Boyz II Men

Boyz II Men
A Boyz II Men tagjai nem olyan öregek, mint az O'Jays tagjai, és egyértelműen nem úgy szólalnak meg, mint a Backstreet Boys. Akárhogy is legyen, ők a század legkelendőbb R&B csapata, s egyike azon sztárcsapatoknak, akik hosszú távon is folyamatosan képesek áttörő sikereket elérni.

A Universal Records-nál megjelenő, s a nevűket viselő új CD-jükkel Nathan, Michael, Shawn (és) Wanya most arra készülnek, hogy újra megmutassák a világnak, a Boyz II Men még mindig utánozhatatlan vokális jelenség, s ez a philly-kvartett minden kihívásra készen áll. Az új album kapcsán Shawn nyilatkozott az újságíróknak, köztük a Rolling Stone riporterének. Ebből a beszélgetésből idézzük az érdekesebb részleteket.

- Nemrégiben a Boyz II Men-t az O'Jays-el kapcsolták össze. Miről árulkodik ez a minősítés, hogyan értékelik a zenekart, és hogyan fogadják a zenéteket?

Shawn: Nos, én azt mondanám, hogy az O'Jays-szel történő összehasonlítás nem sértés, hanem inkább dícséret. Az O'Jays egyike a létező legnagyszerűbb R&B csapatoknak, amely valaha is feltűnt a zenei színtéren, és még mindig ott vannak ma is, és az emberek még most, 20-25 év után is élvezik a zenéjüket. Egyszóval nagyon jó érzés, és remélem, hogy legalább o lyan örökséget fogunk létrehozni, mint amilyet az O'Jays.

- Nathan nyilvános bejelentést tett, miszerint továbbra is folytatjátok a közös turnézást Luther Vandross-szal. Változott valami azóta?

Shawn: Igen. Az emberek úgy tekintettek ránk, mint “öreg fiúk”-ra, azért, mert Luther Vandross-szal kerültünk kapcsolatba. De valójában igenis nagyon sok értelme van, mert Luther egyféle kapocs, nemcsak az R&B-hoz, hanem a zenéhez általában. A lehetőség, hogy együtt turnézzunk vele, nagyszerű tapasztalatokkal gazdagított minket, hiszen lehetővé vált, hogy olyan közönség előtt játszunk, akikkel más módon lehet, hogy sosem kerültünk volna kapcsolatba. Szeretjük a kihívásokat és foly a matosan arra törekszünk, hogy valami mást, valami olyat csináljunk, amit az emberek nem is várnának tőlünk. Ez tart minket éberen. Elűzi tőlünk a monotóniát. Azt próbáljuk tenni, amiről azt gondoljuk, hogy a legmegfelelőbb arra, hogy más megvilágításban m utasson be minket.

- És vajon ezért került fel egy house nóta az új albumra?

Shawn: Igen, pontosan ezért. Lent voltunk mulatni az Equinox ( egy londoni szórakozóhely) nevű helyen, ahol amerikai hip-hop zenét játszottak, de aztán átváltottak erre a Drum and Bass-es, jungle-es zenére. Hihetetlen volt, sohasem láttam még azelőtt ilyesmit! Haver, tisztára olyan volt, mintha tényleg a dzsungel jött volna be a klubba. Az emberek csak rázták ütemesen a fejüket. Teljesen olyan volt, mint egyfajta hipnózis.

Hihete tlen volt látni, hogy külföldön az emberek hogyan éreznek, és milyen hatást vált ki belőlük ez a fajta zene, ami igazándiból itt Amerikában, a feketék körében nem annyira közkedvelt. Azt gondoltuk, ‘Ha egy ilyen dal ezt a reakciót tudja kiváltani, akkor m indenféleképpen fel kell raknunk egy ilyet a lemezünkre.' És a “Bounce, Shake, Move, Swing” valami ilyesféle stílusú zene.

- Van valamiféle különbség a R&B és a pop zene között, figyyelembe véve azt, hogy a R&B és a hip-hop stílusirányzatokká váltak?

Shawn: Nincs. Azt hiszem, hogy sok ember elfelejtkezik róla - ne érts félre, nem tömjénezni akarom magunkat -, szóval sok ember hajlamos elfelejtkezni róla, hogy a Billboard történetében a mienk volt a három leghosszabb ideig első helyezését megtartó kislemez (“End of the Road”, “I'll Make Love to You”, és a “One Sweet Day” Mariah Carey-vel). Ezen számok többségét először R&B-daloknak tartották, de eközben mégis a pop slágerlistán csináltak történelmet. Szóval szerintem nagyo n halvány a határvonal. Nem igazán lehet megmondani, hogy mi R&B, és mi pop zene?

A kiadónk (a volt Motown Records, amely 1999-ben beolvadt a Universal-PolyGram-ba) eredetileg a R&B irányába próbált minket erőltetni. Először nagyon bosszantott is minket, és dühösek voltunk, hogy senki ne akarjon bennünket beskatulyázni. A kategóriák azoknak az embereknek valók, akik címkét hordanak magunkon. Így könnyebben el tudják dönteni, hogy hova is tartoznak valójában? De mi nem vagyunk ilyenek.

- Mi a helyzet a philadelphiai zenészekkel? Van valamiféle új tehetség-hullám, vagy pedig csak szokásos a felhozatal?

Shawn: Csak idő kérdése. Mi annak idején láttuk, hogy csak abban az egy suliban ahová mi jártunk, még legalább négy másik Boyz II Men-re való srác tanul. És vélhetőleg ugyannyi sikert érhettek volna el, mint mi, mert legalább ennyire tehetségesek voltak. Nagyo n boldog vagyok, hogy közülük sokan csinálják is: Jill Scott, The Roots, Beanie, Eve, Amel (Larrieux). És mindenki támogatja a másikat, ez az igazán nagy dolog.

- Honnan fogja a Boyz II Men tudni, mikor jött el az ideje, hogy szögre akassza a mikrofont, és nyugdíjba vonuljon a zenei életből?

Shawn: Nem tudom… Azt hiszem, ha majd egyhangúlag kijelentjük, hogy ‘Srácok, mindent elértünk, amit csak lehetett. A legmagasabb szinten kifejeztük magunkat, úgyhogy, itt az ideje, hogy abbahagyjuk, és letelepedjünk. Menjünk máshová, és csináljunk mást. Képviseljük továbbra is az együttes munkásságát, de más formában.' Mert rájövünk, hogy semmi sem tart örökké, de élvezni fogjuk, amit elértünk, amivel a Mindenható megajándékozott minket. Eljutunk a legnagyobb magasságokig, ahová csak lehet, és csináljuk,amig Isten azt nem mondja, hogy ‘Rendben van srácok, most már foglalkozzatok valami mással'.

Nem tudom, hogy valaha meghal-e ez a zene, amit mi csinálunk, de ez a stílus, amit éneklünk, biztos, hogy sosem fog meghalni. Örökké élni fog.

2001. január 24.



Click to Visit




FÓRUMOK

The White Stripes
Superbutt
Linkin Park
Heaven Street Seven
Placebo
Limp Bizkit
Darren Hayes
Blue
P!nk
A legjobb klubok
Eminem
50 Cent
Snoop Dogg
Sub Bass Monster