Zene.net - Jazz / Blues

Lehúzva az archaikus blues-ig

Dr. Valter & The Lawbreakers – Skin Game Blues

Lehúzva? Mi ez, kérem, valami kicsavart szexuális disznóság, vagy az olvasó irányába elsütött ostoba vicc? Nem,ez a “skin game” kifejezés eredeti jelentése, amely a tradicionális angol megfelelőjét tekintve a kártyajátékban “lerántást, lehúzást” jelent, amely nem éppen pozitív dolog, hiszen az embert megfosztják a pénzétől…

Hogy miért ezt a címet kapta ennek a furcsa nevű zenekarnak a lemeze? Azért, mert abban az időszakban, amikor azokat a nótákat hallgatták az emberek, amelyeknek az igen ötletes adoptációi szerepelnek ezen a lemezen, televíziózás és party-zás helyett a füstös klubok mélyén kísértették az ördögöt a kártyajátékkal, a kokainnal és a whisky-vel, és az volt a nyerő, aki úgy tudta “lehúzni” a másikat, hogy nem került a hátába kés…

A Dr. Valter & The Lawbreakers Oláh Andor szájharmonikás vezetésével kisebb megszakításokkal 1992 óta működik, sokáig egyetlen ilyen tradicionális blues és népzenét játszva.

Akkoriban nem nagyon ismerték hazánkban a blues (és áttételesen a tengerentúli népzene) ilyen változatát, a gyökereket. Nem sokkal az alakulásuk után jelenik meg a néhai John Lee Hooker The Healer című albuma (amely újra nlépszerűvé teszi a bluest), illetve Eric Clapton From The Cradle című, zömében a blues közel fél évszázados tradícióira épülő darabokat földolgozó lemeze, amelyek majd megnyitják a süket füleket… De ez más tészta, most foglalkozzunk a lemezzel.

A megjelentettek sorában a negyedik album a Skin Game Blues, és akárcsak a többi, ez is a műfaj gyökereitől, az archaikus blues-tól egészen a városi blues-ig, amelybe egy-egy kakukktojásként ékelődik be egy ragtime, vagy egy gospel.

Ezt megerősíti az a tény is, hogy milyen különleges hangszereket használnak a muzsikusok, hiszen úgy vélem, a vörcsök (kazoo), vagy a hat húros gitár-banjo, mosódeszka (washboard), kanna, sarod, vagy fakanál nem szerepel minden előadó lemezén…

Rögtön a legelső felvétel egy igazi meglepetés, ugyanis az eredeti darab a ‘20-as évek Amerikájának egyik rengeteget játszott táncos darabja, a Walk Right In, amely a hazánkban nem nagyon ismert jug muzsika pattogós, táncolós formáját mutatja be. Többek között ezen is mérhető a Dr. Valter & The Lawbreakers szerepe Magyarországon, hogy ilyen elfeledett stílusokat is megismertet a közönséggel.

Mivel tradicionális muzsikát kedvelő zenészekről van szó, nem maradhatnak el a kedvencek sem: Jaybird Coleman (nem azonos a hasonló nevű jazzmuzsikussal) szokatlanul ízes darabja, az I’m Gonna Cross The River Of Jordan – Some O’These Days teljesen helyénvaló és a lemezre illő.

A Greasy Greens és a Brother Of Mine talán ismerős melódiákat mutat majd, de ha nem, az sem baj, ugyanis már elsőre “bólogat” az ember. Ezek a dalok lüktetnek, és a “varacskos”, füstös hang, ahogyan Csonka Valter előadja a témákat, abszolút helyénvaló és szórakoztató.

Különleges felvétel a Cotton-Eyed Joe. Igen, ez az, amelyiket annyian ismerik, de azt biztosan kevesen tudják, hogy a dal eredete a homályba vész, annyit tudunk, hogy régi-régi amerikai tánczene. Ez ebben a felvételben meg is jelenik, tehát lehet táncra perdülni!

Nos, persze, nem csak ilyen egysíkú ez a lemez. Ugyanúgy jelen van a korai jazz-blues (After You’ve Gone) is, akárcsak a moldvai (!) és a néger hegedűs-bendzsós tánczene keveréke (Mountain Hop).

Aki kissé járatos blues-körökben, azt hiszem, igen magasra emeli majd a szemöldökét, amikor megszólal a Hoochie-Coochie Man, Willie Dixon legismertebb szerzeménye. A tiszta nagyvárosi blues archaikus köntöst kapott, és üveg-basszus, mosódeszka, gitár-banjo és doromb kísérettel szólal meg. Hatalmas ötlet, de aki nem olyan nyitott a szélsőséges ötletek iránt, az ennél a pillanatnál rá fog csapni a stop gombra…

Mivel egy ilyen akusztikus jellegű lemeznél szinte “kötelező” egy-egy gospel-t is szerepeltetni, Csonka Valter és barátai is így cselekedtek. A Here I Am Oh Lord az egyik legszebb három perce az albumnak, igazi fájdalmas ima dalba foglalva. Szinte látom a kis baptista templomban térdre zuhanni a fekete fiatalasszonyt, akinek megölték a férjét… Azt hiszem, Missisippi John Hurt (akitől származik a dal) mosolyogva hallgatja a mennyországban.

A Skin Game Blues ennek az olyan sokat szidott, meg nem értett, mellőzött műfajnak olyan eredeti és szinte a korszakával egyező lüktetésű albuma, hogy még azon zeneszerető olvasók, akik nincsenek a blues történetével képben, értékelni fogják. Mert értékelendő és dícséretes kezdeményezés, mindazonáltal nagyon jó zene, és nem unalmas. A többiről pedig tessék megbizonyosodni a koncerteken...

A zenekar tagjai és hangszereik:

Oláh Andor – harmonika, kanna, ritmushangszerek, doromb

Csonka Valter – ének, kazoo (vörcsök)

Bényei Tibor – tuba, jug (“korsó-basszus”)

Gál “Boogie” Csaba – akusztikus gitár, 6 húros banjo, dobrogitár, ének

Skin Game Blues (1998)

Crossroads Records & Fonó Records.

A lemezen szereplő számok címei:

Walk Right On

I’m Gonna Cross The River Of Jordan – Some O’These Days

Greasy Greens

Brother Of Mine