Balázs Elemér - Az év magyar jazz lemezéről

Balázs Elemér 1988-ban végzett a Bartók Béla Zeneművészeti Főiskola jazztanszakán, Kovács Gyula növendékeként. A No-Spa együttesben kezdte a pályafutását, de emellett már rendszeresen játszott Szakcsival, Babossal, később Pege Aladárral. Állandó tagja Vukán György együttesének, a C.A.E. jazztriónak és a Trio Midnightnak. 1994-ben alapította meg kvintettjét.

A Gramofon kritikusainak szavazatai alapján a "The best moment is always that moment" című lemeze lett 2000-ben az év magyar jazzlemeze. A díjról és a lemezről kérdeztem meg kis hazánk legfoglalkoztatottabb jazzdobosát.

Honnan jött az ötlet, hogy visszanyúljatok a 40-es és 60-as évek zenéjéhez?

Nagyon egyszerű. Elég korán, hat évesen kezdetem el zenélni. Akkortájt elég gyakran mentek ezek a számok, talán a rádióban is rendszeresen leadták őket. Szüleim is ezeket dúdolták, nagyszüleim ezekkel a dallamokkal altattak. Ezekre kezdtem el dobolni. Akkor még nem igazán ismertük a jazzt, mint műfajt. Majdnem olyan kaliberű kompozíciók ezek, mint az amerikai standardok, örökzöldek. Már öt-hat évvel ezelőtt gondoltam rá, hogy szeretnék egy ilyen lemezt csinálni, de meg kellett hozzá találni a megfelelő embereket.

Mire emlékszel vissza legszívesebben a lemezzel kapcsolatban?

A felvétel előtt kétszer is felléptünk a mostani lemezanyaggal, úgymond "bejátszottuk" az anyagot. Lemezfelvétel előtt mindíg csinálunk pár élő fellépést. Nos, ezeknek nagyon pozitívak voltak a visszajelzései.Szív esen emlékszem vissza például a stúdió-munkálatokra, melyek nagyon jó hangulatban folytak a Tom-Tom stúdióban. Egyszerre játszottuk fel a dalokat, szinte koncertfelvételként hatnak.

A borítóról mondanál egy pár sort? Hogyan kapcsolódnak az old-style képek a zenéhez?

A BMC-vel való tárgyalások során már voltak a fejemben ötletek a borítóval kapcsolatban. Adtam pár instukciót, melyek valahogyan kötődnek a dalokhoz illetve azok világához. A hanganyagot megkapta Gőz László (producer), majd felhívott, hogy kiadná. Mire a szerződésekre sor került, addigra elkészültek a fotók, melyek abszolút hűen tükrözik a lemez hangulatát, illetve azt a kort, melyben az eredeti szerzemények készültek. Úgy kapcsolódnak ezek a képek a dalokhoz, hogy ezek az öreg autók sem kopnak el soha. V alaki felfedezi szépségüket, értéküket, esetleg elkezdi gyűjteni őket. Pontosan ilyenek ezek a számok is.

Miért csak angol nyelvű információkat tartalmaz a lemezborító?

Ez a BMC imidzse. Összes kiadványa csak angol nyelven jelenik meg, mert elsősorban külföldön szeretnék piacra dobni őket. A kiadó koncepciója, hogy akit tényleg érdekel a nemzetiség, az járjon utána és érdeklődjön, kíváncsiskodjon. Például utoljára Belgiumban voltam a Trio Midnighttal és meglepően nagy volt az érdeklődés. Ebből kü lönben még nem volt nézeteltérés.

Mit akartál kifejezni a "standard" szó definiálásával?

Annyit jelent, örökzöld. Amerikában sok musicalből, filmrészletből maradtak meg melódiák, amiket elneveztek örökzöldeknek, azaz "standard-music"-nak. Ezek soha nem múlnak el, örökké ott vannak mindenhol. Ezeket a jazz-zenészek nagy előszeretettel játszák. Szinte nemzetközi nyelvvé vált. Örülök neki, hogy mi is átvettük ezt a kifejezést és remélem egyre többen fogják játszani, feldolgozni ezeket. Szerintem jót fog tenni a zenészeknek.

Milyenek voltak a visszajelzések a díjon kívül?

Most abszolút listavezető a lemezem, rengeteget rendelnek az üzletek, több mint valószínű, hogy tetszik az embereknek. Remélem,hogy az akusztikus zenéknek is lesznek hívei, n em csak a fúziós zenéknek.

Meglepetésként ért, amikor megtudtad, hogy Gramofon-díjas lett a lemezed?

Őszinte leszek. Helyezésre számítottam. Emellett a lemez mellett még csináltam egy másik szenzációs lemezt a Trio Midnighttal. A lemezen Lee Konitz is közreműködik. Emiatt inkább ezt vártam első helyre. Mégis a trió lett az első , a Lee-s lemez a második.

Saját számokat milyen gyakran írsz és miből meríted az inspirációt? Hogyan készül el egy kompozíció?

Ez a harmadik nevem alatt megjele nő lemez. Az első kettőt szinte teljesen én írtam. Különben az öcsémmel, Balázs Józseffel szoktam komponálni. Most végezte el a tanszakot. Hangszere a zongora. Mi nem mechanikusan írunk számokat. Ami épp eszünkbe jut leírjuk, majd boncolgatjuk. Közösen fa n tasztikusak vagyunk. Nagyon jól kiegészítjük egymást. A Trio Midnightnál Oláh Kálmán a dalok szerzője, mert ebben a zenében a Kálmáné a meghatározó szerep.

Milyen formációval szeretsz a legjobban játszani?

Mindenkivel, de a két fő zenekarom a Trio Midnight és a Creative Art Jazz Trio. Ez a kettő majdnem hogy párhuzamosan fut egymás mellett a kezdetektől, már tizenegy éve.

Ki volt rád legnagyobb hatással az életben?

Rengeteg jazz zenész volt, akik nagyon hatottak rám, de nem lenne elég l ap, hogy leírjam. Amit mindenképp megemlítenék, az a komolyzene. Kifejezetten imádom a barokk zenét. Nagy névként említeném Bachot, Chopint. Elvégre a jazz is a komolyzenéből táplálkozik. Örülök, hogy a Class Jazz Banddel tudjuk ötvözni az általam kedvelt két műfajt.

Közeljövőben lesznek-e koncertek? Hol? Kivel?

Belgiumban játszunk folyamatosan a Trio Midnighttal, március végén Németorszába utazunk turnézni, és egy német szaxofonossal fogunk lemezt készíteni. A Creative Art Jazz Trioval társultunk a Budapest Táncszínházhoz. Kortárs jellegű darabok lesznek műsoron, amit majd turné is követ márciusban. Rengeteg fesztivál-fellépésem lesz. Ezenkívül majdnem akkora élményben lesz részem, mint mikor Pat Methenyvel játszhattam, ugyanis május 19-én a Kongre s szusi Központban Al Jarreau-val játszok. Most alapítottam a Balázs Elemér Groupot is, mellyel színtén lesznek koncertek. Ez szintén jazzes, de egy kicsit a "World -music"-hoz hasonlít. Szeretnénk ősszel stúdióba vonulni ezzel a formációval is. A Quintette l pedig áprilisban indul a turné.

Mondanál pár szót a Pat Methenyvel való kapcsolatodról? Milyen volt vele együtt játszani?

Pat-et először tizennégy-tizenöt éves koromban hallottam. Attól a perctől kezdve ő lett az egyik legnagyobb példaképem, mint gitáros és mint zenei irányzat. Amikor a tanszakra jártam, a walkmanomban csak az ő zenéje szólt. Fölkelni reggel nyolckor, tél van, latyak, sár, eső, emberekkel teli metró, nincs kedved senkire ránézni... ez a zene mindig meghozta a kedvem. '95-ben vag y '96-ban itt volt a Spotcsarnokban a Pat M. Grouppal. Aznap játszottunk a Trio Midnighttal a Long Jazz-ben és ő megjelent a koncertje után. Különben híres arról, hogy ha külföldön jár, akkor megtekinti a helyi jazz klubokat, zenekarokat. Nos éppen akadt e g y gitár, véletlen volt ott egy erősítő is. Felkérték, hogy játszon egy kicsit. Játszottunk is egy és negyed órát. Ez k.b. hat számnak felel meg, ami nagy szó !!! Sokan jelezték vissza, hogy jól érezte magát velünk. Persze miért is hinné el az ember, hisz' olyan hihetetlen élmény volt egyáltalán vele játszani is. Ez viszont tényleg bebizonyosodott, hiszen két-három hónap múlva egy Párizsban élő barátunk olvasta a nyilatkozatát, miszerint nyugat-európai turnéja során két élményét emelte ki. Az egyik Budapes t en volt, a másik Varsóban. Így meggyőződhettünk róla, hogy tényleg jól érezte magát velünk. Az ominózus gitárversenyre elfogadta a meghívást a szervezőktől, és azt mondta, hogy ha az a két zenész (dob, bőgő) , akikkel együtt játszott a Longban ráérnek, a k kor ő nem hozza a trióját, hanem velük játszik egy koncertet. Mikor megtudtam, azt hittem, hogy összeesek. Ez a koncert lett életem koncertje.

Temesi Bertalan

2001. február 21.