Váczi Eszter - Szörp és Bery

Váczi Eszter a Szörpből jött, s oda is tért vissza a nagy sikereket elért Jazz+Az-ból. Az énekesnő jazz szakos hallgató, a műfaj igazi szerelmese. Hűen kitart a zenekara mellett, nem hajlandó semmilyen kompromisszumra. Most azonban újra hallhat róla az is, akit nem ragad meg az acid-jazz világa, hisz Eszter a tinik egyik nagy kedvencével, Bery-vel énekel.

- Téged a szélesebb közönség a Jazz+Az kapcsán ismert meg. Most újra reflektorfénybe lépsz, mert Bery-vel énekelsz egy dalt. Hogyan jött létre az együttmüködés?

- Bery felhívott nyár közepén, hogy készül az új lemeze, s szeretne rá egy duót. Egyből rám gondolt, ezért megkérdezett, mit szólok az ötlethez? Korábban nem ismertem személyesen, s a dalai kapcsán sem voltam képben. A hazai pop szakmát nem ismerem, ami lehet, hogy picit szégyenemre válik. Valószínűleg a Jazz+Az-ról sem tudtam volna, ha nem énekelek benne, mert valahogy nem követem ezeket a dolgokat. Inkább jazz beállítottságú vagyok. Igazából tehát nem tudtam, hogy mire vállalkozom, de azért adtam egy esélyt a dolognak. Elmentünk Bery-vel beszélgetni, s rájöttem, hogy sok dologról hasonlóan vélekedünk. Nagyon szimpatikus embert ismertem meg benne, s arra gondoltam, hogy akkor miért ne dolgozhatnánk együtt?

-Nem zavart, hogy Bery-vel populárisabb műfajú dalt kell énekelned?

- Inkább emberileg néztem a dolgot. Ez a dal nem azt jelenti, hogy ilyen zenét játszom. Csak a Jazz+Az után megtehetem, hogy más stílusban is kipróbálom magam. Kevés időm volt, amíg ez a kétéves „hajsza" tartott. Hisz minden pozitívuma mellett nagyon megerőltető volt fizikailag, s koncentráltság szempontjából is. Így elég kevés idő jutott a saját dolgaimra; arra, hogy megismerjem magam más területeken.

- A Jazz+Az-ban való közreműködés mennyire segíti például a Szörppel kapcsolatos dolgaidat?

- Teljes mértékben. A médiumok alapvetően ezért is hívnak meg minket. A Jazz+Az alatt próbáltam reklámozni a Szörpöt, s úgy néz ki, hogy bejött. Ha hívnak, akkor a zenekar iránt érdeklődnek, s ez szerintem nagyon jó.

- A közönség köréből van olyan visszajelzés, hogy valaki csak azért megy el a koncertre, hogy téged lásson?

- A Szörp már jóval a Jazz+Az előtt is működött. Már akkor tetemes törzsközönségünk volt. Nyilván van olyan ember is, aki kíváncsi, hogy a Jazz+Az énekesnője mit csinál most, de nem ez a jellemző.

- Nem gondoltál arra, hogy valami olyan dologgal rukkolj elő, ami populárisabb? Például úgy, mint Orsi, aki szólólemezre készült, jelenleg pedig a Cotton Club Singers-ben énekel.

- Nem, én hű maradtam a jazz-hez, a Szörphöz. Egyébként leemelem a kalapom a Cotton Club Singers előtt, mert swing-t játszanak, ami nem annyira beszoktatható zene Magyarországon. Sikerült elérniük, hogy egy szélesebb kör megismerje és szeresse őket. Szerintem ez a kitartásuk eredménye.

- Szerinted ez a Szörppel kapcsolatban is így lesz?

- Talán igen. Igaz, sokszor nevetünk saját magunkon, mert már 3-4 éve hangoztatjuk, hogy lemezt fogunk kiadni. Persze már sokkal közelebb vagyunk a tűzhöz. Tripla annyi ember ismer minket, s valamennyire azért beivódott a nevünk a köztudatba. Ez a „lassú víz, partot mos" folyamat. Inkább ezt csinálom, mint csak azért, hogy lemezem jelenjen meg, kiadjak egy olyan anyagot, ami miatt utólag húznám a számat, mert ciki.

- Gondolom a kiadókkal sok kompromisszumot kellett volna kötnötök.

- Igen. Mindig kellett volna valamit változtatni a zenén. Arra gondoltunk, hogy ha már ennyit „szenvedtünk" vele, ha eddig nem alkudott meg a zenekar, akkor most miért tenné. Ezen már semmi nem múlik. Annyira komplex ez a zene, hogy nem hiszem, hogy bármilyen változtatást elbírna. A lényeg az, hogy sokan vagyunk, s ezt ki is használjuk zeneileg. Egyelőre várunk. Saját gondozásban egyébként megjelent egy kislemez, ami négy számot tartalmaz. Ezt a koncertek alkalmával áruljuk. Általában mind elfogy, s ezt én teljes mértékben jó jelnek tartom.

- Most, hogy te ismertebb lettél, a kiadók hozzáállásában látsz változást?

- Nem, s ez nagyon érdekes. Orsit sem, Dórit sem és engem sem keresett meg kiadó. Talán merészség kimondani, de mindhármunkban van egy olyan érzés, hogy a Jazz+Az egy szálka volt a zenei élet szemében. Hisz Péternek nem ez a kenyere, két lábbal áll a földön, van egy polgári hivatása; s e mellett csinált egy produkciót, ami két perc alatt a csúcsra futott. Szerintem ezzel igen sok irigylőre talált, s kicsit úgy érezzük, hogy csak azért sem hívnak minket. Most nem a beképzeltség beszél belőlem, de bebizonyítottuk, hogy tudunk énekelni, amivel nyilvánvalóan lehetne mit kezdeni. Egyébként ez annyira nem zavar, mert ha meg is keresnének, akkor valószínűleg egy populárisabb stílussal kellene kiállnom, amit tuti befutásra szánnak. Az ilyen produkciók pedig általában igénytelenek zeneileg, amit természetesen nem vállalnék el. Tényleg örülök annak, hogy végre a Szörppel foglalkozhatok.

- Ez érdekes, mert szerintem a közönség kíváncsi lenne bármelyik Jazz+Az lány munkájára. Ha megjelenne a Szörpnek a lemeze, s megfelelően lenne reklámozva, akkor biztosan sok ember meghallgatná, mert leesne nekik, hogy 'jaj, hát ez a Váczi Eszter, aki a Jazz+Az-ban énekelt'.

- Igen, valószínűleg így lenne. Nem tudom, hogy ez miért nem vonzó a kiadóknak. Hármunkra egyébként volt érdeklődés, de nem vállaltuk el. A Jazz+Az-ban egy közös „feladat" megoldása tartott össze minket, de szerintem annyira más mindhármunknak a stílusa, hogy nem tudtunk volna hosszútávon együtt dolgozni egy másik produkcióban, ahol mi találjuk ki önmagunkat. Dóri inkább egy rockosabb vonalat képvisel, Orsihoz pedig az alternatívabb stílus áll közelebb. Így inkább maradtunk barátok. Nem érné meg, hogy széthúzzunk egy ilyen munkaviszony miatt. Azonban ha ráérnek a lányok, s eljönnek a koncertemre, akkor mindig fel szoktam őket hívni, hogy együtt énekeljünk.

- A Szörppel van törzshelyetek?

- Sajnos, kevés olyan klub van itt Pesten, ami hangtechnika szempontjából elbírná a zenekart. Szerencsére már van egy fix helyünk, az Alcatraz, ahol kéthetente játszunk. Mindenkit szeretettel várunk!

Ujvári Barbara

2001. március 10.