Oláh Kálmán

Oláh Kálmán 1990-ben végzett a Bartók Béla Zeneművészeti Főiskola Jazztanszakán, ahol Szakcsi Lakatos Béla, majd Gonda János növendéke volt. Első zenekarával (No-Spa) több nyugat-európai versenyen, fesztiválon ért el sikereket. Ezután a Tony Lakatos - László Attila féle "Things"- ben , majd a Tomsits kvartetben és a Kőszegi Trióban játszott. Megalapította első önálló zenekarát, a Trio Midnightot, amely 1994-től kibővített formában is működik, mint az Oláh Kálmán Sextet.

Dolgozik továbbá a Trio Midnight with Strings-szel, melyben egy kiváló klasszikus vonósnégyes, az Oszecsinszky kvartet társul a trióhoz. A dalok zömét Oláh Kálmán komponálta az említett fölállásokban. 1995-ben a Bartók emlékév alkalmából néhány Bartók művet jazz-trióra írt át.

2000-ben Trio Midnighttal vonult stúdióba, hogy rögzítsék On Track címú lemezüket, melyen Lee Konitz is vendégszerepel. A korong tavaly második helyezett lett a Gramofon díjkioszóján.

- Nem volt csalódás a második hely?

Abszolút nem. Sőt, nagyon örültem Elemér sikerének. Véleményem szerint megérdemelte, szép lemezt készített. Azért hozzáfűzném, hogy ez csak egy csoport véleménye, nem pedig a közönségé. Az igazán érdekes az lesz, h ogy mit szavaz a közönség. (Ez várhatóan két hónap múlva lesz)

- Kinek az ötlete volt Lee Konitz maghívása?

Egri Jánosé. Akkoriban pályáztam különböző alapítványoknál, hogy meghívhassunk egy amerikai zenészt a lemezünkre. Megkaptuk a támogatásokat és elkezdtünk gondolkozni, hogy kit hívjunk meg? Ezt sajnos a pénzünktől kellett függővé tenni. Kapóra jött, hogy Lee Konitz Magyarországon szerepel és kurzusokat tart a tanszéken. És éppen a trió tagjait kérték fel hogy kísérje a Jazz-Garden klubban. Végülis így tudtuk felvenni vele a kapcsolatot, ezért döntöttünk amellett, ho gy Őt hívjuk meg az új lemezünkre. Másrészt sajátos stílusa nagyon passzol a mi zenénkhez.

- Hallott már a zenekarról mielőtt megkerestétek?

Nem hallott még rólunk, de kapott hanganyagot. Ez alapján tudta eldönteni, hogy elvállalja-e a meghívást? Folytatása is volt a dolgoknak. Sokat koncertezünk Belgiumban - lassan három éve - és a legutóbbi fesztiválra sikerült elhívni vendégként. Ott egy egész koncertet játszottunk végig vele. Ezt föl is vették. Tulajdonképpen akkor jöttünk igazán össze.

- Kialakult baráti viszony is?

Igen. Szoktunk faxolgatni egymásnak. Lehetséges, hogy még lesz folytatása a dolognak. Szerintem nagyon jól érezte magát nálunk.

- Mi alapján választottátok az On Track címet a lemeznek? Mit akartatok vele kifejezni?

A kiadóval és a producerrel közösen találtuk ki. A trió tíz éve működik és valójában tavaly vált ismerté. Erre utal a "sinen" cím. A Keleti pályaudvar pedig azt szimbolizálja, hogy most már szerencsére megnyíltak a kapuk számunkra külföld felé.

- Több számmal is ti sztelegsz nagy jazz-zenészek előtt (Miles Davis, Tony Williams). Ők példaképek?

A Song for Miles egy régi kompozíció. Az első zenekarommal, a sextettel már játszottuk más stílusban. Természetesen ezek a művészek nagy hatással voltak ránk mindig. Másrés z Williams abban az évben halt meg és ezzel a nótával szeretnék neki tisztelegni.

- A sextet még működik? Vannak koncertek?

Sajnos, ez most kicsit háttérbe szorult. Oka pedig az, hogy a fúvós szekció nagyon elfoglalt. Másik pedig, hogy a triónak rengeteg külföldi fellépése van. Természetesen az is a trió mellett szól, hogy szabadabban tudunk játszani, jobban elengedhetjük magunkat, többet inprovizálhatunk. A sextet tagjai különben szerepelnek ezen a lemezen.

- Melyik a kedvenc formációd?

Természetesen a trió.

- Kik vannak rád nagy hatással?

Manapság azt lehet mondani , hogy sokkal több komolyzenét hallgatok, mint jazzt. Nagyrészt ezt próbálom ötvözni a saját zenémben. Azt hiszem egy idő után minden jazz-zenész ezt teszi. Főleg azok, akik már egyéni stílust szeretnének alkotni és nem utánozzák az előző generációt. De n e mcsak jazzt játszok. Komponálok is. Kaptam egy felkérést a Budapest Jazz Orchestrától. Egy komplett művet kellett írnom. Ennek most volt a bemutatója 23-án a Matávban, 24-én a rádióban és hatalmas sikert aratott. Ez komolyzenének mondható három tételes mű , a címe "Concerto jazz-zenekarra".

- Milyen zenéket hallgatsz a jazzen, a klasszikusokon kívül?

A pop műfaj engem soha nem vonzott. Ritka az a mostani zene, amit meghallgatok. Néha Stinget és hasonló kiváló előadókat jó hallgatni, de őket sem itthon hallgatom. Ritkán hallgatok még népzenéket is, de ez sem jellemző igazán. Maradok a klasszikusoknál.

- Koncertek lesznek mostanában?

Azt kell mondjam, hogy nagyon elkeserítő a hazai jazz helyzet. Keveset tudunk itthon játszani. Ezért én nem a médiát okolnám. Nincs egy rendes jazz-klub, nincsenek koncert lehetőségek. Külföldön jobban meg vannak szervezve a koncertek, jobbak a technikai feltételek is. Kint úgy koncentrálnak az emberek, hogy nem lehet semmi zörejt hallani. Ez sajnos nálunk nem így működik. Legközelebb március végén németországi turnéra megyünk. Egy német szaxofonos Peter Lehel lesz a vendégszólista.

- Milyen aktuális lemezeken szerepelsz?

Egy belga menedzser finanszírozta a Trio Midnight új lemezét, melyen Steve Houben is játszik, a címe: Friends Meeting. Ez még nem kapható Magyarországon.

A másik tavaly jelent meg Dél-Koreában. Ezt a stuttgarti kamarazenekarral csináltuk közösen. Bachtól a Goldberg variációkat kellett feldolgozni vonószenekarra és zongorára. Az egész világon kapható, csak Magyarországra nem érkezett még meg. Egy dél-koreai cég jelentette meg, Németországban (Stuttgartban) rögzítettük. A jazz és komolyzene határának példája. Úgynevezett "crossover-stílus". Ennek a lemezbemutató koncertje most lesz nyáron Szöulban. Következő felkérésem pedig, Bach cselló suit-eket kell feldolgozni, szintén ilyen stílusban.

Szeretnék még annyit mondani magammal kapcsolatban, hogy Gonda János helyét átvettem a jazztanszéken. Sokat segített a pályafutásom során, és nagyon megtisztelő hogy rámbízta ezt a feladatot.

Contact: midnightmusic90@matav.hu

2001. március 5.