1994 májusában lépett fel a kis együttes először Rambling Blues néven (Rambling = kóválygó, bolyongó, Robert Johnson Ramblin' On My Mind című számából) a szegedi Májulás '94 Fesztiválon. Ez az első, komolyabb formáció részt vett 1994 szeptember 2-án az országos Első Blues-és Bluesrock Tehetségkutató Verseny-en, ahol a zsűri a 23 bemutatkozó zenekar közül - egyedüli akusztikus csapatként! - a legjobbak közé sorolta. A sikeren felbuzdulva beneveztek az 1995 március 12-én, Budapesten megrendezett Blues és jazz Fesztivál és Verseny-re, ahol blues kategóriában az előkelő 2. helyezést kapták meg Az együttes "üdvöskéje", Tóth Anetta 1995 nyarán, szegedi tanulmányai befejeztével búcsút mondott a városnak, és ezzel együtt sajnos a Rambling Blues-nak is.

Több-állítólag kitűnő hangú lány meghallgatása után Szabó Csabát vették be a csapatba egyszemélyes ütősként. Mivel a komplett dobcucc nem illeszkedett volna szervesen a Rambling stílusához, ezért Csaba pergő és a lábcin mellé beszereztetett (egy németországi bolhapiacról) egy mosódeszkát(washboard), és lassan "körbeépítette" magát a kolompok és békák tömkelegével...

Innentől kezdve megmaradt ez a felállás, köszönhetően a közös zenei elképzeléseknek:

• Király Vajk, akusztikus gitár, dobrogitár, ének, kazoo
• Hrabovszky Tamás , szájharmonika, vokál
• Szabó Csaba, ütőshangszerek, mosódeszka.

A zenekar stílusa elsősorban a '20-as, '30-as évek Amerikájának tradicionális népzenéjén alapul, amely magával hozza azt, hogy az akusztikus hangszerek dominálnak...

A három fiatal zenész azzal az elhatározással kezdte meg pályáját, hogy ezt a zenét - persze abszolút stílushűen - megismertetik az ország zeneszerető lakosaival, és tiszta összhangot teremtenek az instrumentalitás, a ritmus és a blues-történelem között...

Zenéjük igényes, tradiconális de mégis modern, jól fogyasztható a "nem akusztikus-blues rajongók" számára is (mint ahogyan azt én is tapasztalom számos koncertjükön).

Évente már több, mint száz fellépésük van, és nemcsak az országban. 1994 óta rendszeres vendégei a "Sziget"-nek, a vajdasági "Ada-Fest"-nek, de 1998-ban kétszer is felléptek a Trnava-i DobroFest-en, amely a dobrogitár művészeinek legszínvonalasabb megnyilatkozási lehetősége.

Legvégül megemlíteném, hogy ez év májusában végre elkészült első stúdióalbumuk Tissassippi címmel(elvégre tiszaparti bluesistákról van szó), amely előreláthatólag 2000. szeptemberében kerül a hanglemezboltok polcaira.

Balogh Tibor
bluesman@fbi.hu

2000. szeptember 1.