Yellowjackets - Club Nocturne

A Yellowjackets a külföldi jazzélet egyik legkiemelkedőbb fúziós együttesének nevezhető. Kiváló, egyenként is elismert, nagy zenei múlttal rendelkező zenészekből áll. Russel Ferrante ( billentyűs hangszerek ), Jimmy Haslip ( basszusgitár ), William Kennedy ( dobok ), Bob Mintzer ( szaxofon ) játszanak a négy évvel ezelőtt megjelent Club Nocturne című lemezen. Azért választottam ezt a lemezt a héten, mert mikor megjelent - a Warner gondozásában - nem illették éppen kellő szavakkal.

Számomra a Yellowjackets a west coast egyik vezető, könnyed, emészthető kategóriájába sorolható, fúziós, crossover bandájaként rögzült. Amellett, hogy mindig érdekelt ez a stílus - mindenféle elfogultság nélkül - figyeltem fel arra, hogy a zenéjükben az alap groove-okkal ellentétben izgalmas bop mainstream-témák fedezhetők fel.

A zenekar történelmét kutatva megtudtam, hogy a jelentős elmozdulás a mainstream felé a személyek cserélődésének, különösen Bob Mintzer csatlakozásának (1990) köszönhető.

Az első szám ( Spirit In The West ) közben arra gondoltam, hogy nem biztos, hogy a zenekar felül tudja múlni ezt a számot a következő kilenc szerzemény valamelyikével. Jellemző a lemezre, hogy Russel Ferrante - ismerős a neve a Rubben Ford formációból is - sok effekttel dolgozott a lemez felvételekor és rengeteg - kísérethez tökéletesen megfelelő - szintetizátor-szőnyeget használt, mi fölött Bob Mintzer szoprán sound-ja és frazírozása csodálatra méltó. Visszatérve Russel-re; az Ő nevét fémjelzi a lemez tíz darabja közül hét szerzemény írása, tehát a zenekarban nem csak hangszeresként működik, hanem mint zeneszerző is.

Közben gondolataim cáfolására - ahogy hallgatom a CD-t - az anyag egyre meggyőzőbb. Bob Mintzer egyre jobban sziporkázik hol tenoron, hol szopránon. Ropogós soundok, elegáns frazír- és motívumözön, kitűnő arányérzékkel megtördelve. Ez jellemzi az egész albumot. William Kennedy tempója, muzikalítása a mai dobjáték csúcsait ostromolja, anélkül, hogy öncélúan virtuózkodna.

Elfogultság nélkül kellene írnom egyik legnagyobb példaképemről, Jimmy Haslip-ről. Mivel róla nem tudnék a túláradó jóságon kívül semmit írni, ezért csak annyit mondok, hogy egyszerűen fantasztikus.

A lemez egyik legkiemelkedőbb dala az Up From New Orleans, melyben az énekes Kurt Elling - aki a legnagyobb férfibop énekes hagyománynak (Jefferson, Hendrics, Mark Murphy, Jerreau) egyéni hangú és karakterű folytatója - adja kiemelkedő, muzikális hangját. A legjobban mégis a The Evening News fogott meg, mely egy nagyon eltalált, finomkodó dob groove-val nyit, és a basszusgitár sem csak kísérő szerepet tölt be a dalban, hanem az improvizációk mellett rengeteg uniszólóban is részt vesz.

10 pont

Temesi Bertalan

2001. június 1.