Laura Fygi

Laura tele van életkedvvel és kifogyhatatlan energiával. Gyönyörű, akár a legújabb filmcsillag, és végtelenül kedves. Életét kitölti a dzsessz, és a koncertek, de a gyerekeiről ugyanolyan lelkesedéssel és szeretettel mesél, mint a munkájáról. Úgy tartja, hogy néha túl könnyen elveszíti a türelmét, de legalább olyan gyorsan elfelejti az egész bosszúság okát. Temperamentum és józanság - ez jellemzi Laura Fygit, akinek The Latin Touch címmel jelent meg idén a lemeze.

- Milyen egy latin férfinak vagy nőnek az érintése?

Fygi: Nem tudom. Soha nem érintett meg se latin nő, se latin férfi. A lemezcímnek semmi köze az emberi érintéshez. Ez azt jelenti, hogy a zene hogyan érint meg egy embert.

- Önnek mit jelent a "latin" érzés?

Fygi: Azt, ami a lemezen van. Hiszen a lemezen azok a dalok vannak összegyűjtve, amelyek számomra a Dél-Amerikában töltött gyermekéveket idézik. Mindenképpen egy olyan lemezt szerettem volna,mely a gyermekéveimet idéz fel. Tulajdonképpen az összes dal már nagyon régi.

- Most Hollandiában él.

Fygi: Igen. A holland ember meglehetősen földhözragadt és hideg a latinhoz képest. Itt az emberek még egy baráti találkozás előtt is telefonon egyeztetnek időpontot egymással, mig Dél-Amerikában ehhez nem kell különösebb előkészület, ott csak bekopogok a barátokhoz. Ott melegebbek az emberi kapcsolatok, az emberek tudnak örülni, jól érzik magukat, és sokkal lazábbak, mint mi. Mindenki mosolyog, és könnyebben fogják fel az, életet, nem olyan rendszerezetten és komolyan, mint Hollandiában. Minél északabbra megy az ember, az ott élők annál komorabbak. Tulajdonképpen az egyik felem teljességgel holland, a másik latin. Tudomásul vettem azonban, hogy itt nem élhetek úgy, mint Dél-Amerikában. 8 éves voltam, mikor Montevideóból Hollandiába költöztünk. Az életemet így leginkább itt töltöttem, ahol teljesen mások a szokások, mint Délen. Itt, ha vendégségbe mész, előkerül a szekrényből egy doboz keksz, és amint egy darabkát elvettél, a doboz máris visszakerül a szekrénybe.

- Gondolt már arra, hogy visszaköltözzön Dél- Amerikába?

Fygi: Nem, soha nem gondoltam erre, hiszen én holland vagyok, és nagyon szeretem Hollandiát.

- Néhány évvel ezelőtt Placido Domingonak is megjelent egy albuma, melyen csupa latin dal volt, és a lemez hatalmas sikert aratott. Ön szerint miben rejlik a latin dalok népszerűségének titka?

Fygi: Ezek a dalok melegséget árasztanak, szeretetet, boldogságot, tele vannak érzelmekkel és költőiek. Az emberek szeretik a szívhez szóló dolgokat.

- Azt mondta 8 éves volt, mikor Hollandiába költözött. Miért költözött át Európába?

Fygi: Az apám magas beosztásban dolgozott a Philipsnél. Ő volt a technikai igazgató. A munkája során áthelyezték Dél-Amerikába, így költöztünk oda, majd később vissza Európába.

- Ön hol született?

Fygi: Amszterdamban. Az apám holland volt, anyám pedig egyiptomi. Apámat a munka miatt Egyiptomba küldték. Egyik este a barátaival elment egy bárba, anyám pedig éppen ezen a helyen volt táncosnő. Mikor apám meglátta, azonnal beleszeretett. 1945-ben házasodtak össze Egyiptomban. Én tíz évvel később születtem. Anyám elmesélése alapján Egyiptomban fogantam.

- Laura, hogyan kezdett el énekelni?

Fygi: Nagyon régen kezdtem az éneklést, még gyerekkoromban, mikor Dél-Amerikában laktunk. A szüleimnek volt egy nagy háza Montevideoban, és a hozzánk betérő vendégeket én szórakoztattam. Énekeltem, táncoltam nekik. Azt hiszem a tehetségemet anyámtól örököltem. Ő Egyiptomban volt hastáncos, de színészettel is foglalkozott. Több egyiptomi filmben szerepelt. Én voltam a családban az egyetlen, aki a benne rejlő tehetségből örökölt egy kicsit, mert a testvéreim például egyáltalán nem muzikálisak. Szeretik a zenét, de tulajdonképpen alig tudnak énekelni, vagy táncolni.

- Az édesanyja tanította énekelni?

Fygi: Nem, nem tanított, mert nem volt énekes, de mindenféleképpen támogatott,ösztönzött. Mikor látta, hogy van tehetsélgem az énekléshez, még jobban bíztatott. Soha nem erőltette az éneklést, vagy bármi mást, de ha valamiben jó voltam, akkor minden tekintetben mellém állt. Több tehetségkutató versenyre benevezett, és nagyon örült, mert úgy érezte, egy lépéssel így előrébb vagyok.

- Amikor előszőr megláttam a lemezborítón, az volt az első gondolatom, hogy ön akár könnyűszerrel lehetne egy spanyol vagy francia filmszinésznő is.

Fygi: Igen, szokták mondani. Az édesanyám, mint említettem egyiptomi volt, keleties vonásaimat tőle örököltem.

- Gondolt már valaha arra, hogy színésznő legyen?

Fygi: Nem, soha.

- Ezt hogy értsem?

Fygi: Ha az ember színészkedik, mindig várnia kell valamire, egy jó szerepre, egy jó rendezőre. Én ezt nem tudnám elviselni.

- Vannak kedvenc színészei?

Fygi: Számtalan. Nem is tudom kit említsek, olyan sok a jó színész manapság. Nagyon szeretem Richard Dreyfusst, Brad Pittet, Robert de Nirot, Antony Hopkinst, mind fantasztikusak...

- Az elmúlt években sikeres lemezeket készített Michael Legrand-nal. Megszakadt a kapcsolatuk vagy tervezik, hogy a jövőben újra együtt dolgoznak majd?

Fygi: Tulajdonképpen csak hébe-hóba hallunk mostanában egymásról. Időnként felhívjuk ugyan egymást, de mindössze ennyi. Nem tudom, hogy fogunk-e még együtt dolgozni egy másik lemezen.Szeretek úgy gondolni egy új lemezre, mint egy teljesen új, kiaknázható lehetőségre, és éppen ezért szeretek kipróbálni új dolgokat.

- Michael Franks-szel is sokat dolgozol együtt.

Fygi: A The Lady Wants To Know című albumon dolgoztunk együtt. Szeretem Michael dalait, mert költőiek, mély érzéseket rejtenek számomra.

- Milyen embernek ismerte meg?

Fygi: Nagyon, nagyon édes ember. Nem voltak sztár allürjei, igazi hús-vér ember. Michael borzasztó kedves, soha nem veszíti el a türelmét, nem mérges, és kitűnően magyaráz. Michael /Legrand/ ugyanakkor teljesen más.

- Mennyiben más?

Fygi: Dinamikus. A szó valódi értelmében. Ha valami nem az elképzelése szerint alakul a munkában, kiabál, és azonnal mérges lesz. Ő maximalista, és mikor ő hibázik, magára is iszonyúan tud haragudni. A probléma csak akkor kezdődik, ha másra dühös.

- Saját maga ír dalokat?

Fygi: Nem, én nem. Nem érzek késztetést magamban a komponáláshoz. Dudolászni sem szoktam. Szerintem vannak olyan emberek, akik igazán tehetséges komponisták, úgyhogy ezt a feladatot rájuk hagyom. Én csak énekelek.

-Laura, nagyon köszönöm a beszélgetést.

Pordány Nóra

2000. december 12.